Én úgy, de úgy rühellem azt a borzasztó tulajdonságát a testemnek, hogy ha boldogság van és jóság, akkor le van szarva minden mozgás és átgondolt energiabevitel, fogyásra nem alkalmas. A fogyás csak akkor van, ha sírás van meg depi meg ágyban fetrengve szenvedés és "miért?" és "hogyan" és "miért velem?". És ezzel együtt kell élni, mert engem a szerelem hizlal, csak szingliként tudok vékony lenni. És akkor megtalálom a tavaly nyári képeimet, amikor éppen annyira elkeseredve nem voltam, csak tartottam a nagy szakítás utáni szinglisúlyomat, és sírni tudnék, hogy most miért nem így nézek ki. Nyilván idén nyáron nem húztam le egy hónapot a beurerben heti hat nap három műszak blankolással és forrasztással, ahol inkább két szál cigit szívtam el kajaszünetben evés helyett, mert máshogy nem ment. Meg gondolom az se segít, hogy a tíz perc sétára leledző pizzériából rendeljük a kaját és ágyban fogyasztjuk el filmezés közben. Meg hogy csak nem mentem nyáron kettőnél többször futni, a bringám kerekét pedig egy hónapja nem pumpáltam fel.
Boldogság és lustaság, a gyilkos kombó, néha nem szeretlek titeket.
(Uszoda mellé költözünk, hátha, hátha az majd motivál. És hétvégén felpumpálom azt a kereket, ígérem.)
Tél közepe óta rajtam is van kb. +4-5kg, ami még nem súlyos annyira, még nem gurulok, csak a tavaly nyárhoz képest elkeserítő és látszik, Utálom, hogy nem vehetem fel a szűk ruháimat, mert a kis hájacskák kidudorodnak. :/
VálaszTörlésKét éve a nagy boldogságban még ennél is több felesleg volt rajtam, szakítás után egy hónap alatt lement 8 kg, ami tök jó volt, és azt hittem, innentől akkor ez így marad. Hát sajnos nem. :D De már készítem az izmaimat a bringázásra, a biciklit át kell vinni valahogy az új albiba. :)