2020. február 21., péntek

Svájc: Hoch-Ybrig

Másfél éve jártam utoljára Svájcban, amikor a projekttel két hetet töltöttünk Zürichben. Ideje volt már egy újabb látogatásnak a svájci kollágáknál, erre január utolsó hetében lett lehetőségünk. Az utazást úgy szerveztük, hogy szombat reggel indultunk, és csak a következő hét vasárnapján jöttünk haza, így mindkét hétvégén egy-egy teljes napunk maradt kirándulni. 

Január 25-én a reggeli Swiss járattal mentünk Zürichbe. Ablak mellett ültem, de a nagy ködben nem sokat lehetett látni. Leszállás előtt bukkant csak elő egy-egy magasabb domb a ködréteg alól, az viszont nagyon szép látvány volt. 
Ködfelhő
Négyen utaztunk, ebből hárman laktunk céges apartmanban, egy kolléganő pedig hotelban. Ezúttal a cég másik apartmanjába kerültem, ami lepukkantabb állapotú, mint ahol másfél éve laktam. A legnagyobb hátránya, hogy papírvékonyak a falak, a padló pedig rettenetesen recseg: a felső szomszédról mindig pontosan tudtam, hogy a lakása melyik pontján mászkál. Egy hétig persze ki lehet bírni, de nem értem, hogyan bírnak mások életvitelszerűen ott lakni. 
Ködös Zürich
Kipakoltunk, boltba mentünk, megebédeltünk, utána mentünk a belvárosba egy portugál kollégával és svájci barátjával találkozni. A terv az volt, hogy megiszunk egy sört. Haha. Én annyira, de annyira naiv vagyok még harmincévesen is, hogy az borzasztó.

