Most már tényleg az van, hogy egyre gyakrabban vonogatom a szemöldököm, ahogy a facebookot scrollozom. Merthogy kezdem egész hülyén érezni magam, ahogy az utóbbi hónapokban indokolatlanul megemelkedett az ismeretségi körömben a férjhezmenők és babátvárók száma. Ilyenkor szoktam stalkerkedni egy kicsit, ránézek a születési évekre, és amikor azt látom, hogy az aktuális kismama bizony nálam évekkel fiatalabb, akkor valahogy összeszorul a gyomrom, úgy önkéntelenül. Nem mintha a közeljövőben tervezném a férjhezmenést (bár ahhoz nyilván több kedvem van, mert buli, de a lányok lehűtöttek múltkor, ugyanis a menyasszony nem rúghat be. vagyis de, megteheti, de elég gáz esküvői képeket eredményez). Vagy babát (istenments). De egyszerűen nem értem, mások miért érzik időszerűen húszas éveik legelején gyereket szülni.
Nem arról van szó, mindenkinek megvan a saját motivációja, biztos jó lehet fiatal anyukának lenni. Csak magammal nem vagyok teljesen tisztában, mármint hogy én miért vagyok úgy behuzalozva, hogy a hideg kiráz, ha arra gondolok, hogy egy élőlény növekedjen a testemben. Nagyon rossz anyuka lennék, nem tudnék mit kezdeni a szereppel. Meg őszintén bevallom, egyelőre én rettegek a szüléstől is, de nagyon. Kb. annyira, mint amennyire félni tudok a sötétben.
Amitől viszont tartok, hogy így maradok. Húszas éveim legeslegelején még olyan terveim voltak, hogy majd olyan 28-29 évesen már biztos aktuális lesz a téma. Azóta eltelt négy év, és már szimpatikusabb a 30-35 éves kori gyerekvállalás. De tudom, milyen gyorsan szalad az idő, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy 30 évesen nem fogom tovább tolni a dolgot.
Ambivalens az egész a fejemben. Biztos tök jó illata van egy kisbabának, biztos nagyon cukin tud aludni meg gügyögni, de 0-24es elfoglaltság és sír és megnő és csak a baj van vele. Látom azt a szeletet a jövőben, ahol nem fogok másra vágyni, csak erre. De mi van, ha ez is olyan zsákutca, mint a meggyőződésem arról tinikoromban, hogy pszichológus leszek? Mi van, ha sohasoha nem fogom úgy érezni, hogy akarom?
Nem akarok utódok nélkül meghalni, de utódot gyártani sem. Na ezt rakjátok össze.
Nehogy azt hidd ám, hogy mindenki ilyen fiatalon akar gyereket, elképesztően sokan bénázzák el a védekezést... Ami elég szomorú, néha azt hiszem csak én tudom hogy kell szedni a tabit, mikor van ovulációm, mikor kevés az esély a teherbeesésre, mit kell csinálni ha elszakad a gumi, mikor kéne menstruálnom...Van olyan ismerősöm akinek 3 hónapos terhesen esett le, hogy valami nem stimmel, addig pia, cigi...szerencsére nem lett beteg a gyerek. Mondjuk akkor már én is megtartanám, se a párkapcsolatom, se a lelkiismeretem nem bírna ki egy abortuszt szerintem. De a nagy hassal, bálnaként fehér habos ruhában férjhez menéstől a hideg is kiráz, azért vegyen el valaki feleségül, mert szeret, és velem akarja leélni az életét, ne azért, hogy eggyel kevesebb papírt kelljen kitölteni, hogy az ő nevét kapja a gyermek. :D 2014-ben ez elég maradi azért. A másik, hogy nekem is volt ilyen fellángolásom, hogy babát akarok, ha nagy a szerelem, az ember lánya könnyen vágyik arra, hogy még idillibb legyen a boldogsága, közösen babázzanak, még teljesebb legyen az életük stb. Csak sokan egyáltalán nem gondolnak bele mivel jár ez, magának a szülésnek, gyerekgondozásnak se néznek utána, bízom az orvosomban, majd megoldjuk, nem akarok előre aggódni stb. szöveggel. Aztán nézem az ultrahangképet a facebookon, és fogom a fejem, hogy ezek vajon tudják, hogy mekkora a vetélések aránya az első harmadban? És ha netán bekövetezik, akkor mit csinálnak, hogy fog esni, hogy meg kell magyarázni mindenkinek, hogy nem szükséges gratulálni, mégsem... A szülést nem is részletezem, fájdalomcsillapítás nélkül, néha napokig szenvedni hagyott nők sztorijait szoktam olvasni...
VálaszTörlésAz anyagiak a másik: ha egyetemista, pályakezdő, nincs kocsi, lakás, tartalék, akkor valószínűleg küszködés lesz az első jó pár év. Családi támogatás nélkül főleg. A Gyes, gyed összege nevetséges, albérletet se szívesen adnak ki gyerekeseknek, ha beteg, orvoshoz kell vinni, akkor bénázni a babakocsival a buszon, vagy folyton mások jóindulatára számítani. Aztán ha vissza kell menni dolgozni, akkor rájön az anyuka, hogy hiába van meg diplomája, tapasztalata nincs, lyuk az önéletrajzon az a pár otthon töltött év, senki nem veszi fel a végzettségének megfelelő állásba. Szóval ráérsz még szerintem, mire kialakítasz egy olyan egzisztenciát magadnak, amibe belefér a gyerek. A 30-35 év ennek tekintetében teljesen korrekt.
so basically, you want to be a father. :)
VálaszTörlésüdv a világomban! én négyéves korom óta tudom, hogy nem fogok szülni, és a mai napig nem jött el a pillanat, hogy meggondoltam volna magam. pedig voltak, akikkel szívesen kevertem volna a génjeimet, ha el lehetett volna intézni úgy, hogy összeturmixolom őket egy gépben, és megkapom készen mondjuk az egyéves babát :D azzal vigasztalom magam, hogy majd örökbefogadok, ha nagyon nem bírok magammal. annak több értelme van, mint a saját bodyhorror- és kimerültségfóbiáim elől menekülni, meg az ezekkel szembenézéshez szükséges bátorság eljövetelére várni.
ez de ismerős... régebben meg voltam győződve, hogy egyszer lesz gyerekem, és majd egyszer eljön az életemben a pillanat, amikor nagyon fogom akarni. aztán 30 előtt nem sokkal rengetet filóztam ezen, hogy miért nem jön az "ihlet". és azóta se jött... és persze ott voltak az ésszerű okok, még nincs meg minden körülmény - de persze minden egyszerre sose lesz ideális. persze manapság 40 évesen is szülhetek, de nem akarok akkora generációs szakadékot a gyerekem és köztem. és mikor belegondolok, én is félek a szüléstől, félek attól, hogy ha nem alszom a gyerek miatt, akkor rajta vezetem le. persze ezek mind menedzselhető dolgok, de zavarnak, és alapvetően az én gondom már az, hogy szeretem a mostani életformámat és nem igazán akarom feladni. önző dög vagyok... persze, még lehet, hogy változni fog, ki tudja. de ha pár éven belül nem változik, akkor meg ott van a pakliban, hogy majd megbánom később, hogy nem lett gyerekem. "ihlet" nélkül viszont nem fogom rászánni magam. most már nem pörgök ezen 35 évesen annyit, majd lesz valahogy. az élet megoldja, szerintem.
VálaszTörlésJól van, látom nem egyedi a problémám.
VálaszTörlésAmúgy meg pont azt kezdtem észrevenni, Budapesten mennyire kevés a fiatal kismama. Általában simán 40 körüli nőket látok nagy hassal vagy kisgyerekkel, ez azért meg szokott nyugtatni, hogy bőven ráérek ilyenen elmélkedni. (Hozzáteszem, hogy a nemszülés/"későn" szülés valahol szerintem városi betegség, vidéken sok helyen totál más a helyzet. Szóval csalóka.)
én meg pont, hogy csomó fiatalt látok nagy hassal. ma reggel is munkába jövet. és kettővel ezelőtti munkahelyen 3-4 csaj lett terhes akik 24-28 évesek voltak, előző helyen is egy 24 éves csaj. én meg csak nézek.
VálaszTörlés