Hát az van, hogy eddig eléggé imádom a munkahelyem. Tele voltam félelmekkel az első nap előtt, de olyan nyugodt a légkör, olyan kedves és jófej mindenki, annyira az a cél, hogy a munka mellett jól is érezzük magunkat, hogy egy pillanat alatt elmúlt minden kétség.
Oktatással kezdtünk, az elhúzódik jövő hét végéig, utána állunk vonalba. Kétségtelen, hogy itthon is kell tanulnom, hogy minden szükséges infó a fejemben legyen, de alapvetően sok dolgot már az oktatás alatt megtanultam, úgy érzem, menni fog ez. (Tartok tőle, hogy ettől függetlenül simán csak olyanokat kérdeznek majd az ügyfelek, amiről fogalmam sincs.)
Az meg elképesztően pozitív, hogy rugalmasak és olyan beosztást kaptam, amivel be tudok járni iskolába is. Nagyon-nagyon hálás vagyok ezért, több csoporttársam szívódott már fel, mert nem tud bejárni munka mellett órára. A héten már kipróbáltam, milyen munka után órára menni: hát igencsak húzós, de túlélhető. Meg ha az ember azt mantrázza magának, hogy most ezt azért csinálom, hogy később jobb legyen, és meggyőzi magát, hogy ő éppen jelenleg egy hős, akkor már ki lehet bírni. :) Egyébként úgy mentem be számítógépes képalkotásra, hogy elalszom és nem bírom, aztán elkezdtünk a photoshoppal ismerkedni, ami egészen fellelkesített és fel is ébredtem azonnal.
Eddig úgy tűnik, valamennyi szociális élet is belefér a hétköznapokba azokon a napokon, amikor éppen nem órára rohanok. Vannak hetek, amikor ez elég sovány: páros héten három, páratlan héten két szabad este. Arra talán elég, hogy a barátaim ne felejtsenek el teljesen. :)
Az irodai kilátás meg... ^_^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése