Első benyomások Zürichben

Azóta rájöttem, hogy nem villamos csikorog, hanem a közeli pályaudvarra érkező vonatok, és az első éjszaka lágyan bimmbammozó harang eszeveszett zúzásba kezd minden reggel 7-kor, de úgy, mintha legalábbis a világvége jött volna el és nem lenne holnap. Elsőre sokkolt a brutális hangzavar, de legalább felver a mély álomból, és van esélyem korán beérni az irodába. 

Az iroda király. Attól mondjuk az első perc óta enyhe sokkban vagyok, hogy csak németül beszélnek körülöttem, és nekem is úgy kéne, de baromi nehéz németül gondolkodnom egyelőre. Mire összeáll a fejemben egy mondat, sokszor már más a téma. Szokni kell. Vicces, hogy gimiben a német ment sokkal jobban, az angollal voltam mindig bizonytalan, most az angol az, amibe kapaszkodni tudok, a némettel pedig úgy érzem, mintha ingoványos talajon lépkednék, és bármikor elmerülhetnék. 

Zürichsee

Tegnap lesétáltunk a Zürichseehez munka után. Kiültünk a partra, söröztünk, belelógattuk a lábunkat a vízbe. Meleg volt, napsütéses szép idő, sajnáltam is, hogy nincs nálam fürdőruha. 

Szabadstrand

Ma a közeli szabadstrandon pihentük ki a munka fáradalmait. A Flussbad Oberer Letten az apartmantól 10 perc sétára, a Limmat folyó partján található. Mi nem konkrétan itt, hanem a folyó túloldalán telepedtünk le, ahol ugyanúgy voltak létrás lejárók. A folyó sodrása erős, több helyen is jelezve van, hogy csak úsznitudók mehetnek a vízbe. Tényleg durva a sodrás, az árral szemben alig lehet úszni, és 2 m mély a víz. A túlparton volt egy ugródeszka, muszáj volt kipróbálnom: jó buli volt, csak nem számítottam rá, hogy ennyire mélyre lesüllyedek, és gyorsan egy létrához kellett evickélnem, mert több víz került a szervezetembe, mint terveztem. Megjegyzem, én gyenge vagyok, mások egy közeli hídról ugrálnak a vízbe.

Jobb szélen a híd, ahonnan a vízbe ugráltak

A szabadstrand itt azt jelenti, hogy nem elég, hogy ingyenes, van wc, öltöző, étterem, kiépített móló, a már említett ugródeszka, és még vízimentőszerű emberkéket is láttam.

Egyenmuskátlik az ablakba

Zürich eddig tetszik. Amerre jártam, ott tiszták az utcák, és annyi a bringás, hogy Amszterdam is megirigyelhetné. Szinte mindenhol van biciklisáv, és a sok bringás ellenére elvétve hallani csilingelést, az autósok pedig nem a konfliktust keresik a cangásokkal, hanem normálisan együtt közlekednek velük. Rengeteg a fa és a virág, a tetőket és az erkélyeket is beültetik növényekkel, nagyon kedves hely. Minden nap építkezések mellett haladunk el, és nem tudtam, mi a fura, amíg rá nem jöttem, hogy a melósok itt nem üvöltözve, hőbörögve kommunikálnak, nem füttyögnek és állnak le a gyalogosokat mustrálni. Sőt, egy csajszit is láttam ma, aki a férfi kollégákkal együtt tolta az építkezést.

Falfestéses kocsma

És ennyi fű a világon nincs, mint amennyit itt elszívnak az emberek. Kvázi legális a marihuána, vagy legalábbis minimális büntetés jár nagyobb mennyiség birtoklásáért, kis mennyiségért meg semmi. Ennek eredményeképpen esténként parkos, folyópartos részeken füvescigis felhőből sétál át az ember másik füvescigis felhőbe.

Ezek nyilván még mindig első benyomások, és csak arra a környékre vonatkoznak, amerre én jártam. Sajnos még mindig elég keveset láttam a városból, de hétvégén biztos többet fogok.