Pufi

A Pufi, hát az a legszebb macska a világon. Pufók, szőrös feje van, gubancos harcsabajsza, pisze nózija, puha bundája és csillogó szemei. Szeret beszélgetni, köszönt, ha hazaérsz, és marasztal, ha indulnál. Fox a cicafürdőszobája: ha hazaér munkából, kötelező program leülnie a szőnyegre, hogy Pufi az ölébe mászhasson és elkezdhesse rituális esti tisztálkodását. Reggel addig nem lehet elindulni munkába, amíg meg nem kapta a megfelelő mennyiségű simiadagot. Őrjöngve veti magát a kedvenc csörgőslabdája után, és buddhistákat megszégyenítő mély meditációba süllyedve bámulja, ahogy Rambó a hörcsögkerékben fut. Éjjel a lábamnál vagy a párnámon alszik, és van, hogy fel kell segíteni az ágyra. Bár csalóka a dolog, mert amúgy fel tud mászni magától is, csak lusta. Mert Pufi nem sztenderd macska, nyomika egy kicsit, néha csetlik-botlik, de hát ez van, ha mozgáskoordinációs zavaros cicája van az embernek. 

Megeszem a karszalagod, so what?

Igen, igen, van cicám! Illetve szolga lettem, ha úgy nézzük. Pufi tesója, Marcica január vége óta Nóránál van, úgyhogy tudtam, mire vállalkozok. Pufit magához vette akkor egy pár, de pár hónap alatt kiderült, hogy szeretetigényes és játszós cica, akivel sokat kell foglalkozni, és erre nem volt ideje a gazdáinak. Mikor Nóra megtudta, hogy tovább akarják ajándékozni, azonnal szólt nekem. Eleinte vonakodtam, sose volt még saját cicám, és az nagy felelősség, meg felborítja az életünket, mindent máshogy kell szervezni, de végül meggyőzött. Onnantól, hogy foxszal eldöntöttük, hogy magunkhoz vesszük Pufit, nem nagyon tudtunk másról beszélni. Én már akkor szerelmes voltam, mikor még nem is találkoztunk. 

Filmezünk

Az első találkozónál úgy meg voltam szeppenve, mint egy randin. Játszott, nyávogott, mászkált, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy ez a cica mindjárt hazajön velem, és remélem, jól érzi majd magát nálunk. A hazaút horror volt: aznap volt az a hatalmas vihar, mikor lebénult a város, nem járt semmi, minden el- és beázott. Taxit hívtunk, Isti zenésztársát, így kényelmesebb volt, de Pufi nem nagyon élvezte azt utat. Dugóba kerültünk, aztán kerülőúton mentünk, ami kanyargott, Pufi meg csak borult a hordozóban jobbra-balra, mert nem bírt megülni a seggén. Az utcába nem tudtunk bekanyarodni, rendőrautó zárta le az utat, mert állt a víz. Csóri macskát szakadó esőben cipeltem 200 m-t, vizes lett, nyávogott, én meg attól rettegtem, hogy a pánikról megáll a szíve és meghal. Szerencsére túlélte, és hamar megszokta nálunk. Csak miatta átköltöztünk a másik szobába, hogy több helye legyen. Első éjjel már velünk aludt. 

Lábnál alvás

Azóta eltelt vagy két hét, és egészen összeszoktunk. Már észreveszem a különbséget a nyávogásai között, és nagyjából ismerjük egymás rutinját. Játékos, barátságos cica, aki igen hangosan tudja kifejezni, ha valami tetszik vagy nem tetszik neki. Éjszaka jó gyerek általában, csak néha rancsúrozik. És a legcukibb és legszebb cica! Néha csak nézem, és el se hiszem, hogy nálunk van. ^_^ 

Bandázunk. 

Neve az több is van. Eredetileg Merlin, de mivel nagyon pufi feje van, én Pufifejnek hívom. Fox azonnal Bumburnyáknak kezdte hívni, a Bumbit használom én is. Meg a Bumbonyát. Bumbedlit. Puflont. Pudeflit. Puflonyát. Komoly nyelvújítók vagyunk, ha macskanevekről van szó. 

Rokonnal alvás

Bumbonya most is itt ül az ölemben, kicsit nehéz egy kézzel gépelni. De a dorombolás mindenért kárpótol. :) Nyááá <3 <3 <3