Múlt hétvégén fox otthon volt vidéken, így ketten maradtunk Bumbikával. Nem akartam egész hétvégén a négy fal között lébecolni, ezért szombat este kifeküdtem a Városligetbe olvasni, vasárnap pedig Minccel túráztunk. Semmi durvulás, 14 km körüli karikát csináltunk a Normafáról és a budaörsi kopárok érintésével.
 |
| Kilátás a Normafáról |
Esőt mondtak délutánra, párás is volt a levegő. Már dél előtt a Normafán voltunk, ez volt az induló- és érkezőpontunk. Mivel reggeliznem nem sikerült, gyorsan betoltam egy túrós-barackos rétest indulás előtt. A zöld keresztet követve távolodtunk a civilizációtól, egészen Makkosmáriáig ezen az úton maradtunk, ahol aztán átváltottunk a sárga jelre.
 |
| BTSSZ emlékhely |
Tettünk egy kitérőt a BTSSZ emlékhelyre, ami csak pár lépésre volt az úttól. Sosem jártam még itt, nem is tudtam a létezéséről. Az emlékhelyet a Budapesti Természetbarát Sportszövetség hozta létre 2010-ben egy régi kőfejtő helyén azért, hogy elhunyt túratársaiknak emléket állítsanak. Kicsit kísérteties a sok kis emlékfa a jelentős mennyiségű névvel, de egyébként békés a hely. Van tűzrakóhely és padok pihenésre.
 |
| Erdei virág |
Nemsokára a piros jel rácsatlakozott a sárgára, onnantól azt követtük. Ahogy közeledtünk Budaörshöz, egyre gyakrabban hallottunk morajlást a távolból. Amikor kiértünk az erdőből, megpillantottuk az okát is: sötét viharfelhők gyülekeztek a távolban. Minket még sütött a nap és melegünk volt, de láttuk, mi vár ránk.
 |
| Repülős emlékmű |
A repülős emlékműhöz felmásztunk - ilyen közelről még sosem néztem meg, eddig valahányszor ott jártam, mindig tömeg volt körülötte, most szinte senki. Letelepedtünk a domboldalban, én megettem egy almát, közben néztük a fenyegető viharfelhőket. Nem is maradtunk sokat, úton voltunk, mire szegényes ebédemet befejeztem. Nem akartunk nagyon megázni, úgyhogy elindultunk visszafelé.
 |
| Fenyegető viharfelhők |
Kis ideig jelöletlen úton haladtunk, aztán újra a sárga úton jártunk. Egyszer túráztunk már erre, és szeretem ezt a részt.
 |
| Sorrento sziklák |
Elmentünk a Sorrento sziklák mellett, ami alapból elég izgalmas, és a fenyőfák között zöld mezőkre néz a panoráma. Utána egy vadregényes, keskeny ösvényen kerültük meg a hegyet. Nagyon tetszett, hogy a fák ágai közt ki se lehetett látni, körbevett minket az üde zöldesség.
 |
| Kilátás a Sorrento sziklától |
A Mária útig kellett egy kicsit mászni, de onnantól szintben és lejtőn mentünk szinte egész végig Makkosmáriáig.
 |
| Alagút |
A templom előtt újratöltöttük a kulacsokat, nagyon jólesett a friss, hideg víz. Néha szemerkélt az eső, de továbbra is párás meleg volt. Makkosmáriáról már csak vissza kellett mászni a Normafára. Mondanám, hogy sima liba, de azért már elfáradtunk a végére.
 |
| Korhadó fa |
Már a normafai rétesezőnél ültünk az újabb adag rétessel, amikor leszakadt az ég. Tökéletesen időzítettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése