Utazás a Laulupidura - 3. nap, Karula rahvuspark - Haanja

2019. július 1. hétfő

Éjjel majdnem megöltem foxot! Az emeleten aludtam a többiekkel, fox a lenti szinten. Fent a tető és az ágy széle között volt egy jókora rés, amin leesett a kulacsom, egyenesen fox ágyára. Még szerencse, hogy nem a fejére esett. :O Jól megijedtünk mindketten. 

Innám a reggeli kávét ilyen körülmények között minden nap

10 órakor terveztünk továbbindulni, de kicsit elaludtunk. Ilyen hangulatos reggeli kávézásban is rég volt részem, az erdei faház mindent sokkal királyabbá tesz. Mikor elindultunk, eleinte földúton, süppedős homokban haladtunk, ami köves útban folytatódott, ami ha lehet, még rosszabb a homoknál is. Nagyon örültem, amikor végre betonútra értünk. 

Sänna Kultuurimõis és a házörző ludak

A tavaly már meglátogatott Sänna udvarházban tartottunk egy pihenőt. Két nap múlva kezdődött a 6. Finnugor Filmfesztivál, a FUFF. Még senki nem volt a helyszínen a szervezők közül, de megengedték, hogy körülnézzünk. Bogival mi már ismerősök voltunk itt tavalyról. Hintáztunk, körbejártunk a házban, én vettem gyertyát nagyanyámnak, és túléltük a házőrző ludak támadását is. 

Sänna bentről: bűvészholmik, vidám színek, fotók, közös projektek - lennék gyerek ebben az iskolában

Régi udvarház újragondolva

Innentől Rõugéig  az út hullámvasútszerű volt, a föl és le váltakozott folyamatosan, keveset tekertünk szintben. Foxszal bevártuk egymást: az emelkedőkön én húztam el, a lejtőkön ő előzött vissza. 

Tekerés felfelé

Rõugében szintén jártunk tavaly, végre tudtam nyugodtan képet készíteni a tóról. A Suurjärv egy több tó alkotta  tóláncolat része, és a maga 38 méteres mélységével Észtország legmélyebb tava. 

Rõuge tava, a Suurjärv

Egy közeli kávézóban megebédeltünk. Én gombalevest kértem, ami olyan gombákkal volt tele, amiket legfeljebb mesékben láttam, de nagyon finom volt! És elképesztően tápláló is, bőven jóllaktam. 

Igazi gombaleves

Az út további része olyan betonon folytatódott, ami miatt két éve már siránkoztam: valahogy nagyon rücskös, gurulás közben is tekerni kell, mert lelassít. Még több emelkedőt kaptunk, mint az út elején, de már csak 8 km-re volt az aznapi végállomásunk, Haanja. Foxszal tekertünk együtt, teljesen bezsongtunk a tájtól, mondjuk a zöld dombok és fenyvesek közt nem nehéz boldognak lenni. 

Haanja buszmegálló síléc dekorációval

Haanjában gyorsan beszereztük a vacsorának valót, aztán elfoglaltuk a szállást. Lepakoltunk, és átsétáltunk a szomszédos tanyára, Mooskára, ahol Eda néni és a kutyái már vártak minket. Tavaly csak az elméleti hátterét tudtuk meg a füstös szaunáknak, ezúttal viszont a gyakorlatban is kipróbálhattuk.

Mooska

A füstös szaunában nincs kémény, a füst az ajtón keresztül távozik. Éppen emiatt órákkal a szaunázás előtt be kell gyújtani, és csak akkor szabad elkezdeni a szaunázást, mikor már csak parázslik a tűz, és nincs füst. A baktériumok nem szeretik a kormot, úgyhogy a füstszaunák kifejezetten tiszták. A võrumaa-i füstös szauna felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára.  

 A régi szokások szerint történt minden. Levetkőztünk, csak furcsa, csúcsos kalap volt a fejünkön, és egy törölköző a szauna ajtajáig, belépés után már a törölköző is a fogasra került. Odabent sötét volt, a falak valószínűleg kormosak, de a félhomályban nem is láttuk őket rendesen. Leültünk a padokra, és kezdődött a szeánsz. Eda néni elmesélte, hogy régen a szauna az ember életének egyik központi helyszíne volt, itt aludtak, mosakodtak, szültek, ide hozták a haldoklókat és betegeket, és a halottat is itt mosdatták. Felhívta a figyelmünket rá, hogy a szaunában szellemek, az ősök lelkei is járnak, úgyhogy viseltessünk tisztelettel a szauna iránt. Varázslatokat, ráolvasásokat mondott, dobolt, énekelt, bevont minket is az éneklésbe, nagyon autentikus élmény volt. Két szaunázás között a tóban fürödtünk, annyira mennyei volt, hogy el nem tudom mondani. A kezdeti szégyenlősséget mindenki hamar ledobta, és ebben közrejátszott Eda néni végtelen lazasága és kedvessége is. 

Kerti tó, bal szélen pedig a függőágyak a fák között

Az egyik pihenő alatt nyírfák közé felfeszített függőágyakba heveredtünk, Eda néni még be is takargatott minket pokróccal, jajj akkor nagyon kényelmesen éreztem magam - talán mint gyerekkoromban utoljára. 

A szauna

Mézzel, sóval kentük magunkat a szaunában, dinnyét ettünk, mentás-epres vizet ittunk, csapkodtuk magunkat virgáccsal, köpölyöztünk, igazi hedonista délután volt, hihetetlenül feltöltődtem.

Az egyetlen, ami nem tetszett, az a szaunázás után körbejáró üveg pálinka, amiben egy döglött vipera lebegett. Eda néni kijelentette, hogy ebből mindenkinek innia kell, mert most a barátságunkra iszunk. Nem lehetett visszautasítani, pedig a hányinger is elkapott tőle. Az üveg szélébe nyaltam csak bele, baromi undorító volt, ahogy úszkált benne a kígyó. Titokban reménykedem, hogy Eda néni csak megviccelt minket, és gumikígyót rakott az üvegbe, de kétlem. 

Kutyák - a kis szürkét szívesen hazavittük volna 

A többiek vettek sonkát, amit a szintén autentikus, csak húsfüstölésre fenntartott szaunában érleltek. Míg a többiek vásároltak, én a kutyákkal szórakoztam, nagyon cukik voltak! 

Felfrissülve, átszellemülve, boldogan Eda nénivel (Bogi fotója)

Egy éve azt írtam Mooskáról, hogy "Ha megyünk újra biciklitúrázni, érdemes lenne útba ejteni ezt a tanyát.". Elég boldog vagyok, hogy ez végül összejött, felejthetetlen élmény volt.

Száradnak a ruhák

Felfrissülve sétáltunk vissza a szállásunkra, ami a változatosság kedvéért egy faházikó volt. Minccel mostunk, majd az udvaron teregettünk ki, és imádkoztunk, hogy éjszaka ne essen az eső - volt rá esély. Megvacsoráztunk, söröztünk, beszélgettünk, aztán eltettük magunkat másnapra. 

<<<Előző nap                                                                                                             Következő nap>>>