Kéktúra előnap: Bozsok

Egyszer már elindultam a kéken, két éve novemberben a havas túránkon már pecsételtem, tavaly nyáron pedig a Hétforrás és Kőszeg közötti szakaszra is pótoltam a pecséteket - az első túrán a kőszegi pecsétet nem találtam, ezért a Hétforrásnál is újra kellett pecsételnem. A pünkösdi hétvégén elutaztunk foxszal és húggal Bozsokra Apához, hogy másnap felmásszunk az Írottkőig, és eltúrázzunk Kőszegig. 

2020. május 30. szombat

Szombat délben indult a vonatunk Szombathelyre, ahol Apa már várt minket autóval. Húg nem találta meg otthon a kék túrás igazolófüzetét, ezért tettünk egy kitérőt a Decathlonban, ahol vett egyet. Vicces, mert így neki az új fajta füzet van, nekünk még a korábbi verzió - legalább össze tudjuk majd nézni a kettőt.

Római kori vízvezeték Bucsu határában

Bozsok felé megálltunk a Savaria vízvezetékénél Bucsu mellett, ami elképesztően izgalmas. A római időkben a bozsoki völgyből szállították a föld alatti vízvezetéken a vizet egészen Szombathelyig. A tervezés során kiemelten figyelni kellett arra, hogy a vezeték egészen a végpontig lejtsen. 

A vezeték közelebbről

A könnyebb karbantartás és tisztítás érdekében szakaszonként vízházakat telepítettek. A savariai elosztóban a csatorna olyan szélessé vált, hogy akár két szekér is elfért volna benne egymás mellett. 

Bucsu vasútállomás

A közlekedési emlékhely is itt található. A régi vasútállomás épülete előtt egy kis darabka sín fekszik, emléket állítva a Szombathely-Pinkafő vasútvonalnak, amit a trianoni döntés kettészakított, a vonal nagyobbik fele osztrák területre került. 1959. december 31-én gurult el az utolsó vonat az állomás előtt, 1960-tól bezárták ezt a vonalat. Az állomás épületében kiállítás van, mi viszont nem jutottunk be, mert júniustól szeptemberig látogatható csak, csütörtökön és szombaton. 

Bozsok innen már csak pár kilométer, a kis település közvetlenül a határ mellett fekszik, saját átkelője is van. Kőkorszaki leleteket találtak a falu határában, és gyanítható, hogy valaha római castrumja is volt, ahol a helyi katonák feleltek a vízvezeték őrzésével. Első írásos említése 1273-ból származik. Két kastélya is van/volt: az északabbi a Sibrik családé, a déli a Batthyányiaké volt, ez utóbbinak ma csak a romjai állnak. 1532-ben Kőszeg ostroma után Bozsokot is feldúlták, a falu elnéptelenedett. Később német és horvát lakosokat telepítettek be. Ma kb. 350-en élnek itt.    

Lepakoltunk Apáéknál, megvacsoráztunk, majd sétára indultunk. A két kastély közül a romosabbat, a Batthyányi családét akartuk mindenképpen megnézni. Nem kicsit lepődtünk meg, amikor átsétálunk az út túloldalára, és gyakorlatilag pár perc után ott álltunk a romok előtt. 

A bozsoki Batthyányi kastély romjai

Egykor mindkét kastély a Sibrikeké volt, míg 1552-ben a birtokokat felosztották a család fiatalabb és idősebb ága között. A fiatalabb ág 1616-ban eladta birtokait a rohonci Batthyányiaknak. 

Pincék

A kastély vendége volt II. Rákóczi Ferenc és I. Ferenc császár is. 1841-ben villám csapott az épületbe, azóta csak pusztul. 

Egykori torony

A romok körbe vannak kerítve, de ez minket nem akadályozott túlságosan. A pincét úgy tűnik, ma is használják, az ajtók nem tűnnek túl réginek, és a tetőn is viszonylag friss a murva. 

A tető

A tornyokból csak egy-egy fal áll, de ránézésre azért nem tűnt annyira életveszélyesnek az építmény, mint a figyelmeztető táblák írták. A gazt is nemrég kaszálhatták, nem volt dzsumbuj - ha valaki rendszeresen bejár kaszálni, akkor annyira nem lehet para. 

A másik torony

A kastély melletti gazdasági épületek közül egy még megvan, és egy öreg néni lakik benne. A főbejárat kapui ide vezetnek, egy részük még romosan, de áll. Az egyik oszlop tetején egy tehén látható, elég indokolatlan, de cuki is egyben. 

Múúú

Olvastam arról, hogy geoláda van a kastélynál, de benéztem, mert nem ennél, hanem a Sibrik kastélynál van, úgyhogy érthető módon nem találtuk meg. 

Mesekönyvbe illő látvány

Visszasétáltunk a házhoz, és a mögötte lévő kertet és kaszálót néztük meg. Csodálatosan idilli a környék: zöldellő domboldal, pipacsmező és árvalányhaj, tőlünk pár méterre legelésző őzek, nem messze a falu templomtornya és a háttérben a Kőszegi-hegység lankái. 

Őzikefülek a mező közepén

A szántók alatt sétáltunk el a Kerekes cukrászdáig, ahol már gyerekkoromban is jártunk. A bükfürdői nyaralások alatt jutottunk el Bozsokra, és a cukrászda nagy kedvence lett az egész családnak. A hely azóta bővült, sokkal kisebb volt gyerekkoromban, de a sütik még mindig nagyon finomak. 

Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy Bozsokon nem kettő, hanem négy vár is állt! A Batthyányi kastélyról már írtam, a Sibrik kastélyt említettem, de volt még egy Árpád-kori földvár, amiből ma már semmi nem látszik, és volt egy torony is, ami az egykori castellum megmaradt sarka lehetett. Nem semmi, ennyi vár egy ilyen pici településen. :O

Egykori malom

Tovább sétáltunk a falu központja felé, és azon is túl, az egykori malom előtt csordogáló forrásig. Megkóstoltuk a vizét, vízíze volt. :D A malmot átalakították szálláshellyé, jól néz ki. 

Sibrik kastély

A Sibrik kastély kapujához értünk, besétáltunk a parkjába. Ez az épület már sokkal jobb állapotban van, ma oktatási központ működik benne.

Kastély

A Sibrik kastélyról azt tartja a néphagyomány, hogy Mátyás király vadászkastélya volt, és ő adományozta a Sibrik családnak. Az tény, hogy a 16-18. század között épülhetett a reneszánsz, emeletes kastély középkori alapokra. 1906-ban az akkori vártulajdonos eladta a kastélyt Végh Gyula művészeti írónak, aki az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Az ő felesége szedette rendbe a parkot. Végh Gyula 1951-ben halt meg, amikor ÁVH-sok feldúlták a kastélyt - hivatalosan öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy egyszerűen lelőtték, hogy a várból el tudják távolítani.  

Csobogó víz nélkül

A park vadregényes, ősfák magasodnak az utak mentén, de látszik, hogy  egykor szebb napokat látott. A kastély mögött üres medencét, mellette víz nélküli kutacskát találtunk. A parkban jázmin illatozott, én nem is tudtam, hogy ilyen kellemes illatú a virága. 

Jázminvirág

Kezdett esteledni, és fáradtak voltunk a hosszú utazástól, visszamentünk a házba. Az udvarról pont elcsíptem, ahogy a naplemente gyönyörű fényekkel világította meg a felhőket. 

Életem eddigi legszebb fotója

Este még beszélgettünk és söröztünk, de igyekeztünk viszonylag korán aludni menni. Másnapra felajánlották Apáék, hogy autóval felvisznek az Írottkőhöz legközelebbi parkolóig, ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult.