2014. január 16., csütörtök

ténylegnemtudokcímetadni

ó jajj, ez a lány már megint itt hagy minket. Pedig olyan, mintha le se lépett volna, olyan könnyű felvenni a beszélgetés folyamát, mintha a késő ősztől történt események egy hét alatt lejátszódtak volna. Mintha mi sem változott volna. (Változott. Nem is kevés dolog.) 

Sajnos nem kívánhatom valakitől, aki máshol megtalálta a számításait, hogy maradjon. Az emberek elutaznak, szétszóródnak, élik a saját kis világukat, ennek így kell lennie. Még az is lehet, hogy egyszer én is elhúzok valahova, aztán csak néha látogatok haza. De mennyire király lenne, ha legalább egy városban maradnánk mind. 

Hát nyüssz, ez is egy olyan búcsú, ami korántsem örökre szól, sőt, nem telnek el hónapok a következő viszontlátásig, de szarnak szar. 

Jó utat, te bolond lány, és bocsásd meg a szentimentalizmusomat. <3 


2 megjegyzés: