Volt nekem blogom 2006-tól egészen 2013-ig a freeblogon. Leginkább magamról, a kis tinédzser dolgaimról írtam benne, de van néhány poszt, ami utazásról szól. A freeblog 2013-ban megszűnt, vele együtt az akkori blogom is. A http://web.archive.org/-on még nagy nehezen elérhető, de a képek és kommentek már egyáltalán nem. Arra gondoltam, hogy újraposztolom, kiegészítem és aktualizálom a régi utazásos bejegyzéseimet, ha már egyszer úgysincs lehetőségem mostanában utazni a vírus miatt. Az első ilyen az erdélyi utazásom története 2009-ből, amikor nagyapámmal és a zirci vegyeskórussal töltöttünk öt szép napot Barót környékén.
Miért éppen Barót? Ez a kis Kovászna megyei település 1990 óta Zirc testvérvárosa, és gyakran utaznak egymáshoz a helyi kórusok és néptánccsoportok. 2009-ben a Barót Napokra volt hivatalos a Zirc Városi Vegyeskórus.
Miért éppen Barót? Ez a kis Kovászna megyei település 1990 óta Zirc testvérvárosa, és gyakran utaznak egymáshoz a helyi kórusok és néptánccsoportok. 2009-ben a Barót Napokra volt hivatalos a Zirc Városi Vegyeskórus.
Erdélyi út, 2009 május 28-31.
A
tavaszi szünet alatt tört rám a vágy, hogy Erdélyországba
látogathassak. Szerencsémre kiderült, hogy a zirci kórus,
amelynek nagypapám is tagja, május végén Barótra készül, és
én is velük tarthatok. Utazással együtt 5 napot töltöttünk
Erdélyben. Mivel rengeteg programon részt vettünk és nagyon sok
képet készítettem, napi beszámolót fogok tartani az
eseményekről. Érdekességként az összeszedett prospektusok és
leírások anyagait is beleszövöm az úti leírásokba.
1.
nap - 2009. május 28. csütörtök
Május
27-én éjjel 11-kor indultunk Zircről különbusszal, kb. 6 óra
alatt értük el a határt. Aludni nem sokat tudtam, a buszon alvás
nekem mindig is nehezen ment. A határon átérve azonnal
egyértelműen látszott, hogy ez itt már Románia. Nagyvárad felé
az út mentén hatalmas, rozsdás csövek futottak, leamortizált
gyárépületek, elhanyagolt lakóházak. Az a szomorú, hogy utunk
során ez a kép végigkísért minket. Rengeteg elhagyott gyárépület
rohad az utak mentén, soha be nem fejezett házak, a szőlőket és
gyümölcsösöket benőtte a gaz, a földeket sok helyen nem
művelik, elég szomorú látvány.
Ilyen villamosok járnak Nagyváradon |
Útközben
megálltunk a Királyhágónál, ami valaha a Partium és Erdély
közötti határvonalat jelölte. Gyönyörű. Mivel esős, borongós
idő volt, és a hegyek "pipáltak", az egész még
szebbnek tűnt.
Királyhágó |
Felirat hozzáadása |
A templom és a harangtorony |
A Szent István erődtemplom 1493-1525 között épült a késő gótika jegyében egy római kori székesegyház romjaira, vallási központként és menedékhelyként is funkcionált. 1735-ből származik a barokk oltár, 1709-ből a szószék és a szenteltvíztartó, 1788-ból az orgona. Az UNESCO világörökség oltalma alatt áll "Erdély erődtemplomos falvai" részeként, ami hét dél-erdélyi falut takar, melyek templomait hasonló módszerrel és védekezési célból építettek.
A templom belseje a barokk oltárral, jobb oldalt a szószék, középen a csúcsos szenteltvíztartó |
Kilátás a várra a templomból |
Kilátás a várból a templomra - a csúcsos torony a templom |
Tiszta romantika |
Majdnem fél órát töltöttünk el a szakadó eső elől a várba húzódva, mire csillapodott annyira a vihar, hogy megkockáztassuk a visszautat. Szerencsésen leértünk, bár megáztunk rendesen, de megérte.
Omladozó falak |
Az
út további része nyugodtan telt, nem álltunk meg sehol, ottani
idő szerint este fél 7 körül érkeztünk meg Barótra. (Ott GMT+2
van, ami újdonság volt számomra, bár nem is jutottak eszembe az időzónák korábban...) A művelődési házban kürtőskaláccsal és
köménypálinkával fogadtak minket, majd mindenki hazament a vendéglátójával. Én a helyi iskola egyik tanárnőjéhez
kerültem a Baróttól 6 km-re található Felsőrákosra. Végtelenül
kedves, aranyos és jófej csajszi volt a tanárnő, a családja is nagyon
kedvesen fogadott, náluk jobb vendéglátókat nem is kaphattam
volna. Este sörözgettünk és beszélgettünk, majd a fárasztó
nap után mindenki ment aludni.
* * *
Azt meg kell jegyeznem, hogy ennyi év távlatából is emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor vendéglátóim közölték, hogy wc az udvaron van. Rendes udvari pottyantós volt, és nagyon rettegtem, nehogy éjjel ki kelljen mennem, mert kicsit félek a sötétben, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése