Aki volt már munkanélküli, átérzi.
Én meg lassan szétrohadok belülről, mert tök jó, hogy önkéntesen ihb-t szervezek, de az havi nettó fél óra munka, a tk kissé több, de az sem vesz el egész napokat az életemből. Az új iskolát élvezem, de egyelőre ott se kell halálra tanulnom magam. Szóval boltba járok, meg a főgázhoz, szerelőt intézek, mosok, rendben tartom a lakást, elmegyek sörözni, és azt érzem, hogy kurvára sehova nem tart az életem, mert a második körnél legkésőbb rájönnek a munkáltatók, hogy ja, ez még tanulni is akar munka mellett, akkor mégse vesszük fel. (Ez így még nem lett soha kimondva konkrétan, de sejtem, hogy nagy hátrány, hogy heti minimum kétszer én 4nél tovább nem tudok bent lenni a munkahelyen, mert vagyok akkora fasz, hogy képezni akarom magam. Én bunkó pöcs.)
Azt mondják az emberek, hogy ne adjam fel, de elég nehéz tartanom a lelket saját magamban, mert csak azt kapom, hogy erre se vagyok elég, erre meg túl sok vagyok, és nem tudom, hol az arany középút. Most már ott tartok, hogy tesztelőnek jelentkeztem, mert oly mindegy, jelentkezhetnék miniszterelnöknek is, az esélyek hasonlóak. Szóval én már tényleg nagyon el vagyok keseredve, és borzasztó hálás vagyok a barátomnak, mert nélküle már rég haza kellett volna költöznöm vidékre, de kezdem azt érezni, hogy visszaélek a jóindulatával, mert hiába támogat mindenféle szempontból, csak meresztem a seggem itthon, és még mindig kurvára nincs munkám.
Tényleg kezdem elhinni, hogy ennyire szar vagyok. Nincs semmi specifikus tudásom, amim meg van, az kevés. Hiába mondják a barátnőim, hogy a bölcsész értékes, egyelőre azt látom, hogy a lófaszt. Ha nem beszélek legalább két nyelvet felsőfokon plusz jogsi, akkor nem.
Inkább elásom magam jó mélyre. Ott legalább nem más pénzét költöm.
(A zene független a poszttól, ne keressetek összefüggést, mert nincs.)
jaj Szonja, remélem, hogy azért ez a leírt érzés nem tartós, hanem az elkeseredés pillanataiban jön! igen, a magyar szak az joker szak, ezért nem olyan egyértelmű, hogy mire jó, de igenis sokmindenre jó, és ma már rengeteg hely van, ahova nem specifikus tudás kell, hanem legye egy diplomád és a többire betanítanak.
VálaszTörlésa suli az biztos, h nehézség a munkaadónak, de talán olyan állásoknál, ahol több műszak van, megoldható, h adott napokon délelőttös legyél.
addig meg, amíg nem találsz melót, pl. kereshetsz valami önkéntességet: az az önéletrajzban is jól néz ki, meg neked is megadja az elégedettségérzést, hogy valami tartalmasat csinálsz. pl. http://www.onkentes.hu/kereskinal?field_tevekenyseg_search_value=&tid=All&field_telepules_value=Budapest&field_megye_value_many_to_one=All&date_filter[value][date]= de gondolom gugli dob még ki.
illetve én anno 2 éve Dániából találtam alkalmi távmunkát ezen a honlapon: https://www.elance.com/ amíg nincs más, nézz körül, van mindenféle (gondolom, angolul tudsz). :)
és amúgy elvileg átlag 5-6 hónap manapság Mo-n a pályakezdő munkakeresési idő, szóval még benne vagy a statisztikában sajna.
Szerencsére átmeneti elkeseredés eredménye ez a kifakadás, de álláskeresés közben időnként így érzem magam. Valamiért azt gondoltam a diploma megszerzésekor, hogy három hónap alatt simán találok munkát, és néha elkeserít, hogy hónapok óta nincs semmi bevételem. Csak az vigasztal, hogy ha most ráfekszek a tanulmányaimra, akkor lesz egy olyan szakmám, amivel sokkal könnyebben el tudok majd helyezkedni. Igaz, az még két év, de nem vagyok hajlandó lemondani a suliról és olyan munkát vállalni, ahonnan nem tudok bejárni órára. Így viszont olyan helyre kell mennem, ahol ezt tolerálják.
TörlésÖnkéntes munkát most nem keresek, a TK elég önkénteskedésnek. :) Viszont ez a távmunkás dolog nem hangzik rosszul, lecsekkolom a honlapot.
Amúgy más magyaros ismerőseim is 5-6 hónap alatt találtak munkát, tehát benne vagyok tényleg még a statisztikában. Szeretném azt gondolni, hogy csak azért nem dolgozok még, mert nem találtam meg a nekem legideálisabb melót. :)