Malmö

2020. február 12. szerda
A gdanski reptérre meglepően egyszerű volt kijutni: a szállástól 10 percre volt a vasút. A vonaton bemutattam az online jegyemet, amit gond nélkül elfogadtak, és bő fél óra alatt ott is voltam. Máté hamarabb elindult, mert az ő gépe korábban ment, de találkoztunk még a terminálban, el tudtunk köszönni egymástól rendesen. A reptér egészen kihalt volt, villámgyorsan értem át a securityn, és a malmöi járat sem volt tele. Át is ültem egy üres sorba a gépen ablak mellé. 

Leszállás!

Titokban reménykedtem, hogy szép idő lesz Svédországban, de miért is lenne február elején szép idő egy skandináv országban? Hideg volt, borult, szeles, néha csepergős, esős idő. Amíg a Flygbussarna buszára vártam, ami bevisz a belvárosba, majdnem szétfagytam, Malmöben meg leszállni nem nagyon akaródzott. Ötletem bőven volt a városnézésre, de a jeges szélben nem annyira esett jól odakint sétálni. A Centralstationnál szálltam le, onnan gyalog sincs messze a Malmöhus. Két éve jártam Malmöben, akkor csak elsétálunk a kastélyhoz, de bemenni nem volt időnk, ezt akartam bepótolni.

Malmöhus

A kastély belső udvarában áll a Malmö Múzeum, oda menekültem be a hideg elől. Éppen átépítik, ezért csak a földszinti természettudományi, és a legfelső emeleti képzőművészeti kiállítások voltak nyitva. A természettudományos rész főleg gyerekeknek szólt, de én is találtam érdekes dolgokat. Az akvárium elnevezésű részen mindenféle izgalmas halat lehetett megfigyelni, ott elég sok időt eltöltöttem, relaxációnak sem volt rossz. 

Bohóchal

A képzőművészeti kiállítás anyagát az 1954 után Svédországba érkezett bevándorló művészek alkotásai adták. Mivel ezek alapvetően modern darabok voltak, a legtöbbre csak ránéztem és nem értettem. Sajnos a modern művészetnek azon ágára, ami szándékosan creepy, érthetetlen, nincs benne mankó sem arra nézve, hogy mit akar ábrázolni, nos ezekkel nem tudok mit kezdeni. Megérteni úgyse fogom, arra meg nincs se időm, se kedvem, hogy találgassak. Voltak azért érdekes dolgok, a legjobban a They Came in Crowded Boats and Trains cím kisfilm tetszett, ahol iraki menekültekkel játszották újra finn menekültek beszámolóit a II. világháború idejéből. Fél óra az egész, javaslom megnézésre, nem véletlenül nyert egy rakás díjat.

Jármvek

A belépőjegyem érvényes volt egy másik múzeumba is, a tudományos és tengerészeti múzeumba. Ez még inkább gyerekcentrikus hely volt, az emeleten olyan játékokat lehetett kipróbálni, mint amik a Csodák Palotájában vannak. Végignéztem a kiállításokat, a járművek fejlődéséről szóló érdekes volt. A legindokolatlanabb, hogy a múzeumban van egy igazi tengeralattjáró, amibe be is lehet mászni. A múzeumban nem voltak zárható szekrények a látogatók holmijának, csak egy terem, ahova a kabátokat fel lehetett akasztani, ezért vittem magammal a hátizsákomat. Így azért kicsit nehezen mozogtam  a tengeralattjáróban, de megoldottam. :D  

Tengeralattjáró

Nem időztem nagyon sokat itt, annyira nem fogott meg, tényleg inkább gyerekek számára volt érdekes a múzeum. Bár baromi hideg volt, korábban elhatároztam, hogy kimegyek a tengerpartra, akármi történik is. Hideg szél fújt a tenger felől, de én nem adtam fel, egészen a hínáros-homokos partig mentem. Útközben alig találkoztam valakivel, nem sokan merészkedtek ki. 

Øresund híd

A partról látszott a Malmöt és Koppenhágát összekötő Øresund híd, ahogy Malmö egyik jelképe, a Forgó Torzó is.

Szétfagyás közben

Nem töltöttem sok időt a tengernél, egyrészt kiábrándítóan büdös volt a rotható hínártól, másrészt ahogy már párszor említettem, iszonyat hideg volt. 

Forgó Torzó

Nem hagyott viszont nyugodni egy gondolat. A Malmöhus egy kastély, és nehezen tudtam elképzelni, hogy csak a múzeum üzemel benne, az egykori uralkodói termeket meg nem lehet megnézni. Gyors kereséssel utánanéztem az interneten, és igenis találtam képeket más látogatóktól a kastélybelsőről. Én nem találtam meg a bejáratot, amikor a múzeumba mentem, pedig körbesétáltam a belső udvaron. Visszaindultam a Malmöhusba, hogy a múzeumban megkérdezzem, hogyan jutok be a kastélyba. Már éppen a belső udvaron jártam, amikor megláttam, hogy egy család egy jelzetlen, vasalt faajtón megy be az épületbe. Gondoltam, teszek egy próbát, ha rossz helyen járok, maximum kitessékelnek.

Biztosan itt buliztak az urak

Erre nem került sor, mert jó helyen jártam, megtaláltam a kastély bejáratát. Azóta is csodálom, hogy tényleg semmi nem jelzi a bejáratot, mások honnan tudhatták, hogy ott van? Ráadásul szabadon be lehet menni, jegyet se kellett váltani.

Malmöhus belülről

A Malmöhus erődöt 1434-ben építtette Pomerániai Erik, akinek az apja egyébként Luxemburgi Zsigmond királyunk nagybátyja volt. Ő építtette a helsingøri erődöt és a helsingborgi várat is. Az eredeti erőd nagyrészt megsemmisült, és az 1530-as években építették újjá. II. Frigyes, a bulikirály nem csak a helsingøri kastélyban partizott, de a malmöiben is. A 19. században börtönként működött.

Lakosztály

Elégedetten hagytam el a kastélyt, végre láttam a belső teret! Bőven volt még időm, viszont megéheztem, beültem hát a Máté által javasolt The Bishops Arms nevű kocsmába. Ettem egy zseniális vega burgert, ittam két sört, aztán feladtam a kényelmes helyemet az ablak mellett, és a pályaudvaron bevásároltam csokiból. A tervezettnél korábban mentem ki a reptérre, túlságosan fáztam ahhoz, hogy a városban sétálgassak.

Nedű

A gép hazafelé tele volt, késett is. Eredetileg 21:55-kor indult volna, és éjfél előtt Budapesten lettem volna, de nyilván nem így történt. Szerencsére a taxi gyorsan hazavitt, fél 1-re már otthon voltam, persze hullafáradtan.

Örülök ennek a lengyel-svéd kalandnak, izgalmas volt és szép, és most egy ideig a vírus miatt nem is tudok sehova menni, úgyhogy még jobban örülök, hogy elmentem.

Azt találtam ki, hogy amíg utazni nem tudok, olyan régebbi utazásokról fogok írni, amik még azelőtt történtek, hogy ezt a blogot kezdtem volna írni. Már előkészítettem a 2009-es erdélyi utam anyagát, de a prágai félévemből is vannak bejegyzések a régi blogomon, ahogy a 2013-as orosz utamról se írtam végül. El fogom tudni foglalni magam, azt hiszem.