2016. április 23., szombat

300 dpi, cmyk, psd

Na jól van, örömmel konstatáltam, hogy megvannak a régi reflexek. Jövő péntekig le kell adnom a kiadványszerkesztős portfóliómat és vizsgamunkámat, és természetesen pont most jutott eszembe nekiállni nagytakarítani. Mentségemre szóljon, hogy a vártnál jobban állok, munka közben volt időm gyakorlásként összedobni egy magazinvázlatot, ami meglepetésemre olyan faszán sikerült hogy már csak fel kell töltenem tartalommal, borítót és hátoldalt tervezni hozzá, és a végén még csinosítgatni rajta kicsit. Csodás, csodás. Ráadásul fogunk még javítani a munkánkon az elkövetkezendő hetekben, szóval az se para, ha csak 80-90%-ban van kész a vizsgaremek jövő hétre. 

Elég izgi egyébként. Ja ugye maga a vizsgaremek egy min. 8 oldalas magazin, plusz a portfólió olyan egyebekből áll össze, mint oldalpár terv, szóróanyag, fotóretus, montázs, névjegykártya stb. Utazási magazint tervezek, és bár nem elvárás, úgy döntöttem, saját képekkel töltöm fel. Így most belevetettem magam a sok év alatt összegyűlt képbe, és időnként olyan gyöngyszemeket találok, hogy jajj. Régi családi nyaralások, erasmus, kirándulások exekkel, bulifotók, van minden. El is kapott a nosztalgia. És újfent meg kell állapítanom, hogy kövér vagyok, a régi képeimen olyan kis vékonyka voltam,.. Pedig minden egyes fotóra emlékszem, hogy amikor készültek, akkor is kövérnek tartottam magam. Vagy az énképemmel van valami nagyon nagy gebasz, vagy folyamatosan dagadok, mint a kisgömböc, aztán jobban járnék, ha a mostani alakommal lennék elégedett, mert pár év múlva sóvárogva gondolok vissza, milyen kis vékony voltam 2016-ban. 

Ami kicsit nehéz, az a családi fotókon túllendülés. Valamilyen értelemben a családunk szétesett, egybetartják még szálak, de ha az embernek elválnak a szülei, utána elég nehéz olyan képeket nézegetni, ahol bár voltak nehézségek, de legalább egy egységet tudtunk alkotna a klasszikus módon. Ilyenkor néha szomorú, néha meg dühös vagyok, jobban szerettem a régi felállást, amikor még számíthattam a családi háttértámogatásra (és most nem az anyagiakra gondolok). Meh, sic transit. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése