Szomorú vagyok, hiszen 7 év hűséges kitartás után elhagyni kényszerültem a már otthonossá vált kis blogomat a freeblogon. Sajnos az utóbbi időkben olyannyira használhatatlanná vált a felület, hogy kénytelen voltam dobbantani. A jó ég tudja, mióta nem lehet elmenteni és publikálni a bejegyzéseket náluk, és láthatóan a probléma nem igazán érdekli az illetékeseket. Remélem, a blogspot felülete tökéletesen fog működni, és én is hamar hozzászokok.
Fájó szívvel mondok hát búcsút kedves kis blogomnak. Néha eszembe jutott korábban is, hogy le kéne zárnom, tiszta lappal újat kezdenem. Kis tinédzserként kezdtem blogolni, s a blog tele van egy kis tinédzser mára nevetségessé vált sirámaival. Mégis van néhány írás, amire kifejezetten büszke vagyok. Ilyen az erdélyi utam beszámolója (bár az utolsó nap eseményeivel a mai napig adós vagyok), a fesztiváltudósítások (a 2007-es szigetes tudósításom felkerült a fesztival.lap.hu-ra, és a feltöltött képeimre titokzatos módon rávarázsolódott a szigetes logó is), vagy a sok kis bejegyzés, amik az életemről szóltak. Hiányozni fog, de ideje továbblépni.
Kedves olvasó, szeretettel üdvözöllek az indokolt indokolatlanságok helyén, ahol egy vérbeli bölcsészmérnök számol be zsenge élete történéseiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése