Juhúúú, nemsokára indulunk Bogival KÖMT-re. Teljesen be vagyok már sózva. Próbálom elképzelni, milyen lesz a helyszín, milyen emberekkel fogok találkozni, mennyire lesz kényelmes egy hálózsákban aludni egy általános iskola padlóján, éhen fogok-e veszni és megtanulok-e táncolni. A program halloween bulival indul ma este, nemes egyszerűséggel összeszedtem a leggótosabb ruháimat (nem, annyira nem azok), és majd jól ráfogom, hogy gótikus metál zenekar énekesnőjének öltöztem. Jajj már a vonaton akarok ülni és sört szürcsölni.
Egész jól viseltem azt a pár napos magányt, ami nem csoda, tekintve, hogy gyakorlatilag csak aludni jártam a szobába (vagy még ezt se). Gyorsan eltelt az idő, sokat dolgoztam, esténként a belvárosban üldögéltem egy Esztilány és némi alkohol társaságában, és megnyugtató érzés volt tudni, hogy kerek négy napom van arra, hogy kitakarítsam a szobát. (Úgy imádom, ha rend és tisztaság van körülöttem.) Az egyetlen nyüsszögésre okot adó dolog az a tény volt, hogy nem tudok hazamenni. Leginkább akkor akart megszakadni a szívem, amikor megláttam, milyen szép töklámpást faragtak a húgaim.
Legszívesebben hazahopponáltam volna azonnal. Több ilyen év nem lesz, amikor nem megyek haza halottak napjára, az biztos. Kb, úgy érzem magam, mintha kihagynám a karácsonyt. Imádok este, sötétben visszamenni a temetőbe és nézni a sok pici gyertyalángot. Azt hiszem, vasárnap, ha visszaértünk, kimegyek Csepelre dédanyám sírjához, hátha marad még egy pár mécses, amiben gyönyörködhetek.
Azt hiszem, ideje elkezdenem készülődni. Addig is rongyosra hallgatom ezt az új The Killers dalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése