Aggtelek! Barlang! Cseppkő!

Aggtelekre régóta szerettem volna eljutni, de valahogy mindig olyan messzinek tűnt. Két hete Foxéknál vendégeskedtünk, tőlük közvetlen buszjárat megy Aggtelekre, az utazás sincs egy óra, úgyhogy nekivágtunk. 

Az aggteleki bejárat

Jól elterveztük, hogy két túrát is belesűrítünk a napba: a Baradla barlang aggteleki bejáratánál induló aggteleki rövidtúrát (1 km) és  a vörös-tói középtúrát (2,3 km).

Az első, amin elcsodálkoztam, az a tömeg volt. Nem szigetes-nagyszínpados tömegre kell gondolni, de azért sokan voltak. Igaz, a hosszú hétvége második napján jártunk, de nem gondoltam volna, hogy ennyire népszerű kirándulóhely. A honlapon feltüntettekkel ellentétben nem óránként, hanem félóránként indították a rövidtúrát, így a fél 12-esre befértünk. Mázlink is volt, ha az eredetileg tervezett delessel megyünk, borult volna az egész napi program, de erről később. Indulás előtt bedobtunk egy sört, négy darázs belehalálozott Fox poharába, majd beálltunk a várakozók közé.

Babacseppkövek

Kezdésnek izgalmas információ volt, hogy a bejárat környékén, az első nagyobb teremben emberi csontokat találtak, az ősemberek ugyanis beköltöztek a barlangba. Egész végig azon elmélkedtünk, milyen vastag bundát kellett hordaniuk, mert hűvös volt, a föld alatt pedig nem nagyon változik a hőmérséklet, ami egyébként átlag 10 fok.

Fúúúú, igazi cseppkövek!

Egészen elképesztő, milyen neveket aggattak a barlangászok a benti képződményekre - minden fura formába bele tudtak látni valamit: van Mikulás, ölelkező szerelmesek, anya gyermekével, teknősbéka, tigris, balerina, szalonna, amit csak akarsz.

Mint egy olvadó torta.

A Hangversenyteremben István, a királyt hallgattunk, közben a fényjátékon ámultunk. A túravezető szerint esküvőket is tartanak a teremben mostanság. Háát nem szívesen kényszeríteném arra a nagyszülőket, hogy végigmásszanak a barlangon, de biztos van egy hangulata. :D

Hangversenyterem a fényjátékkal.

Az egész túra során úgy éreztem magam, mint aki egy másik világba csöppent. A barlangban minden cseppkő, minden képződmény olyannak tűnt, mintha makettvárosok lennének. Simán elhinném, hogy apró tündérek laknak bennük.

Az út végeztével elemi erővel csapott meg minket a kinti hőség.  Megérdeklődtük, merre induljunk a vörös-tavi bejárat felé, majd elindultunk.

Idill

Mivel busz nem sűrűn jár, gyalog baktattunk a szerpentines autóúton 40 fokban, hegynek felfelé. Én elhiszem, hogy légvonalban tényleg 3 km a táv, de az úton nagyon nem. Ráadásul az idő is sürgetett, mert hiába jutottunk be a korábbi rövidtúrára és nyertünk kvázi fél órát ezzel, alig értünk oda a középtúra kezdetére. 2-kor indult a középtúra, 1:57-kor igencsak kimerülten szaladtunk a domboldalon a látogatóközpont fele, hogy még kapjunk jegyet és ne maradjunk le, mert a következő séta csak 4-kor indult. Kaptunk jegyet és pár percet, hogy kipihenjük az erőltetett menetet, de jött is a túravezető, hogy a 271 lépcsőfokkal kezdődő utat megkezdjük.

Indulás

Ezen a túrán még többen voltak, pedig a bejárat konkrétan Aggtelek és Jósvafő között félúton található, a semmi közepén. Viszont idegesítőbbek is voltak az emberek, péklapáttal bsztam volna agyon azon turistákat, akik oda se nézve fotózzák végig a barlangot, tolakodnak, beleállnak a fotódba, ízléstelen vicceket sütnek el, és úgy egyáltalán fogalmuk sincs arról, hogyan kell idegenek társaságában viselkedni és nem érzik át, mekkora csoda egy ilyen tüneményes, föld alatti mesevilágban lenni. Tipikusan azok az emberek, akik eljönnek csak azért, hogy elmondhassák: ők már voltak Aggteleken, és vagy a, húúú Pistikém, menjetek el ti is, a gyereknek tetszeni fog vagy b, nem olyan nagy cucc, nem értem, mit vannak oda érte, csak egy rakás kő. A legjobb a kislány volt, aki 5 perc után kijelentette, hogy ez unalmas. Még jó, hogy másfél órás a túra, tündérbogárka. Grrrr. Nem bírom én ezeket a társas túrákat.

Ez úgy mégis hogy az istenbe lehet unalmas?

A sok idióta mellett kompenzált maga az útvonal, komolyan csodaszép (kössz, új helyesírás, tudom, hogy most már külön kéne írni) volt. Amíg a rövidtúrán jellemzően kisebb cseppkövekkel találkoztunk, ezen a szakaszon tele volt a barlang óriási cseppkövekkel.

Emberek for scale a háttérben.

Volt itt is mindenféle fantázianév: rakott karfiol, halszárító, Drégely vára, még egy Mikulás, víziló, török város. A 17 m magas Csillagvizsgáló a túravezető szerint az egyik leghíresebb cseppkő és tankönyvekben is sokat szerepel, én még nem hallottam róla, de valószínűleg én vagyok műveletlen. Mindenesetre impozáns.

Ő lenne a Csillagvizsgáló. Találó név.

Míg a rövidtúra simán babakocsival teljesíthetős volt, itt azért akadtak olyan emelkedők, lejtők, ahol én is féltem, hogy orra bukok. Néha a korlát is túl kevésnek tűnt.

A kedvenc képződményem.

Az Óriások termében tényleg aprónak éreztem magam. Hallgattunk itt is zenét, és pár pillanatra teljes sötétségben maradtunk, hogy megtapasztaljuk, milyen vaksötét van valójában a barlangban. (Természetesen a gyerekek ez alatt a rövid idő alatt is vinnyogtak, mert féltek.)

Óriások terme. Indokolatlanul gyönyörű.

Még két terem, és eljutottunk a barlang régi végpontjáig. 1922-ig, majdnem 100 éven át a barlang látogatói elsétáltak majdnem Jósvafőig, de mivel nem volt kijárat, vissza kellett fordulniuk a vörös-tavi lejáróhoz. Csak 1922-ben lett meg a kijárat, akkor is mesterséges átjárót kellett építeni a következő teremhez.

Torony

Innen már közel a kijárat, ami egyébként nagyon vicces, mert konkrétan egy pincén jutunk át a jósvafői látogatóközpontba. Jósvafőről busz vitte vissza a kirándulókat a Vörös-tóhoz. Igen fáradtan ballagtunk ki a buszmegállóba, hogy hazajussunk a kalandok után mi is. Elmondhatom, hogy éjjel kiválóan aludtam.

Egyébként nagyon durva, hogy van ez a barlangrendszer, aminek egy szintje a turisták által is látogatott, kiépített szakasz, de úgy egyébként a Baradlának van két, egymástól független alsó barlangja: a Rövid Alsó-barlangból 1000 m-t jártak már be, a Hosszú Alsó-barlangból pedig 127 m ismert csak egyelőre. Nagyon izgi.

Nagyon-nagyon jó volt mindkét túra meg allezusammen az egész nap. Ezúton köszönöm még egyszer az én szerelmetes Foxomnak, hogy egyrészt felvetette az ötletet, másrészt meg szétkalandozta velem a napot. <3