Németországi utazás: Düsseldorf

Düsseldorf, ez a szépséges város... Pedig a találkozásunk nem indult zökkenőmentesen, a hatalmas vasútállomáson kavarogtunk, mert nem találtuk a megfelelő vágányt, de az információs pultnál nem csak újratervezték az útvonalunkat a hostelig, de részletes google maps leírással ki is nyomtatták nekünk. Így már gond nélkül eljutottunk a Jugendherberge Düsseldorfba, ami egy baromi jó szálláshely, pláne diákszállóhoz képest. Már a környék lenyűgözött, igazi csendes kertvárosias rész, a Rajna partjához közel. Négyágyas szobánk volt, de így is bőven ütötte egy jobb hotel színvonalát. Sőt, becsekkolásnál még egy kupont is kaptunk, amiért cserébe választhattunk bármit a büféből (kivéve alkoholt). Jó magyarként a legnagyobb szénsavas almalevet kértünk mindketten, iszonyat finom volt. 

Düsseldorf területén már a paleolitikumban éltek emberek, pontosabban a neandervölgyiek jelenlétére utaló nyomokat találtak a régészek. A Római Birodalom idején germán csoportok lakták a Rajna mocsaras vidékét. A város első említése 1135-ből származik, a 13. század végén kapott városi rangot. A harmincéves háborúban és a spanyol örökösödési háborúban jelentős károk érték, de újjáépítették. Kölnhöz hasonlóan több országot megjárt: volt Franciaország, Bajorország és Poroszország része is. A 19. században innen indult az első német vasútvonal. Mindkét világháborúban sok bombatalálat érte a települést, 1943-ban egyetlen éjszaka alatt 700 bombát dobtak a Düsseldorfra. Ma félmilliós lakossága van, pénzügyi központnak számít.  

A Jugendherberge Düsseldorf a hosszú, sötét épület

Minc már tényleg nagyon szarul volt, úgyhogy ő a szobában maradt, amíg én kihasználtam még az estét, és tettem egy sétát a városban. Igazából boltba indultam, mert nem volt vacsoránk. A legközelebbi, még nyitva tartó bolt a folyó túlpartján, a belvárosban volt, úgyhogy adta magát a rapid városnézés. 

A folyópart a Rheinturmmal

Teljesen elvarázsolt, hogy a folyó partja egy hatalmas park padokkal, sétányokkal, fákkal, nem messze pedig bájos házak mellett vezet bicikliút az autóút mellett. A Rajna partja szinte az egész városi szakaszon zöld- vagy sétálóterület, itt tényleg megvalósul a Budapesten is annyira vágyott közvetlen kapcsolat a folyóval. 

A túlpart 

És ez is

A folyó éppen áradt, és a parkban nem sokan voltak: néhány futó, kutyasétáltatók meg én. Valamiért nagyon nyugodtnak éreztem magam, és teljesen elbűvölt a folyópart meg a város. Nem nagyon tudom megmagyarázni, de teljesen beleszerelmesedtem. Ahogy továbbsétáltam, csak erősödött ez az érzés. 

Panoráma  a hídról

Átsétáltam a Rheinkniebrückén, és a folyó túlpartján folytattam az utam.

Sétány

Házak és bicikli

Kiépített sétányon andalogtam, egyik oldalamon a folyó, mellettem régi épületek. Akkor kanyarodtam a bentebbi utcákba, mikor közeledtem a kiszemelt bolthoz. A Carlsplatzon találtam egy Rewe-t, ami még nyitva  volt. Beszereztem a vacsoránkat, hummuszt koktélparadicsommal és zsemlével. Két napja ettük ezt, mert olcsó és laktató, de én nem is tudtam megunni.

Harangos ház

Vásárlás után nem akartam ugyanazon az útvonalon visszamenni, úgyhogy a másik hidat, az Oberkasseler Brückét céloztam meg. Cuki sétálóutcákon haladtam végig, amik tele voltak élettel, hiába sötétedett: a kocsmák és éttermek dugig voltak, emberek sétálgattak ráérősen, én is csak bámészkodtam és ámuldoztam.

Altes Rathaus

A városházánál lyukadtam ki. Az épületét 1570-73 között építették reneszánsz stílusban.

Schlossturm

Innen csak pár lépés a Burgplatz és a Schlossturm. Ez a torony eredetileg a düsseldorfi kastély része volt - a kastély 1872-ben kiégett, a romokat elbontották, csak a torony maradt meg. Az első három szintjét a 13. században építették. 1552-ben  új, toszkán stílusú szögletes negyedik szintet kapott, az ötödik emeletét 1845-ben húzták fel. Ma hajózási múzeum működik az épületben.

A város a hídról

Hamarosan az Oberkasseler Brückén jártam már, onnan néztem a város fényeit. A hostelig a parkon keresztül jutottam el, és útközben nyuszikat is láttam! *_*

Olvasáshoz

Minc még aludt, amikor visszértem. Magamhoz vettem aktuális olvasmányon, az Utas és holdvilágot, és letelepedtem a bárban egy sör  mellé. Nagyon hangulatos volt gyertyafényben, sörözve végigolvasni.

Március 17. vasárnap
Az utolsó napot bőséges reggelivel kezdtük, ami a szálláshoz járt. Este indult csak vissza a gépünk, így volt időnk napközben Düsseldorfban bóklászni.

Szélesedik a folyó

A Rheinkniebrückén hagytuk el az Oberkassel városrészt. Kicsit meglepődtem, amikor az előző nap látott szigeteket hiába kerestem a folyón; egy nap alatt annyit áradt, hogy teljesen ellepte őket a víz, és partból is elcsípett az ár egy nagy darabot.

A torony közelről

A Rheinturmhoz mentünk először. Hatalmas mákunk volt, mert mint kiderült, délelőtt 11-ig early bird jegyet lehet venni 5 euróért, utána már 9 euró egy jegy - szinte féláron jutottunk fel a toronyba, de alig egy-két percen múlt a mutatvány.

Panoráma a városra 

És a másik irány

A tévétornyot 1979-82 között építették. 172.5 méter magas. Esténként látni, hogy a torony digitális óraként is működik - én is láttam előző este, ahogy mindenféle pöttyök villódznak rajta a sötétben, de eszembe nem jutott, hogy az egy óra akar lenni. Itt meg lehet nézni egy képet, ami megmagyarázza, hogyan működik.

A folyópart a magaslatból

A 170 méteren található kilátószintre lift vitt fel, felettünk még egy étteremszint volt. A mi szintünkön is volt pult, kávézni vagy szendvicset, sütit enni ott is lehetett volna, de minket csak a kilátás érdekelt.

Árnyék a Rajnán és az Oberkassel

Belestem a torony alá is

Szép időben állítólag látni a kölni dóm tornyait is fentről, de akármennyire is meresztgettem a szemem, nem láttam még csak hasonló formát sem. Ellenben a nap néha kisütött pár pillanatra, és elképesztően jól nézett ki, ahogy a torony árnyéka rávetült a Rajnára.

Sétány nappal

A tévétoronyból az általam előző este már bejárt folyóparti sétálóutcára mentünk. Innentől céltalanul mászkáltunk a belvárosban, próbáltunk minél több utcát bejárni és a lehető legtöbb épületet, teret és parkot megnézni.

Óra

A távolban a Rheinturm

El se hittük, de végre a nap is kisütött 2 percnél hosszabb időszakokra, de aztán mindig hamar elkezdett újra csepegni az eső a következő napsütéses szünetig. Nagyon nem volt szerencsénk az időjárással, a négy nap alatt szinte végig esett, az eltérés csak az intenzitásban volt. De legalább az utolsó délutánon láttunk egy várost napfényben.

Újra a városháza

Bekeveredtünk egy Lindt csokiboltba, természetesen nem jöttünk ki üres kézzel, pláne hogy kóstolót is kaptunk a helyben töltött csokigolyóból. A közelben volt a városháza, ami nappali fényben is nagyon szép.

Aranyesős tó

Urbánus környezet

Az tetszett különösen Düsseldorfban, hogy akármerre fordultunk, hamarosan tuti, hogy egy parkban kötöttünk ki. A modern épületek közötti teret zöld területtel töltik ki, ezáltal sokkal barátságosabb a város hangulata is. El tudnám képzelni magam, ahogy a munkanap közepén lemegyek az irodából egy kis rekreációs kacsaetetésre.

A modern formából random élő fák lógnak ki

A vasútállomásra is sétáltunk, ahonnan közvetlen vonat vitt a reptérre Köln-Bonn reptérre. (Éppenhogy elértük a vonatot, mert a google maps rossz helyre irányított - azért ez elég para, sose történt még ilyen velem.) Átrobogtunk Kölnön, a vasút pont a dóm mellett halad, úgyhogy még elbúcsúzhattunk tőle az ablakon keresztül.

Kölni dóm a vonatból

A reptéren nagy tömeg fogadott, persze mindenki akkor utazott haza a hosszú hétvégéről. Akitől tudták, elvették a csomagját, és bepakolták a csomagtérbe, mi a hátizsákjainkkkal megúsztuk. És a plakátokkal is felengedtek a gépre, juhé!

Jó volt ez a néhány nap, én élveztem. A leginkább Düsseldorf tetszett, el tudom képzelni, hogy egyszer nyáron visszatérek, és a folyóparton hesszelek. Pár nap alatt sikerült a környék három városát is bejárni, de Németország hatalmas - lesz még miért visszamenni.