Zürichben klasszikus értelemben vett kocsma nem sok van, inkább éttermek és kávézók a jellemzőek, és azokban is kevés a hely. Sokáig keresgéltünk, míg egy tapasozóba egy órára beülhettünk, utána már foglalt volt az asztal. Végül találtunk egy rockkocsmát, az Ebrietas Bart ami nagyon tetszett: volt bőven hely, jó volt a zene, és a sör is finom volt. Itt kezdődött a lejtmenet, a sok "még egy sör belefér" hazugsága. :D Amikor már azt éreztem, tényleg el kéne indulni, hogy másnap legyen esélyünk szalonképesen kirándulni, megjelent egy már Svájcban dolgozó magyar kolléga, és letett elénk néhány korsó sört az asztalra. Az átszámítva kb. 2600 Ft-os sört nem utasítja vissza az ember lánya, és egyébként is volt kedvem maradni - csak tudtam, hogy okosabb lenne hazamenni aludni. Tök jó este volt ez izgalmas beszélgetésekkel, de a végén már rosszul voltam a sok sörtől, és komoly kétségeim támadtak a másnapi koránkelés kapcsán. 
Hoch-Ybrig térképe (Forrás: https://www.hoch-ybrig.ch/fileadmin/Dateien/Winter/Teasers/PanoramakarteWinter.pdf)
Vasárnap 8:43-kor indult a vonatunk, és reggel meg voltam róla győződve, hogy egyedül megyek a Hoch-Ybrigre. Már nagyban készülődtem, mikor E. is felkelt, a vasútállomáson pedig L. várt minket menetkészen. Kissé kókadozva, de készen álltunk a "hegymászásra". Weglosenbe csak átszállással lehet eljutni Zürichből, Wädenswillben egy másik vonatra kellett átszállnunk, Einsiedelnben pedig buszra. A busz végállomásától felvonó visz a Hoch-Ybrig síparadicsomba.
Panoráma
A felvonó Seeblibe vitt minket, innen lehetett további síliftekbe szállni. Azt tapasztaltuk, ami már sorbanállás közben is gyanús volt: mi voltunk az egyetlenek, akik síléc vagy snowboard nélkül érkeztünk. A Sternen állomásra, és egyben a sípálya tetejére vivő felvonóról csak néztük a számunkra elképesztően meredeknek tűnő pályán lesikló embereket. Főleg a gyerekeken csodálkoztunk akik félelmet nem ismerve száguldottak a hegyoldalban. 
Felvonó és hegyek
Fentről remek kilátás tárult elénk, de a térképen jelölt túrautat alig találtuk meg. A sípályán is át kellett vágnunk, ami nem volt egyszerű feladat, de egyikünket se ütötték el. A gyalogút egy hókotróval letolt széles sáv volt, amin a szomszédos felvonóig tudtunk átsétálni. Ahhoz, hogy igazán jó rálátásunk legyen a környező hegyekre, egyszer letértünk a "kijelölt" útról, és mások lábnyomaiban haladtunk - illetve bukdácsoltunk, mert néha combközépig süppedtünk a hóban. A kilátásért persze megérte ez a kis kényelmetlenség. 
Az út
Miközben visszakecmeregtünk az útra, néha azon aggódtam, hogy teljesen eltűnök a hó alatt, de erre végül nem került sor. Hiába volt vízálló a bakancsom, a bokámnál egy csomó hó belement. Az, hogy nedves, egy dolog, de nagyon hideg is volt, brrr.
Még hegyek
A Wilde Mää étteremhez a sípályán vezetett az út. Próbáltunk a pálya szélén menni, minél kevésbé zavarva a síelőket. A hütte bejáratához is alig tudtunk lejutni; mehettünk volna a hirtelen meredekké váló sípályán, de inkább megkerültünk az épületet, és a domboldalon csúszkáltunk le. Odaérve elterültünk a nyugágyakon, és elégedetten bámultuk a tájat.
Hülye kéztartás, nyugágyban hesszelés
A hütte teraszán megebédeltünk, és egy gyógysör is lecsúszott. A terv az volt, hogy az ottani felvonóval megyünk le. Gyanús volt, hogy senki nem utazik lefele, de betudtuk annak, hogy mindenki síelni jön fel, miért is menne bárki is lefele? Felmásztunk a felvonóhoz, és kiderült, hogy nem véletlenül nem ült be senki lefelé: ez a felvonó csak felfelé használható. Mehettünk vissza a másik felvonóhoz.
Zöld és fehér
Azért nem volt értelmetlen idáig eljönnünk, mert más szögből tárunk elénk a panoráma.
Zürichsee a végtelen köd alatt
Visszasétáltunk a Sternenhez, már rutinosan tapostuk a havat. Sikerült lelibegnünk Seebli állomásra, de még nem akartunk visszamenni Weglosenbe. A térkép szerint volt a közelben egy tó, azt indultunk megnézni, amikor észrevettük, hogy akad még itt másik felvonó is. Mivel az 55 CHF-es napijegyben az összes felvonó használata benne volt, elhatároztuk, hogy azzal is felmegyünk.
Felirat hozzáadása

Ez a felvonó a Spirstockra vitt, és hosszabb utat járt be, mint az előző. Alattunk nem sípálya, hanem egy havas völgy és fenyveserdő terült el. Láttunk egy-két elvetemült síelőt, akik letértek a kijelölt pályáról, és erre siklottak.
Kereszt a távolban
Fent észrevettük, hogy ezt a csúcsot nézegettük az előző felvonótól, hogy milyen barátságosnak néz ki az ottani hütte. Innen ráláttunk a Zürichseet teljesen beborító ködre. Láttunk egy kis kápolnát is, de csak a sípályán keresztül tudtuk volna megközelíteni, ami esélytelen küldetés volt. Szerettem volna közelről megnézni, de valószínűleg nem úsztam volna meg esés, elcsúszás, gurulás vagy baleset nélkül. 
Szent Vendel kápolna
Kicsit aggódtunk, hogy a felvonó kétirányú-e, de szerencsére vissza tudtunk libegni.
Tó és hegyek
Megtaláltuk a tavat is, amit teljesen jég borított, és tele volt lékhorgászokkal. Körbesétáltuk a ragyogó napsütésben.
Fagyott lék
Több felvonót nem találtunk, és bár nem sokat sétáltunk, mégis kezdtük fáradtnak érezni magunkat, úgyhogy visszamentünk a Seebli felvonóhoz, ami visszavitt Weglosenbe.
Kilátás Seebliból, itt libegtünk
A buszon majdnem elaludtunk, és a vonaton is elég csendes volt a társaság. Éjszaka a vékony falak ellenére jól aludtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése