Erdély: Kisbacon és Bodvaj

2009. május 29. péntek

Reggel 10-kor indultunk busszal a környékre kirándulni. Első úticélunk Kisbacon volt, ahol egy vízimalmot néztünk meg közelebbről. (Virtuális kirándulás a malomban >>ITT<<) Ez a kis malom Erdővidék egyetlen működő vízimalma. 

A malom kívülről

Valószínű, hogy 1714-ben épült, erre utal a mestergerendájára vésett dátum. Két további évszám látható még: 1835 és 1889, ezek a nagyobb felújítások időpontjai lehetnek. 

És belülről

A malmot 1963-ban kollektivizálták, és csak 1992-ben került vissza a Keresztes család jogos tulajdonába.

Faliszőnyeg

Bent megnézhettük a malmot működés közben, a szomszédos szobában a szövés mesterségét lehetett kipróbálni. A háziak nagyon kedvesek voltak, mindent megmutattak és szívesen meséltek.

Szövés

A malomnak híres látogatói is akadtak: Károly herceg, akinek Zalánpatakon van vendégháza, családjával a kisbaconi malomban is járt. A Telegraph cikke ennek a látogatásnak járt többek között utána - a kedvencem, ahogy 'Neni Etelka'-ként hivatkozik Etelka nénire, majd következetesen családnévként használja a 'Neni'-t: "Neni has an extraordinary photograph of herself on the back of a huge motorbike with her arms firmly clasped around Prince Harry, who came here at Easter during a road tour with friends."

Kis vízesés a malom gátjánál

Megnéztük a nagy mesemondó, Benedek Elek  kúriáját is. A helyiek elmondták, hogy a család egy része ma is ott él. A házba sajnos nem tudtunk bemenni, mert nem volt otthon senki. Közben megtaláltam a neten Bardócz Orsolyának, Benedek Elek ükunokájának a honlapját, ahol lehet nézegetni a kúria belsejéről képeket.

A Benedek-kúria

1969-ben avatták fel a Benedek Elek Emlékházat, ami nagy eseménynek számított. Olyan híres erdélyi magyar szerzők vettek részt a megnyitón, mint Sütő András, Kányádi Sándor vagy Sylvester Lajos.

Az ablakon azért befényképeztem

Nem is időztünk tovább Kisbaconban, mentünk tovább Bodvajra. A bodvaji kohó 1831-ben épült,  Gábor Áron itt öntötte a háromszéki önvédelmi harc első két ágyúját a '48-49-es szabadságharc alatt.

A bodvaji kohó felújított vashámora

A kohó épületén emléktábla van, rajta idézet Gábor Árontól: "Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának." Az idézet alatt a szöveg: "Itt öntötte Gábor Áron első ágyúit, eszközt és hitet adva a székelység szabadságharcának"

Koszorúk

Van egy olyan érzésem, hogy mi Magyarországon nem mérjük kellően Gábor Áron jelentőségét. Most olvasom wikipédián, hogy mikor Sepsiszentgyörgyöt feltétel nélküli megadásra szólított fel a császári erők tábornoka, és megfelelő fegyverzet híján már-már beleegyeztek volna ebbe, akkor állt elő Gábor Áron a fenti idézettel. Az elkészült ágyukat a hídvégi csatában vetették be először és meg is nyerték az ütközetet. A bodvaji kohót az osztrákok hamarosan feldúlták, de a Gábor Áron máshol folytatta az ágyúöntést. 93 ágyút öntött ki élete során.  Végül a végzete utolérte, a kökösi csatában ágyúgolyó találta el a bal mellét.

Kilátás a kohó tetejéről. Ilyen böhöm nagy teherautók közlekednek az erdei úton, sokszor alig fért el mellettük a busz.

Ami még nagyon megmozgatta a fantáziámat, a bodvaji erdei temető. A kohótól nem messze az egyik domboldalon található, a régiek oda temetkeztek, ma már csak néhány sírkő található ott. Ilyen a kardosréti régi temető is, amit nemrég fedeztem csak fel az erdőben, teljesen benőtték a fák. (Erről úgy látszik, nem készítettem fotót, mert nem találtam egyet sem.)

A kohón

Innen Barótra mentünk vissza, megebédeltünk a Rózsa vendéglőben. Délután kezdődött a Barót Napok, a szakadó eső miatt a kultúrházban volt a megnyitó, ahol papámék is felléptek. Utána meglátogattuk baróti ismerőseinket, este vacsora szintén a Rózsában, majd divatbemutató az iskolában (a lányok maguknak varrtak ruhát, azt mutatták be), később szakadó esőben sörsátorban söröztünk. Elég későn értünk haza, pedig másnap reggel korán keltünk.

***

Arra emlékszem még erről a napról, hogy vendéglátóm öccse vitt reggel Barótra, és csodálkoztam, milyen sok a gólya az út menti mezőkön. Rengeteg, rengeteg gólya lépkedett a vizes fűben reggelire vadászva.
Az esti sörözésből az rémlik még, hogy nagyon olcsó volt a kürtőskalács, és Ciuc sört ittunk. Teljesen odáig voltam azon, hogy amikor otthon már sötétedik, Baróton még világos volt.