Utazás a Laulupidura - 11. nap, Tallinn (EST)-Helsinki (FIN)-Budapest (HU)

2019.07.09. kedd
Az utolsó tallinni reggelünk kapkodással indult, nehezen bírtuk összeszedni magunkat a kevés alvásból. Reggel 9-kor indult a kompunk Helsinkibe. A városkapunál leintettünk két taxit, azokkal vitettük el magunkat a még szundikáló városon át. Már majdnem a kikötőben voltunk, mikor fox megjegyezte, hogy milyen érdekes, hogy a jegyen fordítva szerepelnek a városok: nem Tallinn-Helsinki, hanem Helsinki-Tallinn. Azonnal ugrott egyet a vérnyomásom, és nagyon rosszat kezdtem sejteni. Az nem lehet, hogy a másik irányba vett jegyeket, hát együtt néztük a menetrendet és együtt választottuk ki a járatot. A terminálban beigazolódott a baljós sejtés: egyáltalán nem indult 9-kor hajó Finnországba, hanem Helsinkiben indult el akkor egy komp Tallinnba. Erre a hírre azért elég ideges lettem, tök feleslegesen keltünk fel, és persze a nem éppen olcsó kompjegyek is mehettek a kukába.

A D terminálból, ahova csak hosszú sétával lehetett átjutni, 10:30-kor indult az Tallink járata. Átmentünk, megvettük a jegyeket, és egy-egy kávét kortyolva vártuk, hogy teljen az idő. Egészen jó maradt a hangulat, mivel minden elrendeződött, már nem idegeskedtünk, én is csak a feleslegesen kimaradt alvást sajnáltam.

Nägemist! 

A hajó időben elindult, a kinti fedélzeten néztük, ahogy Tallinn egyre távolodik. Nägemist, jövök még ide hamarosan.

A tévétorony a kompról

A komp zötykölődése nem kedvezett az előző esti sörökön háborgó gyomrunknak, de túléltük az utat. Néha kimentünk, de nagyon fújt a szél és hideg volt. A hajót, amire eredetileg a jegyeink szóltak, láttuk szembe jönni, azon azért nevettünk egy sort.

Még egy kis Tallinn, észt zászlóval

Nagyon reménykedtem, hogy Helsinkiben a belvárosi kikötőbe futunk be, de nyilván nem így történt, megint a távolabbiban rakott le minket a hajó. Elvillamosoztunk a belvárosba, és szétszéledt a társaság. Kacérkodtam a gondolattal, hogy el kéne menni szaunázni egyet, a piac mellett van is egy strand, de túl fáradtnak éreztem magam, nem volt kedvem a tömött táskával bajlódni, ott meg folyamatosan figyelni kellett volna az időt, nehogy lekéssük a repülőt.

Katonai hajó Helsinkiben

A Tuomiokirkkoval szemben, a Cafe Engelben megkávéztunk és ettünk egy sütit, aztán sétálni indultunk a tengerparton. Arra mentünk, amerre tavaly is, de a hideg szél miatt nem sokáig jutottunk. Egy padra leroskadva úgy döntöttünk, inkább elmegyünk a reptérre, se kedvünk, se energiánk nem volt várost nézni, és Helsinki amúgy sem arról híres, hogy sok lenne a látnivaló.

Béka oszloptartó

A vasútállomásra gyalog mentünk, aztán elrobogtunk vonattal a reptérre, ott ütöttük el az időt a gép indulásáig. A repülő késett, majdnem egy órával indultunk később, azt hittem, sosem érünk már haza.

Nem annyira praktikus autó

Bumbikát nagyon jó volt újra látni, a saját ágyban alvásnak is megvan a maga varázsa, de ezeket leszámítva bármikor újra elindulnék Észtországba. Az egész utazásban a legjobb a vidéki Észtország volt, meg a Laulupidu első napja. Nyilván volt, amikor már egymás agyára mentünk a társasággal, de teljesen jól tudtuk menedzselni magunkat. Legközelebb Tallinnt viszont kihagynám, láttam már eleget, és úgyis a szigetek meglátogatását tervezzük Bogival. Most, hogy már itthon vagyunk pár hónapja, lassan el lehet kezdeni a jövő évi út tervezését. Mert Észtország a legjobb hely a világon. <3

<<<Előző nap