Már régóta szemeztem az IRONGIRL 6 km-es versennyel, ami az IRONMAN triatlonverseny egyik kísérőszáma. Márciusban kiderült, hogy a verseny előtti nap esküvőre leszek hivatalos, úgyhogy le is mondtam róla, hiszen ki akar vidékről visszaérkezvén, egy hosszú, bulizós éjszaka után futni? Kiderült, hogy én. :D Fellelkesültem, mert Eszti egész hétvégén az ironmaneknél önkénteskedett és ő is lelkes volt. Osztottam-szoroztam, és végül arra jutottam, hogy úgyis el kell hagyni a veszprémi szállást délelőtt 10-kor, ha 11 körül buszra szállunk, bőven odaérek 3 órára a Kopaszi-gátra. Jelentkeztem, befizettem a nevezési díjat, és sikerült megcsípnem az utolsó helyek egyikét.
A lagzin igyekeztem nem szétcsapni magam, rövidet nem ittam egyáltalán, csak sört, és arra is figyeltem, hogy időnként üdítővel előzzem meg a várható dehidratációt. Sikerült 7 óránál többet aludnom, időben vissza is értem Budapestre, de nyilván egy pihenéssel, sok alvással telt este után üdébb és frisebb lettem volna. Sebaj, még mindig százszor jobban voltam, mint a Vivicittán. Ha olyan állapotban le bírtam futni 10K-t, akkor a 6 km meg se kottyanhat.
Útban a Kopaszi felé elsétáltam az Ironman 5i50 versenyzői mellett, akik a 10 km-es futást teljesítették éppen. Jövőre tervben van, hogy elindulok ezen a távon: 1,5 km úszás, 40 km bringa, 10 km futás. Megnyugtató volt, hogy nem csak atléta alkatú embereket láttam futni, még esélyesebbnek érzem, hogy én is teljesíteni tudom. Az eredmény mindegy is, csak érjek majd be. Csak el kéne kezdeni úszni.
Mivel korán kiértem a Kopaszira, volt időm menni egy kört. Ennek ellenére is kisebb rejtély maradt számomra, honnan indulunk majd, kénytelen voltam megkérdezni az Infopultnál. Minc társaságában indultam meg a rajt felé. Olyan jó, hogy van egy futópajtim, együtt azért sokkal jobb szaladgálni. :) A rajt persze késett pár percet, előtte bemelegítés. Szakaszos indítás volt, mi egészen a végén álltunk, tisztában voltunk a képességienkkel. Aztán egyszer csak go, futás.
Betonon futottunk a Kopaszitól, az első fordító a Gellért tér előtt nem sokkal volt, utána frissítőállomás. Egyenletes tempóban haladtam, egyedül a kátyúk zavartak az elején, de nem lassítottak le. Minc hamar elhúzott mellelőem, ő bírta a gyorsabb tempót, jó 5 perccel hamarabb be is ért, mint én. :O Nem futottam gyorsan, mert bár épp nem sütött a nap, így is 30 fok volt, magas páratartalommal. Ami nagyon zavart, hogy sehol nem volt kiírva, hányadik kilométernél járunk, így nehéz előre beosztani az erőt. Volt nálam telefont, indítottam is Endomondót, de futás közben macera azt nézegetni, hol járok a GPS szerint. Hát a futás mindig nehéz, de alapvetően nem volt ez egy extra futás, melegem volt, izzadtam, de bírtam. Egészen a második fordítóig.
Haha, hát az nagyon aljas volt. Visszaértünk a Lágymányosi-hídhoz, és először úgy tűnt, hamarosan bekanyarodunk a célterületre. Ennek úgy megörültem, hogy elkezdtem extragyors tempóban a zene ritmusára futni, ilyen gyorsan se futottam még szerintem. Aztán jött a feketeleves: igen, ott van a kanyar vissza a célba, na de előtte még tovább kell futni a következő fordítóig, és onnan vissza a kanyarig. Ez egy bő 1 km-es kanyart jelentett, plusz ugye a célig hátralévő szakasz. Annyira lesokkolt ez a tény, hogy a nagy lendületből konkrétan meg kellett állnom sétálni. Ezen a szakaszon vegyesen futottam és sétáltam, úgy éreztem, muszáj. Aztán persze összeszedtem magam, nehogymár úgy sétáljak be a célba, hogy néz az ki?
42 perc 59 mp alatt teljesítettem a távot. Most ezzel az a gond, hogy nem tudom, mennyi volt a tényleges táv. Az Endomondo 5,5 km-et mért nálam, és ahogy olvastam, mások is ezt az eredményt kapták. Másrészt csak nem ilyen amatőrök a szervezők, hogy nem tudnak rendesen kimérni 6 km-t… Most ha 43 perc alatt futottam 6 km-t, az nálam okés eredmény, de ha 5,5 km-et futottam ennyi idő alatt, az gáz. Az érem mindenesetre nagyon szép. :) 1720 beérkezett versenyzőből 1554.lettem. Kezdő futóként nem tudom ezt se szégyellni.
Amibe én nem futottam bele, csak távolról láttam a golfkocsit, viszont többen írtak róla a facebook eseménynél, az egy rohadt idegesítő és gáz jelenet volt. Történt ugyanis, hogy forgatási helyszínnek használták az Irongirlt, és Berki herevasalós Krisztián és valamelyik új védence, Cseke Katinka eljátszották, hogy a csaj fut a versenyen, elesik, aztán folytatja, majd beér a célba és átveszi a megérdemelt érmet. Na ez a valóságban úgy nézett ki, hogy golfkocsival odafurikázták egy pontra, ott eljátszották az esést, majd elfurikázták a célig, ahol eljátszották a beérkezést. Nagyon-nagyon gáz. Értem én, hogy ez az egész celebesdi egy nagy színészkedés, de kibszott nagy tiszteletlenség a többi futóval szemben, hogy őket akadályozva bohóckodnak a pályán és úgy éltetnek valakit a célban, hogy köze nincs a futáshoz, ennek ellenére ugyanazt az érmet kapja meg, amit mindenki más, aki egyébként lefutotta és kiérdemelte. Én nagyon szégyellném magam a helyükben, szánalmas pitiáner csalók. Nem kéne, hogy bosszantson, de bosszant.
 |
| Irongirlök |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése