Túl vagyunk a szárazság felén. Nem állítom, hogy gyorsan eltelt, mert nem igaz. Beismerem, kicsit várom már a végét, mert ha az ember tudatosan megvon magától valamit, akkor sokkal többet gondol rá.
Nekem igazából nem konkrétan az alkohollal van problémám, hanem a sörrel. Felőlem megpenészedhet a világ összes szőlője, nem sírnék a borért. De a sör! Sajnos nagyon szeretem az ízét. Tavalyhoz képest hatalmas előrelépés, hogy egyre több sörízű alkoholmentes sört kapni, múlt novemberben nem egy ihatatlan borzalmat kóstoltam - nem is értem, mit gondolnak a gyártók, ki issza meg ezeket a borzalmakat? Mostanság sokkal több kocsmában tartanak alkoholmentes Heinekent, ami a favorit nálam. Általánosságban is több kocsmában van zéró sör – talán tavaly megtapasztalták, hogy novemberben erős igény van rá. Kevés esélyt láttam rá tegnap, hogy a Macskában alkoholmentes sörhöz jutok, mégis kaptam 0%-os Lobkowiczot, és még finom is volt. Felmerül viszont, hogy ha vannak már fasza alkoholmentes sörök, miért iszok állandóan alkoholost. Lehetne vegyíteni a későbbiekben.
Mostanra elmúltak a fejfájások, ennek igencsak örülök. Reggelente meglepően kevés alvás után is egész frissen kelek, szerintem nem késtem el melóban egyszer sem, mióta nem alkoholizálok. Sőt, fél órával korábban bent vagyok az irodában. Tavaly szebbnek éreztem a bőröm, most nem kifejezetten. Időnként kiszárad az arcbőröm, ezt eddig mindig az alkohol számlájára írtam, de kiderült, hogy anélkül is megtörténik. (Persze az alkohol szárít, de zéró sör után is ébredtem száraz bőrrel.)
Újra tapasztalom azt is, hogy bár nem ittam, ugyanúgy nem emlékszem pontosan a teljes előző estére. Egy szita az agyam. A találkozók eddig csak úgy elszaladtak, alkohol nélkül viszont sokkal lassabban telik az idő. Kedden kamaráztam, és elképesztő lassan forgott az agyam. Bezzeg egy sör után már ömlik belőlem a szó és repkednek a gondolatok, most erőlködnöm kellett, hogy eszembe jussanak beszédtémák. Voltunk Gorillaz koncerten foxszal, maga a koncert tök jó volt, de nehezebben ment a táncolás. Besörözve olyan természetesek a mozdulatok, magával ránt a ritmus és dallam, most volt, hogy elgondolkodtam közben, hogy mi legyen a következő mozdulat. Nem állt még át az agyam arra, hogy nincs élénkítőszer, nekem kell magamtól felpörögnöm.
Remekül sikerült viszont a céges csapatépítő, én lepődtem meg a legjobban, hogy a keménymaggal zártam az estét, és izgalmas beszélgetésekbe folytam bele. És még pia se kellett hozzá.
Sóvárgás nincs, megszoktam már, hogy no-no alkohol. Az külön vicces, hogy ilyen sokat nem szoktam elmászkálni esténként, mint mostanában. Biztos nehéz lenne kibírni, ha lenne sóvárgás. Tavaly sokat olvasgattam a száraz novemberes zárt csoportot, most néha nézek csak oda. Tavaly erőt adott, most semleges, valahogy nincs rá szükségem, hogy kitartsak.
Szóval vegyesen érzem magam: büszke is vagyok, örülök is magamnak, de még nem adaptálódtam teljesen az új helyzethez. Közben néha eszembe jut, hogy igazából senki nem mondja meg nekem, mikor igyak. Az év bármely szakaszában tarthatnék száraz időszakot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése