Reggeli után egésznapos túrára indultunk a fennsík keleti felén. Már az első kilométerek kihívásnak bizonyultak: a fenyőerdőt, amin átkeltünk, határozottan megtépázta a hó.
 |
| Kicsit bökős akadály |
Lehet, hogy előző nap lassan haladtunk a kidőlt fák miatt, de az semmi volt a fenyveshez képest. Haloványan felmerült, hogy esetleg visszaforduljunk, de valójában senkinek nem volt hozzá kedve.
 |
| Pusztítás |
A fő probléma az volt, hogy a fenyőtüskék nagyon-nagyon böktek. Én persze rövidnadrágban toltam, mert az az elvem, hogy nem vagyok hajlandó megsülni, inkább karcoljanak össze az ágak. Ahhoz képest egész jól megúsztam, a csaláncsípés jobban zavart, mint a karcolások.
 |
| Kühne-emlékmű |
Némi keresgélés után találtuk meg a Kühne-emléktáblát az úttól kicsit távolabb, a pusztítás mélyén. A táblát Kühne Andor emlékére állították, aki a Magyar Turista Egyesület Borsodi Bükk Egyletének alapítója volt. A táblán fia, Kühne Pál verse olvasható.
Öreg fáknak helyén
Új sarjadék nőtt már,
Füves ösvényeken
Másik nemzedék jár,
Régi nyomra ráhull az
Idők avarja,
S mint kedves emléket
Szelíden takarja.
Határozottan illettek a fenti sorok az erdőre: mindenütt kicsavarodott fák, amiket idővel majd felvált az új nemzedék.
 |
| Szusszanásnyi sík terep |
Egy órát tölthettünk az amúgy nem nagy kiterjedésű Svéd fenyvesben. Megkönnyebbülés volt újra bükkfák között járni. Ott is akadt kidőlt fa, de jóval kevesebb.
 |
| Bükkös |
Egy ponton sikerült elkavarodnunk az eredetileg kinézett útvonalról, de annyiból nem volt baj, hogy találtunk például egy tavat, amit nem jelölt a térkép.
 |
| Titkos tó |
Betonútra értünk, arra vitt a sárga jel, de utunkat töbörök (töbrök?), zsombolyok és barlangok tették izgalmassá.
 |
| Lezárt barlang. |
Persze mindent meg kellett néznünk közelről.
 |
| Részlegesen lezárt barlang. |
Visszaértünk a földútra és vele együtt az erdőbe. Megmásztunk egy dombot, utána elkezdtünk leereszkedni Lillafüred felé. Igen ám, de egy helyen olyan sűrűn állták utunkat a kidőlt fák, hogy lehetetlenség volt továbbhaladni. A domboldalon csúszkáltunk le, kikerülve a járhatatlan szakaszt.
 |
| Inkább kerültünk |
A domboldalon, mint a dominó, úgy terültek el a fák.
 |
| Dominó |
Még pár km, és leértünk Lillafüred szélére, a kalandparkhoz. Egy szimpatikus büfénél megebédeltünk. Közben átgondoltuk az eredeti útitervet, aszerint még Hollóstetőig sétáltunk volna el, de beláttuk, hogy későre járt már ahhoz, hogy útba ejtsük. Visszafelé indultunk a pihenő után, a Lusta-völgyben folytattuk a túrát.
 |
| Úton a völgyhöz |
A képek sajnos nem adják vissza, mennyire volt szépséges.
 |
| Lusta-völgy |
Két oldalról égi érő fák között sétáltunk, nyugalom volt és jó levegő. Idilli.
 |
| Váááá de szép |
A völgy felfelé kanyargott, emelkedő követett emelkedőt. Végül felértünk a tetőre, ahol egy kellemes mezőt találunk, a közepén egy gondozott katonasírral.
 |
| Mező sírral |
Megejtettük a napi meditációt. Jól esett fetrengen a fűben, gyakrabban kéne csinálnom. Ezután következett a nap legszebb része: igaz töbörös, világítóan zöld mezőségen keltünk át Jávorkút felé.
 |
| Mint a mesében |
Amikor sétálsz, körbenézel, és alig akarod elhinni, hogy ilyen szépségek léteznek. És nem érted, miért vártál 27 évet, hogy ott legyél és lásd.
 |
| Magány |
Bónuszként még egy mókust is láttam az út végén! Arról sajnos nincs kép, túl gyorsan elszaladt.
 |
| Kanyargó út |
Ilyenkor azért örülök, hogy a nemzeti park mint intézmény létezik. Kicsit nagyobb biztonságban érzem így ezt a tájat.
 |
| Töbör! |
Még pár kilométer, és visszajutottunk Jávorkútra. A menetrend a szokásos volt: vacsora, pihenés, csillagnézés, végül alvás és felkészülés a másnapi túrára. Miért nem lehet minden napom ilyen?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése