2016. június 9., csütörtök

vizsganap

fú, hát ez gyorsan ment. Ma reggel 8 előtt már az iskolában voltam, az osztálytársaimmal megbeszéltük, hogy az elsők között bemegyek a vizsgára én is. (Szinte harc ment az első helyekért, mindenki túl akart lenni rajta.) Végül én voltam a legelső, és háromnegyed 9-kor már kint voltam a teremből. 

Most volt a szóbeli vizsga, a vizsgaremek és a portfólió bemutatása. Jó tételt húztam, a nyomdai nyomtatási eljárásokat. Erről igazából akkor is tudtam volna mesélni, ha nem tanulok rá semmit. Elmondtam, amit tudtam, kaptam néhány kérdést. Belülről úgy éreztem, nagyon összeszedetlen a mondandóm, de aztán az mindig lutri, kívülről ez hogyan látszódik, szóval nem nagyon tudom megítélni, összességében milyen lett. Megbukni nem fogok. 

Ami miatt fogom a fejem, az a diavetítés. Kellett prezentációt készíteni a vizsgaremekből meg a portfólióból, amit én Microsoft Office híján Libre Office-ban készítettem el. Hétfőn bent voltam a suliban, leellenőriztem, hogy megnyílik-e, megnyílt, működött szépen. Természetesen ma, a vizsga napján nem. Nem számítottam rá, hogy egy külön laptopról kell vetíteni. Totál befagyott az egész, be se töltötte, úgyhogy a portfóliómat egyesével mutattam meg, ki is hagytam két elemet a fejeltlenségben, a vizsgaremek még jó, hogy ki lett nyomtatva, de a műszaki adatokat fejből nem tudtam, bár annyira nem is voltak fontosak. Nekem is hogy lehet ennyi eszem, hogy nem exportálom ki pdf-be...

Mindegy, túlvagyok rajta. Miután kimentem, elmeséltem az osztálytársaknak, mi volt és mire számítsanak, aztán hazajöttem. Igazából olyan korán végeztem, hogy akár dolgozni is bemehettem volna, de ha már egyszer szabit vettem ki, akkor pihenek egyet. Aludtam is egy nagyot, rámfért. Még jó, hogy indítottam egy mosást, elaludtam, és mire felébredtem, legalább két órája álltak a ruhák vizesen a dobban, tolhattam rá egy frissítő mosást. Meg a WC, amit meglocsoltam domestosszal, és 10 perc helyett órákig állt benne a cucc... Ilyen csillogó fehér még sose volt.

Lényeg, hogy most ürességet érzek. A tételeimet, amikkel együtt keltem-feküdtem két hete, már elpakoltam. Belegondolok, mennyit készültem a vizsgára és úgy érzem, mehetett  volna jobban is, de utólag már mindegy. Hátravan még egy gyakorlati vizsga két hét múlva, de arra már nem kell készülni. Fura. Mit fogok most kezdeni magammal? 

Először is este ünneplés. Összegyűlünk a kolibüfében, hiszen nem csak én vizsgáztam, Bogi államvizsgázott, jól fog esni a koccintás. Én már megleptem magam egy meggyes belga sörrel meg egy kinder tojással. :) Hosszútávon meg rá lehet feküdni a programozásra, mert az még bizony hátravan. 

Huh, milyen gyorsan eltelt 2 év! Bele se tudok gondolni, hogy nem lesz több kiadványos órám. :O Jaj de fura.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése