2019. május 24., péntek

Németországi utazás: Köln

Bonnból bő fél óra alatt értünk Kölnbe, ahol azonnal érezhető volt a nagyvárosias hangulat, a pályaudvaron özönlöttek az emberek. Ahogy kisétáltunk az állomásról, a kölni dómmal találtuk szembe magunkat - igazi lélegzetelállító élmény volt, mert ez a templom tényleg hatalmas. :O Nagyon régen, még gimis koromban jártam itt. Groningenbe tartottunk párnapos cserediákoskodásra, és megálltunk Kölnben pár órára. Nem emlékeztem, hogy ilyen monumentálisan nagy ez a templom. 
A dóm
A dóm látványa okozta sokk után megkerestük a szállásunk, ami a pályaudvar közelében volt, és a Pathpoint Köln névre hallgat. Ez egy nagyon szuper ifjúsági szálló jól felszerelt konyhával és közösségi térrel, szerettem itt lenni. Pihentünk egy kicsit a szobában (hatágyas lányszobában laktunk), megvacsoráztunk, aztán elindultunk a koncertre. A Live Music Hallban volt az esemény, ami a város egy külsőbb részén, gyárépületek között található. Az indusztriális hangulat legalább megvolt. Amikor odaértünk és beálltunk a sorba, az eső szakadt a változatosság kedvéért. Security, ruhatár, majd mehettünk a csarnokba, ami meglehetősen lepukkantnak tűnt ahhoz képest, ami a lelki szemeim előtt lebegett. Nem volt gáz, csak valami csilivili arénára számítottam, helyette egy rockkocsmának tűnő helyen voltunk, ami végülis nem volt baj. Kikértem egy sört, a helyi specialitás kölscht, ami gyakorlatilag a német ale.
Oomph!
A koncert sehr sehr super volt, ah, végre élőben láttam ezt a szépséges embert, Dero-t, akin azért látszott, hogy már nem olyan zsenge fiatal, mint 15 éve, de még mindig igen vonzó férfiember, és egy élmény volt a színpadon látni. Imádtam a kedvenc számaimra ugrálni, már amennyire a tömegben lehetett, és néha belegondolni, hogy basszus, ezt anno a német Viván néztem, most meg itt vagyok koncerten. Külön örültem, hogy szinte mindent értettem, amit Dero a közönségnek mondott, nem éreztem magam kívülállónak. Azon csodálkoztam, hogy a koncert alatt senki nem lökdösött, nem zúztak le, nem könyökölt belém senki, teljesen kulturáltan bulizott mindenki, a többiekre odafigyelve. Wow, ezt így is lehet? Nagyon fasza volt a koncert, sajnáltam is, amikor vége lett.

A koncert után persze még jobban szakadt az eső, mint előtte, nem is siettünk haza. Akkora zenekaros plakátokat vettünk, hogy nem voltam benne biztos, hogy felengednek majd a repülőre velük - vagy egy órát álltunk sorban a merches pult előtt. Addig én ittam még egy kölscht. Ja, csak repohárban adtak ki italt, ez is mennyire jó már! A szállásra gond nélkül visszametróztunk, zuhany, aztán alvás. Ahhoz képest, hogy rajtunk kívül még 3 másik lány volt a szobában, egész jól aludtam.

Március 16. szombat
Miután kicsekkoltunk a szállásról és megreggeliztünk, a belvárosba indultunk. Eredetileg ingyenes városnéző túrára akartunk menni, de az egyiket régesrég lekéstük, a másik meg nagyon hosszú lett volna, és össze kellett egyeztetni a dómnézéssel meg a továbbutazással. Úgy döntöttünk, hogy megoldjuk magunknak a városnézést.
Szemből
Köln igazi német nagyváros a maga több mint egymilliós lakosságával. I.e. 38-ban egy germán törzs telepedett le a területén, majd i.sz. 50-ben alapították meg a rómaiak Colonia Claudia Ara Agrippinensium városát. A mai Köln neve ebből a Coloniából ered. I.sz. 131-ban már püspöke volt, 785 óta érseki székhely. A középkorban a Német Birodalom legnagyobb városa volt, 1388-ban alapították meg az  egyetemét. Hanza-város volt. A 18. században francia uralom alá került, majd a 19. században Poroszország része lett. Az I. világháborúban britek szállták meg, a II. világháborúban 262 légitámadás érte a várost. Ma Németország negyedik legnagyobb városa, emellett jelentős médiaközpont. 
A kölni dóm hivatalosan a Szent Péter és Szűz Mária Dóm néven fut. 157 méteres magasságával a világ harmadik legmagasabb temploma. A templom alatt római kori lakóházakat találtak, de az 5. századtól nyoma van annak, hogy templom állt a helyén, amit az idők során hol átépítettek, hol elbontottak, hol kriptát építettek alá. A ma is látható gótikus katedrálist 1248-ban kezdték el építeni, 1473-ig dolgoztak rajta, majd tartottak egy közel 400 éves szünetet, és 1842-ben folytatták az eredeti tervek alapján. Ebbe belegondolni is elképesztő: az emberek okék voltak a befejezetlen templommal, valóságos csoda, hogy befejezték 1880-ban, 632 évvel az építkezés megkezdése után.
Oldalról
És szemből
Az épületbe besétáltunk, de éppen misére készülődtek, így csak a bejárat környékén tudtunk körbenézni.
És odabent
Én mindenképpen fel akartam menni a toronyba, mert bár arra emlékeztem, hogy jártam már ott, nagyon sok emlékem nem volt róla. Meg különben is, ki tudja, megyek-e még Kölnbe ebben az életben? Minc már akkor beteg volt, mikor Budapestről elindultunk, és csak egyre rosszabbul volt, ő nem vállalta be az 553 lépcsőfokot, amit meg kell mászni.
Utolsó hajrá a fénlépcsőn
Megváltottam a nem kifejezettem olcsó, 5 eurós jegyet, és megindultam. Jó kis edzés volt, az biztos. A csigalépcső végtelennek tűnt, emellett szűk is volt, ha szembetalálkoztam valakivel, akkor valamelyikünknek meg kellett állnia, hogy a másik elférjen. Éreztem az izmaimat, de haladtam rendületlenül. Egy ideig számoltam a lépcsőfokokat, de a végéig nem tartottam ki a számolással.
Körséta - jobb oldalt a falak és az oszlopok a bevésett firkáktól ilyen fehérek, lent a szivecskéken is látni
A zárt csigalépcső egyszer csak véget ért, és egy terem közepéből indult egy már nyitott, fémlépcső, ez vezetett a torony legtetejére. Itt egy bácsi őrizte a rendet egy kis bódéban, őt tudtam megkérni, hogy váltson nekem aprót, hogy tudjak emlékérmet nyomni magamnak. Innen lehet kisétálni a torony körüli körre.
Rajnai kilátás
Vasúti hidas
Két dolog volt kiábrándító: a rács, ami elcsúfította a kilátást, és a rengeteg falfirka, ami a külső falat borította. Minden hülye felvési filctollal, hogy ott járt. Gratulálok, egy UNESCO Világörökségi Listáján szereplő épület falára tényleg már csak a gyökér turisták firkálása hiányzik, csodás látvány. Nem elég, hogy így is rohad szép az épület a légszennyezéstől meg a savas esőtől. A falak fekete színét is az adja, hogy a homokkő, amiből épültek, a savas esőben található kénsavval reakcióra lép, és folyamatosan elsötétedik.
Szelfi fotóapparáttal
Csipketorony és a város
A kilátás szép, látni az egész várost, az azt kettészelő Rajnát, és a hegyeket a távolban. A többi turistával folyamatosan kerülgettük egymást - ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ez még csak nem is a főszezon, mi lehet itt nyáron?
Csipkecsoda
Két kört is tettem, mielőtt újra elindultam volna az 553 lépcsőfokon, ezúttal lefelé.
Harang

Mielőtt leértem volna, útba ejtettem a Kövér Péter harangot (Petersglocke, Decke Pitter). A 24 tonnás bornzharang a világ legnagyobb szabadon lengő harangja. 1923-ban készítették az előző harang pótlására, amiből az I. világháborúban ágyút öntöttek. Az '50-es években megrepedt, akkor könnyebbre cserélték a harangnyelvet, és a repedés beforrasztották. 2011-ben ez a harangnyelv kettétört, mivel eredetileg rosszul helyezték fel, és a terheléstől elfáradt az anyag. Az új harangnyelvet még abban az évben felhelyezték. A harang csak nagy keresztény ünnepeken és csak nagyon különleges alkalmakkor szólal meg (mint pl. a II. világháború vége vagy Németország újraegyesítése).
A szobor
És a magyar nyelvű tábla
Minc a bejáratnál várt, mire leértem. A dóm előtti téren meglepve vettünk észre egy szobrot, ami valójában a dóm tornyain látható keresztvirág életnagyságban, és erre a sok tábla között egy magyar nyelvű is felhívja a figyelmet.
Folyóparti házak a halpiac környékén
Elsétáltunk a folyópartra, ami egy köpésre volt a dómtól, és tettünk egy sétát a régi házak között.
Schwejk
Éttermek vettek minket körbe leginkább, az sch-s, duplavés Schwejket muszáj volt lefotóznom.
Régi városháza tornya
Hamar visszaértünk a dómhoz. Elugrottunk a hostelbe a hátizsákjainkért, aztán felszálltunk egy vonatra, és már robogtunk is Düsseldorf felé. Annyit elspoilerezek, hogy a három város közül, ahol jártunk, Düsseldorf tetszett a legjobban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése