Vinye Jótékonysági Túra, 10 km

Annyira megfertőzött a teljesítménytúrázás, hogy akkor se bírok magammal, ha otthon vagyok a Bakonyban. Május 28-án szerveztek egy jótékonysági túranapot Vinyén. A nevezési díjakból befolyt összeggel a decemberben leégett HosszúHáz Turistaszállót támogatják. Nekem mondjuk fura, hogy a túra időpontjára a turistaház már korábbi pompájában tündökölt és pár napra rá tartották az újranyitót. Igaz, engem nem különösebben motivált a jótékonykodás része, mármint a nevezési díjat amúgy is be kell fizetni, a túrára meg menni akartam így is, úgy is. Azt se értem, egy jótékonysági túrán miért kell arra biztani mindenkit, hogy a mézet áruló úriembertől is vásároljon, de hagyjuk is inkább. Azon azért néztem, amikor megláttam a szervező társaság nevét: Hit Pajzsa Nemzeti Egylet és Területi Honvédelmi Klub. Szeretem azt gondolni, hogy a túrázás egy ideológia- és politikamentes dolog. 

Útvonal

Útvonal: Vinye - viadukt - Cuha-völgy - Lovászkúti vadászház - Zörög-tető - Kőpince-forrás - Vinye

Szintidő: 4 óra Táv: 11,3 km Szint: 389m

Dave-vel és kisebbik húgommal neveztünk be a túrára. Vonattal mentünk Vinyére, nevezés, itiner felkap, a szokásos. A büfében, ahonnan indultunk, vettünk még némi útravalót, aztán nekivágtunk. A 10 km-es távra neveztünk, Anett ugyanis csak ennyire volt hajlandó vállalkozni. Haha! Hahaha! 

Átkelés

Gyerekkorunkban gyakran megtettük a Vinye- Porva-Csesznek távot. Ez a szakasz azért izalmas, mert kilenc alkalommal keresztezi a Cuha az utat. Mindig készültünk papuccsal, és egyszerűen átsétáltunk a gázlókon. Mindig jó buli volt. Most sajnos nem volt nálunk papucs, egyensúlyozhattunk a keresztbe pakolt köveken és fatönkökön. 

Kishúggal

Érdekes volt az ellenőrzőpontok kialakítása: sehol nem volt pecsét vagy pontőr, minden állomásnál egy-egy bronzszínű lapocska volt valahova (fára, táblára) erősítve, rajta egy számsor, azt kellett felírni. Elvileg ennek az a célja, hogy a hagyományos, szolgáltatás nélküli teljesítménytúrázás élményét hozzák vissza. Izgalmas volt időnként megtalálni a kódot, nem mindig volt egyértelmű, de én sose éreztem, hogy elrontaná az élményt a pontőrök jelenléte. Nekem mindkét módszer tök okés, nem érzek különbséget.

Emlékmű

A vasúttörténet táblánál kicsit elcseszerintettük az időt, felmásztunk a milleniumi emlékműhöz, és elkezdtük keresni az ottani geoládát. Az volt a baj, hogy a geocachinges applikáció leginkább prémium üzemmódban működik rendesen, térerő meg nem volt, hogy a honlapot betöltsem. A láda nem lett meg, amit kicsit sajnálok, de legközelebb felkészültebben megyek.

Szikla

A következő EP Károlyháza után a Lovászkúti erdészház volt. Sétáltunk, sétáltunk, és néztük, hol kell lekanyarodni az útról. Találtunk egy utat, ahol még egy lap is jelezte, hogy arra van a károlyházai ellenőrzőpont, bár egy biciklis verseny szervezésében. Hmm. Ha még ki is írták, akkor biztos erre kell menni. Hát nem igazán. Az irány alapvetően jó volt, viszont párhuzamosan haladtunk azzal az úttal, ahol mennünk kellett volna, és ezzel valamennyit le is vágtunk a távból, még ha nem is szándékosan tettük.

Károlyháza felé

Jött szembe két lány, tőlük kérdeztem meg, jó irányba haladunk-e. Azt mondták, igen, de kiderült, hogy fogalmuk nem volt, mert végül ők kezdtek követni minket, és az EP-nél kiderült, hogy egyébként eredetileg tök rossz irányba mentek. 

Itiner csekkolás

A következő szakasz a túra legszebb része volt: megmásztuk a Zörög-hegyet. Annyira durva, hogy számtalanszor megjártuk már a korábban említett Cuha-völgye szakaszt, de nagyon ritkán kirándultunk másfele azon a környéken. A Zörög-hegy számomra teljesen ismeretlen volt, pedig csodaszép zöld, és egy ponton a csesznek vár, egy másikon pedig a pannonhalmi apátság is látható. Egy kilátó remek lenne a tetejére.

Ösvény a hegyen

Volt emelkedő rendesen, de nem tartott sokáig. A tetőn volt a következő ellenőrző pont. Innentől lefele vitt az utunk, egészen Vinyéig.

Gyönyörű

Annyira gyönyörű egyszerűen a Magas-Bakony, hogy hihetetlen. El is határoztam, hogy még többet fogok a környéken túrázni.

Forrásnál

A cél előtti utolsó ellenőrző pont a Kőpince-forrás volt. Hát az egy igazán átverős állomás volt. Odaértünk a forráshoz, kód sehol. Körbebolyongtunk már mindent, más túrázók is csak a fejüket vakargatták. Dave jött rá a megoldásra: egymástól pár méterre két forrás is folyik, az EP természetesen a másodiknál volt. Erre azért nem számítottam.

Kőpince forrás

Útba esett a Kőpince-barlang, ami a mendemondák szerint a híres bakony betyár, Sobri Jóska tanyája volt egykor.

Kőpince-barlang

A barlangtól már csak párszáz méter volt a cél. Szintidőn belül értünk be, de éppen, mert közben sokat nézelődtünk, nem siettünk. Oklevelet csak Anett kapott, hármunknak tudtak egyet adni, mert sokan nem neveztek elő (mi sem), és nem maradt volna elég. Mivel kishúgnak ez volt az első teljesítménytúrája, lemondtunk a javára arról, hogy a mi nevünk is rákerüljön. Jelvényt kaptunk mi is, na azért rinyáltam volna, ha nem jut.

Jelvény

Nem elég, hogy nagyon szép jelvényt kaptunk, mindenkinek járt egy lángos, egy csoki, és egy pohár szörp. Az ellátmányra nem volt panasz. Ráadásul medvehagymás volt a tejföl! :O Nyamm.

Méretes lángosok

Megebédeltünk, utána megint útra keltünk. Vonat olyan soká jött, hogy addig gyalog is hazaérünk. Vacilláltunk, hogy elsétáljunk-e Csesznekre, ahonnan busszal eljutunk Zirc felé, vagy maradjunk a Cuha-völgyben, és ott menjünk végig. Ez utóbbi nyert.

Porva-Csesznek után volt egy szakasz, ahol meglehetősen kiakadtam: az út széttúrva, látszik, hogy nagy munkagépekkel jártak arra, gyalog szinte járhatatlan az út. Mindezt a hivatalos piros turistaúton. Hát gratutálok az erdészetnek.

Idilli út

Abszolút járható

Biztosan senki nem fog hasra esni

A hazasétával rádobtunk a 10 km-es túrára még egy 10-est hazafelé. Mivel az utolsó buszt Pest felé el kellett érnem, nem értünk rá andalogni, így képek se nagyon készültek. Meglepően gyorsan hazaértünk, felkaptam a cuccom, sétáltunk még 2 km-t nagyanyámhoz, ahol megvacsoráztunk, és még aznap visszajöttem Budapestre.

Tanulság: a Magas-Bakony szebb, mint azt el lehet képzelni. Sok-sok túrát kell ide szervezni.

Köszönet Dave-nek a fotókért, ezúttal nem én fényképeztem, kivéve az utolsó 3 fotót.