Úrkúti őskarszt és a Kab-hegy

Az úrkúti őskarszt 1951 óta számít természetvédelmi területnek. A területén kézi fejtéssel bányásztak mangánércet, így az őskarszt eredeti formájában maradhatott fenn. Máshol is felszínre kerültek hasonló formák, de a robbantások miatt sérültek, és általában a bányászat befejeztével ezeket visszatemették. Úrkút viszont a maga különleges formáival tényleg páratlan szépségű.

Lejárat a szurdokba

Én eddig csak képeken láttam, ami kicsit szomorú, hiszen egyáltalán nincs messze tőlünk. Múlt hétvégén el is terveztük húggal és Dave-vel, hogy túrázunk egyet a környéken. Látnivalóban nincs hiány, a Kab-hegy kilátója 6.5 km-re található Úrkúttól. Autóval mentünk (mekkora luxus, eddig mindig buszoztunk) az Ajkától 10 km-re fekvő faluba. Egy kis utcában álltunk meg az őskarszt közvetlen közelében, és a kék túrajelzést követve sétáltunk be a természetvédelmi területre. Már az első lépések hatalmas sziklák mellett vezettek, jó felvezető volt a későbbi látványhoz.

Az első lépcsősor alján

Egy nyílt, pados részre értünk, majd pár méterrel odébb megpillantottuk a lépcsőt, ahol le lehet ereszkedni az őskarszt mélyére. Fentről rálátni a szurdok nagyjára, nagyon érdekes és szép. A lépcsőkön óvatosan kell közlekedni, akad, amelyik mozog, és ottjártunkkor még nem száradt fel a hajnali harmat, vigyázni kellett, hogy ne csússzunk el.

Dave a mélyben

A sziklafalak között járva próbáltam felfogni, hogy ezek a kövek több millió éve itt vannak, és igyekeztem elképzelni, hogyan alakultak ki.

Én a sziklák között

Maga a terület nem nagy, az első lépcsősortól nem messze kezdődik a következő, és a lenti sziklafallal vége is az őskarsztos résznek. Odalent jóval hűvösebb volt, mint a felsőbb szinten, és a kövek között páfrányok nőttek, egészen az ősidők hangulatát idézi. Volt lent egy geoláda, de az istennek nem sikerült megtalálnom, van egy olyan sejtésem, hogy nincs is már meg.

Lépcsőrengeteg (Dave fotója)

Az őskarszt szélén vezető kis ösvényt is végigjártuk, miután odalent kigyönyörködtük magunkat. Szép időnk volt napsütéssel és enyhe meleggel, a fák színesek, alattunk pedig a csodaszép őskarszt, nagyon mesés volt.

Manók alagútja

Az eredeti terv szerint túrázva értünk volna a Kab-hegyre, de húg nem így készült (pedig mondtam neki korábban), nem is volt nagyon jól, úgyhogy a lusta megoldást választottuk, és a rádiótorony parkolójáig felkocsikáztunk.

Húggal a fa alatt (Dave fotója)

Utólag belátom, hogy itt bizony mászni kellett volna rendesen, de sokkal megérdemeltebb lett volna egy kiadós mászás után a szép panorámához eljutni. Kicsit mindig lenéztem azokat, akik kocsival mennek ilyen helyekre ahelyett, hogy sétálnának egyet. Hát most én is egy lettem a lusta turisták közül.

Rádiótorony

A Kinizsi-kilátó az 590 m magas Kab-hegyen, a rádiótorony mögött található, elsőre nem is veszi észre az ember a hatalmas toronytól. 2013-ban adták át, és remek kilátást nyújt a Dél-Bakonyra, a dombok mögött a Balaton is előbukkan. 

Eskü ott van a Balaton a távolban

Sajnos párás volt a levegő, nem volt teljesen tiszta a kilátás, de mondanom se kell, hogy így is csodás volt. Azt sajnálom csak, hogy a másik irányba a rádiótoronytól semmit nem látni, nagyon érdekelne, hogy arrafelé mit látnánk. Ha a rádiótoronyban lenne egy kilátó, az igazán tökéletes lenne.

Mink

A kis kirándulás ezzel véget is ért, nem volt egy megterhelő túra. Bár nagyon kényelmes autóval menni, én legközelebb inkább sétálnék.