UkRAJna - day 04 - Odessza

Reggel korán keltünk. Hívtunk egy ubert a ház elé, és negyed óra alatt eljutottunk Kijev központi buszpályaudvarára. A Günsel busszal utaztunk, ami meglepő módon kifejezetten igényesnek és kényelmesnek bizonyult. Még Magyarországon megvettük a buszjegyeket az Infobus honlapján keresztül. Az Infobus egy prágai központú, nemzetközi buszjegyek forgalmazásával foglalkozó online rendszert üzemeltető cég. Gyorsan és egyszerűen tudtuk jegyeket vásárolni, amikért 32 eurót fizettünk kettőnknek. 

A pályaudvar lepukkant volt, nem is realizálódott bennem, hogy ez lenne a központi. A Günsel irodájába beugrottunk indulás előtt megkérdezni, honnan megy a busz pontosan és kell-e csinálni még valamit a jegyekkel. Egy fiatal lány beszélt valamennyire angolul, megmondta a kocsiállás számát, a jegyekkel pedig nem volt egyéb teendőnk. 

Egészen korrekt busz

8:05-kor indultunk hivatalosan, és egy hosszú, több mint 6 órás utazásban volt részünk. Nézhettünk volna filmet az előttünk lévő ülések támlájába beszerelt képernyőn, de ukrán vagy orosz nyelvtudás nélkül erre esélyünk se volt. Kétszer álltunk meg pisiszünetre, és a sofőrbácsi szigorúan tartotta is magát hozzá: ha azt mondta, hogy 5 perc, akkor 5 perc múlva indultunk is tovább. Én meg már egészen belejöttem a guggolós wc-k használatába. 

Főleg ilyen volt a látvány útközben

A sok üléstől elcsigázva érkeztünk meg Odessza nyüzsgő városába. Az első benyomás - hogy is mondjam - nem igazán sikerült megnyerőre. A buszpályaudvar sokkal rendezettebb és kellemesebb volt, mint a kijevi, látszott, hogy egy tengerparti városkába érkeztünk, aminek történelmi múltja van, de az utunk a szállásig kissé sokkoló volt. Először is át kellett vágnunk a piacon. Ez nem olyan piac ám, mint amiz a házunk előtt tartanak szombatonként a parkolóban, inkább a rosszabbfajta kínai piacra emlékeztető bódésor, halszaggal, nagy adag, vélhetően lopott holmival, rosszarcú öregemberekkel és öregasszonyokkal, és maffiózó kinézetű fiatalokkal. Ahogy átsiettünk rajta, nagyon erősen azon gondolkodtam, mit is gondoltam, miért nem maradtunk Kijevben, és hogy mennyire lenne ciki az első busszal visszamenni. Nem szoktam elsőre feladni meg visszafordulni, de ez egy nagyon borzalmas élmény volt. Az út további része nem volt ennyire borzasztó, de továbbra se éreztem kényelmesen magam. 

Stílusosan keveredik a régi és új stílus

Kicsit javult a helyzet, amikor lepakoltunk a szállásunkon, a Hogwarts Hostelben. Belépve egy hangulatos pincehelyiségbe értünk, ami kávézó és a hostel közösségi tere volt egyben. Egy folyosón voltak a hostelszobák, egy másik teremben pedig Harry Potter tematikájú szabaduló szoba. A tévében a Harry Potter egyik része ment, és a dekor is teljesen roxfortias volt. A recepcióslány limited englishével elboldogultunk, fizettünk és lepakoltunk a Hollóhát szobában. Nem sokáig laktunk ott,  kiderült ugyanis, hogy a kulcs nem zárja rendesen az ajtót, úgyhogy átköltöztünk a Mardekár szobába. Leadtuk a ruháinkat mosni - ha már egyszer volt rá lehetőség, éltünk vele. Ezután indultunk el felfedezni a várost. 

Odessza alapítóinak emlékműve - 1920-ban egy szubbotnyik alkalmával elbontották, 2007-ben építették újra

Odessza területén már a 7. században görög kólóniák voltak, majd krími tatár város, később török erőd állt itt, végül 1794-ben II. Katalin alapította meg hivatalosan a ma ismert Odesszát. Hatása a mai napig erősen érződik, a belváros épületeinek nagyrésze a klasszicizmus jegyeit viseli magán - a kijevi megalomán monumentalizmus után üdítő volt az európai városokra emlékeztető utcákon járni. Ehhez társul a tengerparti, mediterrános hangulat, a hatalmas kikötő, az állandóan mozgásban lévő turistasokaság, és az üdülővárosokra jellemző partikészültség.

Megtépett galambok

A Patyomkin lépcső környéke népszerű pontja a városnak. Itt tömörülnek az árusok, a kávéautomatával felszerelt kisautók, a mutatványosok. A fenti galambokat is itt fotóztam. Először azt hittem, valami különleges mediterrán galambfajt látok, azért állnak ilyen érdekesen a farktollaik, de közelebbről nézve úgy tűnik, ez emberi beavatkozás eredménye. Feltupírozzák a tollaikat, hogy szebbek legyenek. Wat.

A Patyomkin lépcső felülről

A lépcsőről általában mindenki hallott már, ha más miatt nem is, a Patyomkin páncélos című film lépcsőjelenete miatt biztosan. A 142 méter hosszú lépcsősor 1841 óta köti össze a kikötőt a belvárossal.

És lentről. A lépcső mellett jobbra görögös parkot építenek.

Pont a lépcső alján voltunk, mikor azt láttuk, hogy valaki biciklivel gurul le a lépcsőfokokon. Bátor ember. :O A lépcső két vége között kis lanovka működik. Kb. 30 forintnyi hrivnya egy út ára, a bent üldögélő néni adja a jegyet. Az út nincs fél perc, értelme sincs sok, de ki akartuk próbálni.

Vízesés a parkban

Sétáltunk a lépcső melletti, török barátságot hirdető városi parkban. Barátságos, nyugis környék.

Fényfűzérek a  fákon

Viszonylag céltalanul sétálgattunk, megragadott a nyáresti hangulat.

Lakatszív

Lassan kezdtünk éhesek lenni, úgyhogy kerestünk egy éttermet. A Preobrazhenszka utcai Pasta and Pizzára esett a választásunk. Nem tartozik az olcsó helyek közé, de még így jóval olcsóbb, mint egy hasonló színvonalú magyar kajálda. Kaptunk angol menüt, a pincér beszélt angolul, finom volt a kaja, teljesen elégedettek voltunk. 

Pillangók a fákon

Vacsora után még sétáltunk kicsit, és betévedtünk a turistacsalogató partinegyedbe.

Tök? Dinnye? Karácsonyfadísz?

Akár az olasz tengerparton is lehettünk volna, ott láttam ilyen díszkivilágítást kis gimis koromban. A környék tele volt matrózfiúkkal, a turistalányok pedig lelkesen vetették utánuk magukat, kértek közös fotót, és csatlakoztak esti sétájukhoz. Ha matrózfiúkkal akarnék randizni, én is erre mászkálnék sokat. 

Szeged!

Visszasétáltunk a Patyomkin lépcső környékére a macskaköves utcákon. Útközben vettük észre ezt az útjelző táblarengeteget, rajta Szegeddel. Szeged Odessza testvérvárosa, ezért került fel a városok közé. A Fekete-tenger partján nehéz volt elhinni, hogy "csak" 811 km-re van. Az külön vicces, hogy Szegeden nem jártam még, de az ukrán testvérvárosában már igen. 

Városháza

A lépcsőn nem sétáltunk le újra, de megnéztük az esti látképet. 

A lépcső éjszaka

Késő volt már, mi pedig fáradtak voltunk az utazástól, visszaindultunk hát a szállásunkra. Útközben még megcsodálhattuk Hamupipőke hintóját. 

Hamupipőke bálba ment

A szobánkban találtunk néhány nem túl bizalomgerjesztő ízeltlábút, amitől nem lettünk boldogok, de túl fáradtak voltunk ahhoz, hogy ezen idegeskedjünk. Sejtettük, hogy nem most költöztek oda, kiírtani pedig nem fogják őket két nap alatt a kedvünkért. Ezt leszámítva nyugodt éjszakánk volt, békésen aludtunk.