2020. június 9., kedd

OKT 01 - Írottkőtől Kőszegig

Az Országos Kéktúra 1168 km hosszan szeli át az országot Írottkőtől Hollóházáig. A túra teljesítéséhez 152 pecsétet kell begyűjteni a hivatalos túrafüzetbe. Időbeli megkötés nincs, nem muszáj egyben végigjárni, a túrázóra van bízva, milyen felosztásban és melyik irányból járja be. Húggal és foxszal Írottkőtől indultunk el, valahogy a Ny-K irány nekünk jobban feküdt. (Ezért is nem csatlakoztunk a kószákhoz, akik még tavasszal kezdték el a kéket, csak ők Hollóházától.) Nem tudom, mennyi idő alatt teljesítjük, de a koronavírus miatt még nem indult be a külföldi turizmus, addig is ráérünk idehaza barangolni. 
Cicagombóc!

2020. május 31. vasárnap
Reggel elbúcsúztunk Apáék macskájától, aki legutóbbi ott jártunkkor még pici cica volt. Autóval mentünk az Írottkő alatti parkolóig. Ahogy kanyarogtunk a szerpentineken, megállapítottuk, hogy itt azért elég kemény menet lett volna felmászni, és nem is biztos, hogy időben Kőszegre értünk volna, ha az eredeti tervnél maradva gyalog megyünk fel. 
Kéktúra-emlékmű
A Szent Vid kápolnánál megálltunk, megnéztük a Kéktúra-emlékművet, ami azért nem Írottkőnél áll, mert 1977-től a rendszerváltásig itt volt a kéktúra kezdőpontja. 

További pár perc autózás után megálltunk, és elindultunk gyalog fel az Írottkőhöz. 2.5 km-t kellett mennünk, ami nem sok, de cserébe emelkedett rendesen. Amikor tervezgettük a túrát, még a vírus előtt, akkor azt képzeltük el, hogy megint átvitetjük magunkat az osztrák oldalra, és onnan indulunk el, de a pünkösdi hétvégén még le volt zárva a határ. 
Zöld erdő
Miközben küzdöttünk az emelkedővel, elkezdett csöpögni az eső is. Ez persze nem tántorított el minket a folytatástól: amíg nincs monszun, addig megyünk. A nem kifejezetten kirándulóbarát idő ellenére sokan voltak a kilátónál. Reméltem, hogy szép időnk lesz, és végre jó messzire ellátok a tetejéről - legutóbb a hóviharban semmi nem látszódott, most már legalább a hegyről leláttunk a közeli síkságra, de messzebb sajnos nem. Nincs szerencsém az Írottkővel. 
Felhős, esős kilátás
Fox és húg pecsételtek, készítettünk néhány csoportképet, aztán indultunk vissza, hosszú út várt még ránk. Illetve az út maga nem is volt nagyon hosszú, 14 km csupán, de mindenképpen meg akartunk ebédelni Kőszegen.  
Írottkő kilátó
A parkolónál elbúcsúztunk Apáéktól, megköszöntük a vendéglátást, és hármasban sétáltunk lefele az erdei úton. Elmentünk a Hörmann-forrás mellett, de nem álltunk meg: a vize nem iható, és különösen látványos sem volt. 
Télen-nyáron túra
Hamar a Stájerházakhoz vezető betonúton találtuk magunkat, mintha legutóbb tovább tartott volna odáig eljutni, bár az is igaz, hogy most nem keveredtünk le a helyes útról. Újrafotóztam Nóra borítóképét, most már téli és nyári verzió is van belőle.
Stájerházak
A Stájerházak környékén most is csend honolt, nem úgy tűnt, mintha használatban lennének. 
Óriás fák
Erdészeti úton sétáltunk tovább, és nosztalgiáztunk, mekkora volt a hó itt télen. Teljesen más volt a táj a friss falevelekkel és zöldellő bokrokkal. 
Erdészeti út
A Vörös keresztnél pihentünk pár percet. 
Vörös kereszt
Innen egy bő kilométer az Óház-kilátó. Emlékeztem, mennyire fáztam már a téli túrán, amikor erre jártunk, és hogy mennyire gyönyörű volt a táj akkor is. A nyárra készülő erdőben egészen más élmény volt a séta, mintha nem is ugyanott járnánk. 
Ázott verebek
Az Óház-kilátónál befoglaltuk a fedett pihenőt és bekifliztünk (én sütöttem ezt az adagot is). Nóra nem akart feljönni, mi foxszal felmásztunk.  fentről már látni lehet Kőszeget. 
Kőszeg
A Hét-forrásig meredek, csúszós lejtőn másztunk le, nem szeretem ezt a részt. Utálok megcsúszni, és itt ez elkerülhetetlen. Jó, most csak vizes faleveleken, faágakon és köveken csúszkáltunk, nem jött hozzá még egy réteg hó is, de sokkal azért így sem volt kellemesebb. Pláne hogy sár is volt, néha alig tudtam hova lépni, hogy ne essek egy hatalmasat. 
Fox megszakérti a forrásokat
A forrásnál megosztottuk a győzelmi Cheetost, amit csak azért vettem, hogy a túrán tartsa bennünk a lelket. Egyébként meglepő, hogy nem mentünk sokat, mégis már fáradtunk, mire idáig elértünk. 
Hétforrás és a medence
Innen már lélektanilag is közelinek érződött Kőszeg. Némi lihegés árán felmásztunk a Pintérhegyre, az eső ellenére is csodaszép volt a kilátás. 
Osztrák hegyek a távolban
Szerencsére több emelkedő nem várt ránk, csak térdsajdító lejtő, szinte végig a Kálvária-kápolnáig.  Én még lesétáltam volna a Trianon-keresztig, de húg előrement és eltűnt, inkább nem kockáztattuk, hogy elveszítjük egymást. Mindegy, én már voltam ott, és végülis a kilátás nem sokban más, mint a Pintérhegyről. 
Kálvárián le
A kálváriára felmászni is utálatos, de lefelé se sokkal jobb - nagyon fájt a térdem a végére. A Kék Huszár vendéglőnél pecsételtek a többiek, aztán más dolgunk se maradt, mint keresni egy ebédelőhelyet. A Garabonciásba ültünk be pizzázni és sörözni - most is finom volt a pizzájuk, a kőszegi sörtől pedig igazán jó kedvem lett. 

Busszal mentünk Szombathelyre, onnan pedig vonattal vissza Budapestre. Este 10 körül értünk haza, eléggé fáradtan. Közben úgy belelkesedtünk, hogy elhatároztuk: két hét múlva Kőszegről folytatjuk a túrát, egészen Sárvárig, és ezzel meglesz a teljes első szakasz. Már alig várom! 

2020. június 5., péntek

Kéktúra előnap: Bozsok

Egyszer már elindultam a kéken, két éve novemberben a havas túránkon már pecsételtem, tavaly nyáron pedig a Hétforrás és Kőszeg közötti szakaszra is pótoltam a pecséteket - az első túrán a kőszegi pecsétet nem találtam, ezért a Hétforrásnál is újra kellett pecsételnem. A pünkösdi hétvégén elutaztunk foxszal és húggal Bozsokra Apához, hogy másnap felmásszunk az Írottkőig, és eltúrázzunk Kőszegig. 

2020. május 30. szombat
Szombat délben indult a vonatunk Szombathelyre, ahol Apa már várt minket autóval. Húg nem találta meg otthon a kék túrás igazolófüzetét, ezért tettünk egy kitérőt a Decathlonban, ahol vett egyet. Vicces, mert így neki az új fajta füzet van, nekünk még a korábbi verzió - legalább össze tudjuk majd nézni a kettőt.
Római kori vízvezeték Bucsu határában
Bozsok felé megálltunk a Savaria vízvezetékénél Bucsu mellett, ami elképesztően izgalmas. A római időkben a bozsoki völgyből szállították a föld alatti vízvezetéken a vizet egészen Szombathelyig. A tervezés során kiemelten figyelni kellett arra, hogy a vezeték egészen a végpontig lejtsen. 
A vezeték közelebbről
A könnyebb karbantartás és tisztítás érdekében szakaszonként vízházakat telepítettek. A savariai elosztóban a csatorna olyan szélessé vált, hogy akár két szekér is elfért volna benne egymás mellett. 
Bucsu vasútállomás
A közlekedési emlékhely is itt található. A régi vasútállomás épülete előtt egy kis darabka sín fekszik, emléket állítva a Szombathely-Pinkafő vasútvonalnak, amit a trianoni döntés kettészakított, a vonal nagyobbik fele osztrák területre került. 1959. december 31-én gurult el az utolsó vonat az állomás előtt, 1960-tól bezárták ezt a vonalat. Az állomás épületében kiállítás van, mi viszont nem jutottunk be, mert júniustól szeptemberig látogatható csak, csütörtökön és szombaton. 
Bozsok innen már csak pár kilométer, a kis település közvetlenül a határ mellett fekszik, saját átkelője is van. Kőkorszaki leleteket találtak a falu határában, és gyanítható, hogy valaha római castrumja is volt, ahol a helyi katonák feleltek a vízvezeték őrzésével. Első írásos említése 1273-ból származik. Két kastélya is van/volt: az északabbi a Sibrik családé, a déli a Batthyányiaké volt, ez utóbbinak ma csak a romjai állnak. 1532-ben Kőszeg ostroma után Bozsokot is feldúlták, a falu elnéptelenedett. Később német és horvát lakosokat telepítettek be. Ma kb. 350-en élnek itt.    
Lepakoltunk Apáéknál, megvacsoráztunk, majd sétára indultunk. A két kastély közül a romosabbat, a Batthyányi családét akartuk mindenképpen megnézni. Nem kicsit lepődtünk meg, amikor átsétálunk az út túloldalára, és gyakorlatilag pár perc után ott álltunk a romok előtt. 
A bozsoki Batthyányi kastély romjai
Egykor mindkét kastély a Sibrikeké volt, míg 1552-ben a birtokokat felosztották a család fiatalabb és idősebb ága között. A fiatalabb ág 1616-ban eladta birtokait a rohonci Batthyányiaknak. 

Pincék
A kastély vendége volt II. Rákóczi Ferenc és I. Ferenc császár is. 1841-ben villám csapott az épületbe, azóta csak pusztul. 
Egykori torony
A romok körbe vannak kerítve, de ez minket nem akadályozott túlságosan. A pincét úgy tűnik, ma is használják, az ajtók nem tűnnek túl réginek, és a tetőn is viszonylag friss a murva. 
A tető
A tornyokból csak egy-egy fal áll, de ránézésre azért nem tűnt annyira életveszélyesnek az építmény, mint a figyelmeztető táblák írták. A gazt is nemrég kaszálhatták, nem volt dzsumbuj - ha valaki rendszeresen bejár kaszálni, akkor annyira nem lehet para. 
A másik torony
A kastély melletti gazdasági épületek közül egy még megvan, és egy öreg néni lakik benne. A főbejárat kapui ide vezetnek, egy részük még romosan, de áll. Az egyik oszlop tetején egy tehén látható, elég indokolatlan, de cuki is egyben. 
Múúú
Olvastam arról, hogy geoláda van a kastélynál, de benéztem, mert nem ennél, hanem a Sibrik kastélynál van, úgyhogy érthető módon nem találtuk meg. 
Mesekönyvbe illő látvány
Visszasétáltunk a házhoz, és a mögötte lévő kertet és kaszálót néztük meg. Csodálatosan idilli a környék: zöldellő domboldal, pipacsmező és árvalányhaj, tőlünk pár méterre legelésző őzek, nem messze a falu templomtornya és a háttérben a Kőszegi-hegység lankái. 
Őzikefülek a mező közepén
A szántók alatt sétáltunk el a Kerekes cukrászdáig, ahol már gyerekkoromban is jártunk. A bükfürdői nyaralások alatt jutottunk el Bozsokra, és a cukrászda nagy kedvence lett az egész családnak. A hely azóta bővült, sokkal kisebb volt gyerekkoromban, de a sütik még mindig nagyon finomak. 

Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy Bozsokon nem kettő, hanem négy vár is állt! A Batthyányi kastélyról már írtam, a Sibrik kastélyt említettem, de volt még egy Árpád-kori földvár, amiből ma már semmi nem látszik, és volt egy torony is, ami az egykori castellum megmaradt sarka lehetett. Nem semmi, ennyi vár egy ilyen pici településen. :O
Egykori malom
Tovább sétáltunk a falu központja felé, és azon is túl, az egykori malom előtt csordogáló forrásig. Megkóstoltuk a vizét, vízíze volt. :D A malmot átalakították szálláshellyé, jól néz ki. 
Sibrik kastély
A Sibrik kastély kapujához értünk, besétáltunk a parkjába. Ez az épület már sokkal jobb állapotban van, ma oktatási központ működik benne.
Kastély
A Sibrik kastélyról azt tartja a néphagyomány, hogy Mátyás király vadászkastélya volt, és ő adományozta a Sibrik családnak. Az tény, hogy a 16-18. század között épülhetett a reneszánsz, emeletes kastély középkori alapokra. 1906-ban az akkori vártulajdonos eladta a kastélyt Végh Gyula művészeti írónak, aki az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Az ő felesége szedette rendbe a parkot. Végh Gyula 1951-ben halt meg, amikor ÁVH-sok feldúlták a kastélyt - hivatalosan öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy egyszerűen lelőtték, hogy a várból el tudják távolítani.  
Csobogó víz nélkül
A park vadregényes, ősfák magasodnak az utak mentén, de látszik, hogy  egykor szebb napokat látott. A kastély mögött üres medencét, mellette víz nélküli kutacskát találtunk. A parkban jázmin illatozott, én nem is tudtam, hogy ilyen kellemes illatú a virága. 
Jázminvirág
Kezdett esteledni, és fáradtak voltunk a hosszú utazástól, visszamentünk a házba. Az udvarról pont elcsíptem, ahogy a naplemente gyönyörű fényekkel világította meg a felhőket. 
Életem eddigi legszebb fotója
Este még beszélgettünk és söröztünk, de igyekeztünk viszonylag korán aludni menni. Másnapra felajánlották Apáék, hogy autóval felvisznek az Írottkőhöz legközelebbi parkolóig, ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult. 

2020. május 30., szombat

Pilisszántóról Klastrompusztára és vissza

Újabb kószatúrán jártunk, és ezúttal már helyreállt a világ rendje, létszámkorlát nélkül lehetett részt venni a kiránduláson: össze is gyűltünk tízen május 24 vasárnapján. 
Erre jártunk (Forrás: Endomondo)
Útvonal: Pilisszántó - Szontagh Ottó útja -  Legénybarlang - Klastrompuszta - Csillagösvény kápolna - Pilisszántó
Táv: 17 km

Az Árpád-hídól indult a busz Pilisszántóra reggel 8.45-kor. (Ahhoz képest, hogy előző este online társasozást tartottunk, egész frissek voltunk.) Fél óra múlva már a falu központjában voltunk, és alaptábort vertünk a helyi cukrászdában. Besütizve sétáltunk ki a faluból.
A Pilis-tetőt nem másztuk meg
Nem durvultunk a Pilis-tetővel, a hegy aljában lévő sokszoros turistaúton indultunk el: itt gyűlt össze a piros sáv, a sárga a kereszt, a Mária út és egy biciklis út is. 
Szevasz, Nimród!
A Csillagösvény és Nimród faszobra mellett csak elmentünk, majd a felhagyott kőbánya után a Szontagh Ottó útján folytattuk a túrát. Szontagh Ottó közkedvelt túravezető volt, neki állít emléket ez az út, ami gyönyörű szép! 
Kőfejtő
Kényelmes, füves erdei úton sétáltunk, fölénk borultak a fák, madarak csicseregtek, és emberrel egyáltalán nem találkoztunk. 
Fák között kilesve
Egy réten megálltunk, és a társaság boldogan vetette rá magát egy nagy halomnyi kakukkfűre. Én gyerekkoromban allergiás voltam rá, inkább nem kísértettem a sorsot.  
Legény-barlang
Meglátogattuk a Legény-barlangot, ahol a kószák rendszeresen tartanak ottalvós bulikat. Én most jártam itt először. Erre a kilátásra jó lehet ébredni. 
A barlangi kilátás
A Legény-barlang az Ariadne-barlangrendszer része, párjával, a Leány-barlanggal 1997 óta tartoznak egy rendszerhez, ekkor találták meg a két barlang közötti összeköttetést. A barlangbejáratokban régészeti leletek is előkerültek: kőeszközök, agancsbalta, római kori fésű, Árpád-kori cserépdarabok, de a Legény-barlangból pénzérmék is előkerült, mert egykor pénzhamisító műhely működött itt. 
Barlangban
Hamarosan elértünk Klastrompusztára, ahol a Tölgyfa büfében ebédeltünk meg. Csak a kinti terasz volt megnyitva, de kényelmesen elfértünk így is. A vega opció saláta volt sült krumplival, ami bár nem tűnt hatalmas adagnak, jóllaktam vele. Többen is hoztak otthonról csokit, sütit, gyümölcsöt, minden körbejárt, úgyhogy a lakoma végén le kellett dőlnöm egy padra fetrengeni, úgy tele lettem. 
Még mindig a barlangtól
Mielőtt visszaindultunk, a Szent Kereszt pálos templomromot körbejártuk. 1250 körül építették, ekkor alapította Boldog Özséb az első és egyetlen magyar szerzetesrendet, a pálosok rendjét. Ez lett az első központjuk egészen 1308-ig, amikor a budaszentlőrinci kolostor felépült - ez az, ami a Szépjuhásznénál fekszik, és januárban írtam róla egy kószatúra beszámolójában
Pálos templom romjai
A Szent Kereszt templom sorsa akkor pecsételődött meg végleg, amikor a mohácsi vész után a környék török uralom alá került, a település elnéptelenedett, az épület pedig elkezdett pusztulni. A török kiűzése után a helyiek hordták el a templom köveit és használták fel az újjáépítkezésben. 
Unikornis túraút
Pilisszántó felé a sárga jelet követtük. Főleg lefele és szintben mentünk, kellemes lazító séta volt.
Fox a háttérben
Már a településhez közel áttértünk a pirosra, és egy kilátóponthoz értünk a település felett. 
Még egy kis kilátás Pilisszántó felett
Felmásztunk a Csillagösvény végén található Boldogasszony kápolnához. A szokatlan formája és az ősmagyaros beütés miatt nem gondoltam volna, hogy felszentelt kápolnáról van szó, pedig de. 
Boldogasszony kápolna
2006-ban építették, és eléggé a spirituális-ősmagyaros vonalat követték építtetői, akik a szent Pilisben emeltek kápolnát. A tájolása is egyedi, december 21-én pont a Boldogasszony arcát világítja meg a felkelő nap fénye: "A szántói kápolna égre nyújtott két könyörgő karjának anya ölében és a csíksomlyói templom kettős tornya közt ugyan azt a termékenyítő Napot látjuk amely itt a sumér elnevezésű Ziribár hegyszoros öléből, december 21-én a legsötétebb éjszaka után a nap-éjforduló reggelén éledő, teremtő Fény az évnek ezen a kivételes napján Napba öltözteti az oltár mögött ülő Boldogasszonyt, mert az új élet az édesanya ölében fogantatik meg. Keletelő tájolásával a kápolna így lett kozmikusan megjelölve." - írják Pilisszántó honlapján. (Ezt a sumér Ziribárt csak most vettem észre. Jéjzus.)
A nem éppen hagyományos Boldogasszony
Azt már nem is meglepő, hogy a szomszédos kőfejtő gödrében kövekből kirakott spirituális formákat láttunk. Mindig érdekes betekinteni ebben a táltos-sumér-ősmagyar katyvasz hitvilágba, de számomra bőven elég messziről rálesni időnként.
Körök és egyebek
Az már igazán csak egy kis semmiség, hogy egy hófehér Jézus szobor leskelődik a kőfejtő tetejéről. 
Vakító fehérség
A buszfordulóból éppen indult egy járat Budapestre, azt a társaság nagyja elcsípte, páran maradtak a következő buszig. A hazaúton mindenki kidőlt, olyanok voltunk, mint akik kétnapos osztálykirándulásról mennek haza. :D