Az
úrkúti őskarszt 1951 óta számít természetvédelmi területnek. A területén kézi fejtéssel bányásztak mangánércet, így az őskarszt eredeti formájában maradhatott fenn. Máshol is felszínre kerültek hasonló formák, de a robbantások miatt sérültek, és általában a bányászat befejeztével ezeket visszatemették. Úrkút viszont a maga különleges formáival tényleg páratlan szépségű.
|
Lejárat a szurdokba |
Én eddig csak képeken láttam, ami kicsit szomorú, hiszen egyáltalán nincs messze tőlünk. Múlt hétvégén el is terveztük húggal és Dave-vel, hogy túrázunk egyet a környéken. Látnivalóban nincs hiány, a Kab-hegy kilátója 6.5 km-re található Úrkúttól. Autóval mentünk (mekkora luxus, eddig mindig buszoztunk) az Ajkától 10 km-re fekvő faluba. Egy kis utcában álltunk meg az őskarszt közvetlen közelében, és a kék túrajelzést követve sétáltunk be a természetvédelmi területre. Már az első lépések hatalmas sziklák mellett vezettek, jó felvezető volt a későbbi látványhoz.
|
Az első lépcsősor alján |
Egy nyílt, pados részre értünk, majd pár méterrel odébb megpillantottuk a lépcsőt, ahol le lehet ereszkedni az őskarszt mélyére. Fentről rálátni a szurdok nagyjára, nagyon érdekes és szép. A lépcsőkön óvatosan kell közlekedni, akad, amelyik mozog, és ottjártunkkor még nem száradt fel a hajnali harmat, vigyázni kellett, hogy ne csússzunk el.
|
Dave a mélyben |
A sziklafalak között járva próbáltam felfogni, hogy ezek a kövek több millió éve itt vannak, és igyekeztem elképzelni, hogyan alakultak ki.
|
Én a sziklák között |
Maga a terület nem nagy, az első lépcsősortól nem messze kezdődik a következő, és a lenti sziklafallal vége is az őskarsztos résznek. Odalent jóval hűvösebb volt, mint a felsőbb szinten, és a kövek között páfrányok nőttek, egészen az ősidők hangulatát idézi. Volt lent egy geoláda, de az istennek nem sikerült megtalálnom, van egy olyan sejtésem, hogy nincs is már meg.
|
Lépcsőrengeteg (Dave fotója) |
Az őskarszt szélén vezető kis ösvényt is végigjártuk, miután odalent kigyönyörködtük magunkat. Szép időnk volt napsütéssel és enyhe meleggel, a fák színesek, alattunk pedig a csodaszép őskarszt, nagyon mesés volt.
|
Manók alagútja |
Az eredeti terv szerint túrázva értünk volna a Kab-hegyre, de húg nem így készült (pedig mondtam neki korábban), nem is volt nagyon jól, úgyhogy a lusta megoldást választottuk, és a rádiótorony parkolójáig felkocsikáztunk.
|
Húggal a fa alatt (Dave fotója) |
Utólag belátom, hogy itt bizony mászni kellett volna rendesen, de sokkal megérdemeltebb lett volna egy kiadós mászás után a szép panorámához eljutni. Kicsit mindig lenéztem azokat, akik kocsival mennek ilyen helyekre ahelyett, hogy sétálnának egyet. Hát most én is egy lettem a lusta turisták közül.
|
Rádiótorony |
A
Kinizsi-kilátó az 590 m magas
Kab-hegyen, a rádiótorony mögött található, elsőre nem is veszi észre az ember a hatalmas toronytól. 2013-ban adták át, és remek kilátást nyújt a Dél-Bakonyra, a dombok mögött a Balaton is előbukkan.
|
Eskü ott van a Balaton a távolban |
Sajnos párás volt a levegő, nem volt teljesen tiszta a kilátás, de mondanom se kell, hogy így is csodás volt. Azt sajnálom csak, hogy a másik irányba a rádiótoronytól semmit nem látni, nagyon érdekelne, hogy arrafelé mit látnánk. Ha a rádiótoronyban lenne egy kilátó, az igazán tökéletes lenne.
|
Mink |
A kis kirándulás ezzel véget is ért, nem volt egy megterhelő túra. Bár nagyon kényelmes autóval menni, én legközelebb inkább sétálnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése