Gdansk, Lengyelország - 03. nap - Múzeumok

2020. február 11. kedd

A keddi napot a belváros és múzeumok felfedezésére szántuk. Elvillamosoztunk a Stare Miastoba, azaz óvárosba, és sétálgattunk. Megint esős napunk volt, éppen kezdett felszakadozni a felhőzet, amikor az Arany kapun (Złota Brama) átsétáltunk. A kaput a 17. század elején építették késő reneszánsz stílusban, előtte gótikus kapu állt a helyén a 13. századból.

Złota Brama és a városháza tornya

A kapun átlesve a Długa utca és a városháza tornya tárult elénk, képeslapra illő volt a látvány.

Długa utca

A városháza épületébe nem jutottunk be, éppen zártak, pedig még nem volt délután egy sem. 1346-ban a kulmi törvény értelmében szétválasztották a városi tanács és a bíróság szerepkörét, így a két testületnek külön épületre lett szüksége. Bő tíz évvel később ideiglenes városháza állt a mai épület helyén. 1378-ban indult az építkezés, négy év múlva már állt az épület, amit később többször kibővítettek: a torony például csak 1492-ben készült el. 

Az utca másik végéből

A 16. században tűzvész pusztította, akkor reneszánsz stílusban épült újjá. Ekkor került II. Zsigmond Ágost lengyel király szobra a torony tetejére. A II. világháború a városházát sem kímélte, az épület nagyrészt megsemmisült, de 1952-ben újra felépítették. 

Neptun-szökőkút

A városháza mellett áll egy másik látványosság, a Neptun-szökőkút. A 17. század elejéről származó szökőkút eredetileg festett volt, és egészen a 19. századi vízrendszer modernizációjáig csak évente néhány napon üzemelt - víztartályai a városháza és a közeli Artúr-udvar tetője alatt rejtőztek. 

Az utca végén a Zöld kapu

A Zöld kapun átsétálva már a Motława folyó partjára, a kikötőbe értünk. A kapu a 16. század második felében épült, és az antwerpeni városházáról mintázták.

Cserebogár és béka a ház falán

Gdanski Régészeti Múzeum
A Gdanski Régészeti Múzeumot kerestük fel, ha már a városházába nem jutottunk be. Odabent gyanúsan nem volt senki, még várni is kellett, hogy a pénztáros visszajöjjön és jegyet tudjunk venni.

A torony a jobb oldalon a régészeti múzeumhoz tartozik

Az első meglepetés akkor ért minket, amikor elindultunk felfedezni a kiállításokat, és az első teremben a Nílus-völgy rejtélyei című, a szudáni életet bemutató tárlattal találtuk szemben magunkat. Végülis érdekes volt, de azt hittük, Gdansk és környéke történetéről fog szólni a múzeum, nem általános régészetről. Később azért megtaláltuk a számításainkat is, de tény, hogy ez a Régészeti Múzeum általánosan érti a régészetet. Ha a városról akarunk többet megtudni, a városházában található Várostörténeti Múzeummal jártunk volna jól. Nem bántuk, hogy így alakult, így is elég érdekes pár órát töltöttünk itt.

Urnás sírhely

Az emeleten már a környéken talált leleteket nézegethettünk a kőkortól kezdve egészen a középkorig. Pomeránia benépesítése a pleisztocén jégkorszak után kezdődött, amikor a területet beterítő skandináviai gleccser visszahúzódott, és megkezdődött a felmelegedés. Az emberi jelenlét első jelei az i.e. 10-9. évezredből származnak ezen a területen. Az i.e. 8. ezredtől az i.e. 5. évezredig itt élő népcsoportok vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és kőeszközökkel munkáltak meg fát és bőrt. Az i.e. 5-4. ezredben délről földművelő népek érkeztek a területre, ebből az időszakból származnak a vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei.

Csónak

Pomeránia nagyobb populációval való betelepítése viszont a tölcséres szájú edények kultúrájához köthető az i.e. 4 - i.e. 3. ezredben. A neolitikum végére a Gdanski-öbölben tengeri népcsoport telepedett le, a Rzucewói kultúra tagjai, akik a part mentén éltek, és halászattal tartották fenn magukat. Ők voltak az  elsők, akik a helyi borostyán feldolgozását a gazdaság fontos részévé tették.

Arcos urna

A bronzkorban a Lausitzi kultúra dominált Közép-Kelet-Európában: ékszereket, fegyvereket, konyhai eszközöket készítettek bronzból, és az urnamezős (hamvasztásos) temetkezés volt a divat náluk. A vaskorban a pomerániai kultúra volt jellemző, ők arcos urnákba temették halottaikat.

Fegyverek

Az i.sz. I. századtól római behatások érték a Gdansk környéki népeket, egyre élénkebb kereskedelmet folytattak ugyanis a birodalommal. Megjelent a halottak eltemetésének szokása a hamvasztásos temetések mellett.

Borostyán minibútorok

Láttunk még kiállítást a történelem előtti emberek betegségeiről, 1000 év régészeti leleteiről, valamint a helyi fő exportcikkről, a borostyánról.

A sétányba belógó épület bal oldalt a Crane, azaz daru. A 15. században ezzel a daruval mozgatták az árut a hajókra

A régészeti múzeum után tovább sétálgattunk és nézelődtünk az öböl mentén.

Enyhén giccses körhinta

Amíg odabent voltunk, kicsit esett az eső, és továbbra is borult volt az ég, bár néha kisütött a nap. Ki akartuk használni, hogy éppen nem esik, ezért sem siettünk tovább a következő múzeumba.

Óriáskerék

Úgy döntöttünk, megnézzük a magasból a várost, erre pedig a legalkalmasabbnak egy óriáskerék bizonyult a víz mellett.

A kikötő óvárosi része nappal szemben, középtájt a Crane oldalról

A nézelődés mellett azért is jó volt beülni a fűtött kabinba, mert kint elég hideg volt.

Kilátás a kerékből

Az óriáskerék az AmberSky névre hallgat, és 2016 óta viszi a magasba a turistákat. Akárcsak Budapesten, először itt is csak szezonális látványosság volt, majd állandó helyet kapott. Egy főnek 28 zloty a jegy, ami kb. 2000 HUF-nak felel meg.

A II. világháborús múzeum és a daruhalom körülötte

Valószínűleg a városháza tornya lett volna a legjobb választás kilátás szempontjából, a kerékből csak az egyik irányba láttunk a városra, egyébként a kikötő daruhalmát, egy építései területet és egy ipartelepet csodálhattunk meg. Három-négy kört tett meg az óriáskerék, utána kitessékeltek minket. Egynek jó volt, de nem a legszebb a kilátás innen, ez tény.

Zwodzony híd

Második Világháború Múzeuma
Visszasétáltunk a másik oldalra, és megkerestük a II. Világháború Múzeumának bejáratát. Pont jókor jártunk ott, keddenként ingyenes a belépés, de egyébként se lett volna drága, 23 zloty.

Hitler születésnapjának tiszteletére tölgyfákat ültettek szerte a birodalomban, ez a kő is egy ilyen fát jelzett

A múzeum már méretéből adódóan is bámulatos, de a kiállítás is elképesztő. Az épület alapterülete 23.000 négyzetméter, ebből 5000 csak az állandó kiállítás. 2012-ben kezdték építeni, 2017-ben nyitotta meg kapuit. Nem értem, hogy lehetséges, hogy sosem hallottam erről a helyről, pedig akkora mennyiségű tudás, információ és emlék lakozik itt a világháborúról, ami hihetetlen. A belső tér már magában is izgalmas, néha kicsit labirintusszerű, de a jól kihelyezett információs tábláknak köszönhetően nem lehet eltévedni.

Propagandaplakátok

Azt kicsit elfelejtettük, hogy mégiscsak Lengyelországban vagyunk, egy olyan országban, amit elemi erővel sújtott a háború. Valószínűleg a világ minden pontján nehéz téma a II. világháború, de itt különösen az. Már ahogy beléptünk, a háború borzalmairól és a béke fontosságáról szóló videót láttunk. A tárlat eleje alaposan bemutatta a különböző nemzetek diktatorikus rendszereinek jellegzetességeit, aztán következtek a háború borzalmai.

Egy kis hazai

Több teremben videókat vetítettek: túlélők visszaemlékezéseit, korabeli híradásokat, rövid dokumentumfilmeket. Egyszerűen megrázó volt az egész. Haladtunk teremről és teremre, és hol a kezem szorult ökölbe, hol a gyomrom rándult görcsbe, hol a torkom fojtogatta sírás. A legjobban talán a légitámadásokat bemutató videó érintett meg: sorban vetítették a korabeli felvételeket a városok bombázásáról, évszámmal és lakosság számával együtt. Szívszorító volt nézni az esztelen pusztítást.

Náci karácsonyfadíszek

Alig jártunk a kiállítás felénél, amikor a teremőrök elkezdték lassacskán kiterelni az embereket, így a második felén csak átszaladtunk. Hatalmas mennyiségű anyag gyűlt össze a múzeumban, erre tényleg egy egész napot rá kell szánni. Vagy négy órát voltunk bent, és bőven nem értünk a végére.

Lezsibbadva, az élménytől megérintve hagytuk el az épületet. Az egész napos mászkálásban megéheztünk, a Restauracyjka Pod Bandera étterembe ültünk be vacsorázni. Itt főtt pirogot szolgáltak fel, sütött verzió nem volt. Kicsit tartottam tőle, mert ettem már nagyon rossz főtt pirogot, igaz, Katowicében, de az itteni szerencsére nagyon finom volt.

Nem maradtunk ki sokáig, reggel korán keltünk, mindkettőnknek viszonylag korán ment a gépe. Az enyém 9:35-kor indult Malmöbe, de időben ki akartam érni a reptérre. Este még megvettük online a vonatjegyeket a reptérig, elpusztítottuk a maradék sört, és eltettük magunkat másnapra.