prága vol. sokadik day 03-04.

Szombat lévén a szokásosnál is nagyobb volt a népsűrűség a folyosón: turistákkal volt tele az egész szint, akiknek egy része a bejárat előtti lépcsőn nyomkodta a telefonját vagy laptopját, mert ott volt egyedül wifi az épületben. Megittuk a szokásos kávénkat, a kisboltban vettünk magos zsemlét és smetana-t (imádom a smetanát, be is faltam pár perc alatt), és a parkon keresztül lesétáltunk az Újezdre, ahol Rali várt minket. A lanovkánál óriási volt a sor. Persze, tök jó élmény felsiklózni a hegyre, de egy 3 perces útért egy zsúfolt vagonban nem várnék órákat. Pláne, hogy a parkon keresztül is látni a várat.

Rali felhívta a figyelmünket, hogy pont velünk szemben van egy nagyon király fagyizó, az Angelato. Természetesen azonnal ki akartuk próbálni. Sós karamell fagyit ettem joghurtossal, életem egyik legjobb fagyija, ha nem a legjobb. És hatalmas adagokat kaptunk, fél óra múlva is még azzal küzdöttem.^_^

A Kampa szigeten tettünk egy kört, onnan pedig az újvárosi oldalon lévő rakpartra mentünk. Prágában az is jó, hogy a rakpart közösségi tér, ahol nincs autósforgalom. A Mánes kiállítócsarnoktól a táncoló házig tartó szakaszon kiülős helyek, étteremhajók, háztáji piac található, esténként élő zene és pezsgő élet. Mennyivel jobb lenne Budapesten is az élet, ha nem autók foglalnák el a rakpartot! Bár még dél körül járt csak az idő, sokan ültek ki sörözni, mi is ezt tettük. Az egyik helyen kökényes sört árultak, amit Rali is szívesen ajánlott. Egyébként Lobkowicz sört ittunk, és már a színe is izgalmas volt. Végre egy olyan gyümölcsös sör, ami nem full édes, hanem kellemesen kesernyés.

Ebéd helyett sör

Rakpart.

Ralinak sajnos megint indulnia kellett dolgozni. Mi célba vettünk a vízibiciklis standot a közeli Slovanský szigeten. Némi várakozás és 230 jó cseh korona átadása után már tekertünk is a folyón. Jó időnk volt, sütött a nap, alattunk a folyó, előttünk a Károly híd, már csak egy sör hiányzott a kezünkből. Néha igencsak koncentrálni kellett a kormányzásra, mivel tele volt a folyó más vízibiciklizőkkel, és mindenki ment, amerre látott. Ja és én voltam a kapitány. :D Hihetetlenül gyorsan eltelt az egy óra, párszor megkerültük a Kampa szigetet, kicsit csordogáltunk, aztán már mehettünk is leadni a hajót.

Károly híd a hajóból

Táncoló ház

Szelfi

>A nagy tekeréstől megéheztünk, a késői ebédet a Rali által ajánlott Husa étteremben ettük. Desszertnek csokis sajttortát kértem, még csili is volt rajta. :O Ebéd közben azon tanakodtunk, merre menjünk tovább, de eléggé leredukálódtak az opcióink, mikor kiderült, hogy a Strahov könyvtár kb. akkor zárt. A Wallenstein kertet választottuk, az mindig szép.

Wallenstein garden

A páva még mindig népszerű látványosság

A fal a kertben. Prága egyik hátborzongató látványossága.

A kertből a királyi kertekbe vittem volna foxot, de interneten csekkoltuk a nyitvatartást és kiderült, hogy az is bezárt már aznapra (este 6ig volt nyitva). Felvillamosoztunk a várba, hogy megnézzük a Szent Vitus székesegyházat, de pechünkre pont esküvő volt, így csak mikor a násznép kivonult, akkor tudtunk kicsit belesni.

Székesegyház

A Letna park felé sétáltunk tovább a Chotkovy Sadyn keresztül.

Elbújtam egy fába

Elég jó a kilátás, nem?

A Sztálin szobor helyén álló metronóm nagyon elnyerte fox tetszését. Az emlékmű körül fiatalok deszkáztak, az egyik sarokban magnóból jazz szólt, amire párok táncoltak, az emlékmű aljában pedig szabadtéri kocsma fogadott minket, ahol ittam is egy jó Páter sört. A lépcsőn lesétálva végre autentikus falfirkálós graffitis környezetbe jutottunk, és megállapítottuk, hogy Prágában is vannak követői a white pride “mozgalomnak”.

Fox és a metronóm

A következő állomás a Torture Museum volt. Én láttam már korábban is, fox még nem. Eleinte fotóztam, de elég hamar elment a kedvem tőle. Az a bajom ezzel a múzeummal egyébként, hogy vannak kétségeim, mennyire hitelesek a kiállított tárgyak és a hozzájuk tartozó leírások. Mármint nem vonom kétségbe a kínzások tényét, de kicsit olyan szenzációhajhász az egész, a legfrekventáltabb helyen, ahol turisták járnak. Borzongj egy jót, szörnyűlködj, de hogy egy hivatkozást vagy forrásjelölést nem láttam sehol, az is biztos. Az emeletről legalább szép a kilátás.

A Károly híd bejárata, háttérben a vár.

Mivel kürtősre nem éheztünk, visszamentünk az Újezdre. Útközben vettünk sört, majd lanovkával mentünk vissza a Petřín hegyre. Már sötét volt, mire felértünk. Kisétáltunk a parkba, és kiültünk az egyik kedvenc városnézős spotomra, és csak néztük az éjszakai Prágát. Mellettünk csehekből és nemzetközi diákokból álló társaság partizott, zenét hallgattak meg gitároztak, inkább illett a hangulathoz, mint zavart. Hát hjaj, az éjszakai kilátás bámulása régen is mindig keserédes élmény volt: öt éve is tudtuk, hogy leszk idő, amikor nem lesz a mindennapjaink része a várost csodálni, és most is tudtuk, hogy másnap már megyünk haza, ennyi volt.

Vasárnap 3-kor indult vissza a busz Budapestre. Délben találkoztunk Raliékkal, ezúttal Karel is el tudott jönni. Ebédeltünk a közeli Lokál étteremben, beszélgettünk, aztán sajnos hamar  búcsút is vettünk egymástól. Rali elkísért minket a Florence-re, és megígérte, hogy ha lesz rá lehetőségük, hamarosan meglátogatnak minket Budapesten. Jó volt újra látni őket nagyon. Kicsit aggaszt, hogy Karel nagyon menni akar az USA-ba, és ha megy, akkor viszi Ralit is, úgy azért jóval nehezebb lesz találkozni.

Cukibogyókák <3 <3 <3

Úgy érzem, kimaxoltuk ezt a pár napot: folyamatosan úton voltunk, sok helyen jártunk, söröztünk, Raliékkal is lógtunk, és megvolt a vízibiciklizés is, ami az egyik fő mozgatórugója volt az utazásnak. Persze így is maradt egy csomó dolog, amit meg kell nézni, mert Prágában sosem fogynak el a látnivalók. Majd legközelebb. :) 

És természetesen hoztunk haza egy rakás sört. ^_^