Mostanában nagyon nehéz számon tartanom, hogy éppen milyen nap van, mi a pontos dátum, milyen teendőim lennének, sőt, szégyellem magam, de a születésnapokat is elfelejtettem követni, pedig szoktam emlékezni rájuk. Felborult a napi rutinom, totál új napirendet követek, és olyan, mintha már egy hónapja tartana, pedig még csak egy hét telt el.
Nagyon bizakodó vagyok, de nagyon nem látom a végét. Tegnap nem tudom, milyen elcseszett érzelmek indultak be bennem, de teljesen úgy éreztem magam, mint két éve nyáron szakítás után.: ugyanaz a gyomorgörcs és tehetetlenség, ugyanúgy kimaradnak az életemből a közös tevékenységeink, ugyanúgy nem tudom felhívni azt, akit a legjobban szeretnék, ugyanúgy nem bújik hozzám senki éjszaka. Kicsit most amúgy is olyan, mintha megint szingli lennék, mert gyakorlatilag tényleg egyedül vagyok. Ideiglenesen, de egyedül. Emlékeztetőnek legalább jó.
Néha rosszul érzem magam, mert nem vagyok teljesen kétségbeesve, tudok működni és nagyjából jól végezni a dolgaimat, pedig a filmekben ilyenkor dráma van meg átzokogott éjszakák meg depi. Nem tudok ilyen lenni, nem tudok összetörni. Nyilván ettől hülyeség rosszul éreznem magam, de valahogy úgy érzem, hogy a síróshisztizős verzió lenne a normális.
Ha ennek vége, a büdöséletben többet nem szállok hévre. Fejből tudom a megállók sorrendjét, kibszott unalmas már az útvonal, az ablakon kifele nézegetés se tud lefoglalni.
Igazából nem is érdekel a hév, legyen minden rendben, csak ennyit akarok.
Igazából nem is érdekel a hév, legyen minden rendben, csak ennyit akarok.
szerintem ponthogy annak a jele, hogy erős vagy, hogy nincs a síróshisztizős verzió. hogy mersz remélni és bízni, hogy jobb lesz. és ált ilyenkor jön rá az ember, hogy többet bír, mint hinné. (nyilván azt nem tudom, min mész most át, de azt tudom, hogy voltam, amikor apukámat műtötték a szívével.) kitartást!
VálaszTörlésAz az alapelvem, hogy a sírás meg a hiszti nem visz előre, ergo totál felesleges energiát pazarolni rá. Köszi, kitartani nagyon jól tudok. :)
Törlés