Zsörk, a szellemfalu

Ha másra nem, arra jó a facebook on this day funkciója, hogy feldobjon olyan posztokat, amikben izgalmas cikkeket osztottak meg velem. Így emlékeztetett arra, hogy 5 éve Dave megosztott a falamon egy cikket Zsörkről, a bakonyi szellemfaluról. Zsörköt a wikipédia szerint 1249-ben említik először, ekkor a karakói várjobbágyok lakták. Később egy nemesi birtokos családé lett, majd a török hódoltság ideje előtt elnéptelenedett. A 18. században az Esterházyakhoz került, akik szőlőst telepítettek ide. Egy veol cikk szerint a 90-es évek elején még volt lakója a falunak. Őszintén szólva ezt elég nehéz elhinni a teljesen hiányzó infrastruktúra miatt, de erről később.

Egy hideg, szeles december eleji szombaton buszoztunk el Dave-vel Bakonykoppányba – ez a legközelebbi település Zsörkhöz, ami még viszonylag könnyen elérhető busszal, mert a pápai vonalon fekszik. Innen negyed óra sétával értünk Bakonyszücsre, ami igazi zsákfalu. Olyannyira, hogy az italboltból képes volt egy bácsi csak azért kisétálni, hogy megnézzen minket, majd visszament. Gondolom ritkán járnak arra hátizsákos túrázók.

A távolban a gömb a Kőris-hegy radarállomása

Nem sok leírást találtam a szellemfalu pontos helyét illetően, de aza kevés legalább hasznosnak bizonyult. Meglepő módon még a google térkép is jelöli Zsörk, Pápateszér címen. Bakonyszücsről kiérve egy halastó mellett gyalogoltunk el, majd végig szántóföldek között haladtunk. Az első nyom, ami után sejtettük, hogy a közelben járunk, egy oszlop volt az út mentén.

Az első jel

Ettől a ponttól pár száz méter tettünk meg a sáros földúton, és feltünedeztek az első házak. Meglepődtünk, mert kifejezetten jó állapotban voltak. Beljebb kellett mennünk, hogy romosabb épületeket találjunk.

Az első ház

Találkoztunk mindenféle épülettel: romokkal, falmaradványokkal, pincékkel, és teljesen ép házakkal is. Ha csalódottak nem is, de meglepettek voltunk, nem számítottunk rá, hogy ennyire jó állapotban vannak az épületek. Egy részüket láthatóan ma is használják, és a földek egy részét is egyértelműen művelik.

Egy 2016-ban felújított házikó. Nagyon hangulatos.

Egy épületen római számokkal 2016, egy másikon 2012 lett felfestve, ezeket egyértelműen felújítottak. A veol cikk szerint egy budapesti házaspár szeretne ökogazdálkodást megvalósítani a területen, ők pofozták ki ezeket a házakat.

Pincebejárat

A legizgalmasabb a faluközpont a templommal és a körülötte lévő épületekkel. A templom építésének dátuma nem tisztázott, de van, aki szerint 1813-ban épülhetett, Szent Istvánnak ajánlva. A mai napig használják, évente egyszer van mise ,augusztus 20-án.

Szent István templom

Az ajtó rácsán keresztül be lehet lesni. A templombelső egyszerű, de látszik, hogy használják. A harangot elszállították.

Templombelső

A paplak a templom mellett teljesen romos, bár a pincéje épnek tűnik. Kút is található mellette, de víz az csak mutatóban van az alján.

Szelfi!

Találtunk egy nagyon kicsi épületet, benne egy ággyal. Találgattunk, mi lehetett a funkciója. Vendégszoba? Raktárépület, csak valaki beköltözött?

Mi lehetett ez a kis viskó?

Ilyen belülről

Az infrastruktúrára visszatérve, hát az nem igazán van. Egyik oldalról Bakonyszücsre, másik irányból Pápateszérre visz a földút. Ottjártunkkor igazi dagonya alakult ki az úton, a cipőnk talpa többrétegnyi sárral gazdagodott. Nincs se áram, se víz, se csatorna, térerő is alig. Betonút híján halálra volt ítélve a település, de cserébe egy ilyen különös, kísérteties hely lett a faluból.

Ideiglenes kocsmánk és a templom

Próbáltuk minél nagyobb területen felderíteni a terepet. Egy helyütt akkora pocsolya állta utunkat, amit megkerülni se tudtunk, ezt éreztük a jelnek, hogy itt a vége. Térkép szerint is egyre közeledtünk Pápateszér felé, odáig már nem akartunk elmenni. Visszasétáltunk a templomhoz, és bevetettük magunkat a sárga házba, aminek az ajtaja nyitva tárva-nyitva állt.

Létra! Ott egy létra! 

Bontottunk egy-egy sört, azt kortyolgattuk, miközben a padlásbejárat csapkolódását hallgattuk és a szél susogását a padláson elhelyezett ismeretlen eredetű zacskókon. Ha elég időt tölt az ember ilyen kihalt helyen, önkéntelenül is olyanok jutnak eszébe, hogy mi van, ha a zacskók odefenn hullazsákok, és hamarosan vér és bomló testek nedvei kezdenek lecsorogni a deszkák résein... Túl sok Stephen Kinget olvastam gyerekkoromban, azt hiszem.

Halastó

Mivel kezdtünk nagyon átfagyni, elindultunk visszafelé. A halastónál megálltunk, mert a geocachinges alkalmazásom szerint a tónál van egy geoláda. Jó negyed órát keresgéltem a bökős bokrok között, mire megtaláltam ("Bakonyalja tó, Bakonyszücs, a Bakony csücske" néven fut).

Pusheen! (Dave fotója)

Még így is majd két óránk volt a buszig, úgyhogy még sétálgattunk a tó partján. Mikor már tényleg nem tudtunk mit csinálni - közben elfogyott még egy sör, és a kezem lefagyott -, visszasétáltunk Bakonykoppányra. Megtaláltuk a helyi kocsmát, ott már kellemesebb időjárási viszonyok között várakoztunk a buszra. Tipikus falusi kocsma volt abból a szempontból, hogy pohár sör nincs, és nyíltan bámultak minket, amíg ott voltunk. Később, mikor a buszra szálltunk, kiderült, hogy egy másik túrázó is volt velünk egyidőben a kocsmában, gondolom már sok volt, hogy egymástól függetlenül ennyi ismeretlen beül oda. A buszban olyan kellemes meleg volt, hogy alig akaródzott leszállni Zircen.

Zsörk a maga nemében nagyon izgalmas hely, ha valaki szeret elhagyott épületek között sétálni, annak érdemes ellátogatni ide. Aki nagy szenzációra vágyik, annak annyira nem javaslom: néhány romos épületet fog találni csupán, kevesebbet, mint amire számít. Mi is meglepődtünk, hogy mennyire szellős a település, a házak messze állnak egymástól. Arra kíváncsi leszek, hogy válik be az ökogazdálkodás. Egy felhőtlen nyári éjszakát egyszer érdemes lenne még itt tölteni - fényszennyezés az nem sok lenne, az biztos.