Idén átalakították a jegyrendszert: maga a rendezvény ingyenes volt, de regisztrálni kellett az ingyenjegyekért, és csak az egyes programok voltak fizetősek, de nagyon kedvező árúak voltak. Egy kenutúrára és egy gyalogos túrára jelentkeztünk, ez összesen 1500 HUF volt fejenkénk, plusz egy csillagnézésre, ami ingyenes. Szállást Kismaroson foglaltunk, a Csattogó-völgyben már nem volt szabad faház, mire intézkedni kezdtünk, sátrazni nem akartunk, tavaly is csak a gond volt vele a végén.
2019. szeptember 7. szombat
Délelőtt nálunk volt a gyülekező, húgékkal együtt mentünk a Nyugatiba, onnan pedig a zónázóval Zebegénybe, ahonnan a kenutúra indult. Előzetesen megérdeklődtem, és nem kellett a Csattogó-völgybe elmenni a karszalagokért, elég volt a kenus találkozóhelyen lecsippantatni a QR-kódokat, amiket a kenuzásra jelentkezés után kaptunk.
 |
| Kenuk előkészítve |
Kicsit borús időnk volt, még akkor is esegetett, amikor az indulásra vártunk, de szerencsénk volt, útközben már egyáltalán nem volt csapadék. Az esőkabátokat a biztonság kedvéért magunkon hagytuk, ha a Duna közepén kap el egy zuhé, akkor nem tudtunk volna hirtelen öltözködni. Jó ötlet volt, mert egyébként is elég hűvös volt a vízen. Én elül ültem, az összes szelet én kaptam, fáztam volna kabát nélkül.
 |
| Indulás! |
Az útvonal az előző évhez képest semmit nem változott, viszont ezúttal kisebb kenukat hoztak, négyszemélyeseket. Minden hajóba értelemszerűen kellett egy kormányos. Előző este pont arról győzködtem foxot, nehogy elvállalja, mert tavaly is felmentő kormányosokat kellett küldeni Verőcéről, de amikor ott voltunk, hárman kérleltük, hogy vállalja mégiscsak, és akkor egy saját kenunk lenne. Nem nagyon akarta, de végül vállalta. Felvettük a mentőmellényeket, választottunk evezőt, bepakoltuk a táskákat a hajóba, és már szállhattunk is be.
 |
| Kanyargunk |
Az indulás és az első negyed-fél óra nagyon mókás volt, fox szenvedett a kormányzással, folyton elsodródtunk, mindig a rossz irányba mentünk, lemaradtunk, de aztán a kormányosunk belejött, onnantól nagyjából tudtunk átlagban véve egyenesen menni. Persze ez úgy nézett ki, hogy megindultunk az egyik irányba, aztán korrigáltunk a másikba, aztán megint az egyik irányba. Kicsit idegölő volt, de egy idő után megszoktuk, hogy mi így közlekedünk. Az para volt, ha valamelyik másik kenu a közelünkbe jött, de szerencsére nem történt baleset, és fel se borultunk.
 |
| Visegrád |
És a táj közben mesésen szép volt. Amikor éppen mertem, próbáltam fotózni, de eveznem is kellett.
 |
| Mögöttünk is szépséges a táj |
Menet közben néha szembe kellett fordulnunk a hullámokkal, amiket a nagy turistahajók csaptak, de a végére már ez is nagyon lazán ment.
 |
| Felhőbe burkolózó dombok |
Mire Verőcére értünk, a lábfejem egészen megfagyott, a kenuba szálláskor levettük ugyanis a cipőket, amiket nem érdemes visszavenni, mert kiszálláskor ugyanúgy bele kell lépni a vízbe. Egy két és fél órás hajózás alatt azért át tud fagyni az ember lába.
 |
| A kismarosi bejárat - bárcsak találkoztam volna azokkal a kutyusokkal! |
Verőcéről fesztiválbusz vitt Kismarosra. Besétáltunk az Expressz tábor bejáratán egészen a völgyig, beváltottuk a jegyeinket karszalagra, és már siettünk is vissza Kismarosra elfoglalni a szállást. A
Mézes Cukrászda feletti vendégházban vettünk ki egy panziót. Nem volt nagyon extra, egy szoba fürdőszobával és wc-vel, de a közös helyiségek elég menők voltak. Időnk mondjuk nem sok volt arra, hogy igénybe vegyük őket, de a közös konyha jól felszereltnek tűnt, és volt nappali
társasjátékokkal.
 |
| Az Expressz tábor egykori szállása |
Megvacsoráztunk a
Csibi Pubban, ahol a környék legjobb vega burgerét adják, ráadásul kifejezetten olcsó a hely. Ha már ott voltunk, két sört is legurítottunk, utána indultunk csak a fesztiválra.
Az ég borús volt, egy csillag sem látszott, úgyhogy el se indultunk megkeresni a csillagnézést. Idén nem csak óriás babzsákokba lehetett behuppanni, hanem nagy műanyag kockákra is, amik váltogatták a színűket, nagyon jól néztek ki a sötétben.
 |
| Buli szakadó esőben |
Beszereztünk babzsákból és kockából is, söröztünk és hallgattuk a Péterfy Bori koncertet, amikor úgy istenesen elkezdett szakadni az eső. Amíg lehetett, kitartottunk, de mikor már csurom vizesek voltunk, fedezékbe vonultunk. A büfé előtti fedett padoknál még egy sört megittunk, aztán visszamentünk a szállásra. Nem tudtunk volna mást csinálni már a völgyben, csak inni - a koncertnek is hamarabb vége lett, és nem volt más program utána. Ezért kicsit csalódott vagyok, egy kellemes estére készültem a csillagok alatt zenehallgatással, sörözéssel, beszélgetéssel, helyette szétáztunk, és caplattunk a szakadó esőben sáron és vízen át. A szálláson jó meleg vízben pancsoltunk a sarokkádban, úgy bepárásítottuk a fürdőszobát, hogy a Király fürdőben éreztük magunkat.
2019. szeptember 8. vasárnap
Reggel korán keltünk: fox, húg és én gyalogos túrára indultunk, sógor sup-ozni indult Nagymarosra. A
Naszály menti körtúra reggel 9-kor indult a Csattogó-völgy információs sátra elől. Ittunk egy kávét, közben fox úgy döntött, ő inkább hazamenne, egy 20 km-es túrát nem szívesen tenne meg, túl fáradt hozzá.
 |
| Cica! |
Szép számmal gyülekeztek az emberek, és amíg várakoztunk, egy cica is megtisztelt minket a jelenlétével. Meg akartam simogatni, de a lányoknak nem engedte, csak a fiúknak meg a gyerekeknek. Nőgyűlölő cica. :/ Azért nagyon szép volt. :)
 |
| Túra |
Ahogy megérkezett a két túravezetőnk, elindultunk. Kiderült, hogy az előző esti és a korábbi napok alatt leesett sok eső miatt az útvonal egy része járhatatlan, ezért csak egy 10 km-es szakaszt tudtunk bejárni. Kisétáltunk a táborból, át Verőcén, és felkapaszkodtunk az üdülőtelepre. Ahogy egyre feljebb másztunk, egyre gyakrabban bukkant fel a Duna a nyaralók között. A dombon aprócska viskótól kezdve palotaszerű nyaralóig mindent találni. Meglepően hosszan baktattunk a házak között, nem tudtam, hogy ekkora ez a nyaralóövezet, de a Dunakanyarban talán nem meglepő, hogy ahol kilátás van, oda azonnal építkeztek is.
 |
| Kilátás a Dunakanyarra |
A Fenyves-hegy kilátópontjánál megálltunk fotózni, és túravezetőink meséltek a Dunakanyar kialakulásáról, a környék és a Duna állatvilágáról.
 |
| A jóllakott óvodás |
Az erdőn keresztül Szendehely felé folytatódott a túra. Útközben megküzdöttünk egy árokkal, néhány csúszós lejtővel, és a távolból lövésekre emlékeztető hangokat hallottunk, ami emelte a parafaktort. Vezetőink szerint nem volt a környéken vadászat aznap, de elég gyanúsak voltak a hangok.
 |
| Dagonya |
Egy kiadósabb dagonya után egy kicsit az úton kellett mennünk, aztán egy füves bicikliúton haladtunk, ahol szembetalálkoztunk a fesztivál egyik biciklitúrás csapatával.
 |
| Még nem annyira őszies erdő |
Szendehely után váratlanul erős emelkedő következett. A
Rockenbauer Pálnak emléket állító kopjafánál újabb pihenő és fejtágítás következett.
 |
| Kopjafa |
Innen már tényleg nem volt messze Katalinpuszta, ahova autóval jöttek értünk a szervezők. Én többedmagammal egy furgon hátuljába kerültem, ahol ülések nem voltak, csak egy üres csomagtér, ami nikecellapokkal volt lefedve, hogy ne legyen minden tiszta sár. Eléggé szürreális volt így utazni. :D
 |
| Fesztivál |
A fesztiválon kicsit még csilleztünk, aztán visszamentünk Kismarosra ebédelni a Csibi büfébe.
 |
| Ebédke |
A nem annyira ideális időjárás ellenére jól éreztük magunkat a hétvégén. A kismarosi szállás annyiból nem volt jó, hogy nem éreztük magunkat igazi fesztiválozónak, jövőre mindenképpen a völgyben kell megszállnunk. Úgy tűnt, mintha idén a tavalyinál is kevesebben lettek volna a rendezvényen, de ez simán lehet a rossz idő miatt, és nagyon remélem, hogy jövőre újra megrendezik a fesztivált. Nem értem, az emberek miért nem fedezték még fel, hogy a Természetjáró Fesztivál jó: elképesztően olcsón lehet nagyon szuper mozgásos programokon részt venni, gyönyörű helyen van, és érezhető, hogy a szervezők tényleg nagyon igyekeznek és odafigyelnek, hogy mindenki jól érezze magát. Én megyek jövőre is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése