Még este megkérdeztük szállásadóinkat, merre érdemes másnap indulnunk, ha Tallinnba akarunk eljutni. Megtudtuk, hogy van egy közvetlen járat kora reggel, a lány azzal jár iskolába, de az nekünk az túl korai lett volna. A következő opció a közeli Kotka település buszmegállójába való eljutás volt, ahonnan naponta több busz is megy a fővárosba - ide viszont csak gyalog lehet eljutni.
 |
| Nagyon tipikus észtes kőkerítése volt az erdei szállásunknak |
Egy 6 km-es kis túra várt ránk, hogy elérjük Loksát. Kis késéssel sikerült csak elindulni, így szedni kellett a lábunkat. Mehettünk volna az autóúton, amit előző nap érintettünk, de egy erdei utat választottunk helyette. Emelkedő nem igazán volt, fenyvesek közt sétáltunk, néhány murvás szakasztól eltekintve könnyen járható volt a terep. Természetesen időben odaértünk a megállóba. Mögötte egy benzinkút található, ami nem a nálunk megszokott MOL kút: egy kis fabódé, abban áll a benzinkutas, egyébként két töltőállomás, és ennyi. A nagy rohanásra úgy éreztük, megérdemlünk egy sört a benzinkútról, azt megfeleztük a busz érkezéséig.
 |
| Valgejõgi, azaz 'fehér folyó' |
Ez is egy mindenbokros járat volt, de legalább láttuk a környék falvait. Tallinnból se láttam még ilyen sokat eddig, nem is tudtam, hogy hatalmas panel lakótelepek szegélyezik a várost.
 |
| Régi majorság az egyik faluban |
A végállomás előtt eggyel szálltunk le, amit majdnem elvétettünk, de a sofőr csak a mi kedvünkért bemondta a megálló nevét és megállt nekünk. Irányba állítottuk magunkat az óváros felé, és elindultunk - azaz csoszogtunk. A kétnapnyi erőltetett túrázás most jött ki, mindkettőnknek volt olyan rész a lábfején, amit kidörzsölt a cipő, és vízhólyagunk több is akadt. 2-től foglalhattuk el a szállást, addig egy kávét volt időnk meginni. Egy teraszon kávéztunk és pihentünk, amíg késznek éreztük magunkat az indulásra.
 |
| Szappantartó a hostelban. Azt hittem, valaki részegen ott felejtette a piásüvegét. |
A Kohver hostel baromi jó helyen, az óváros egyik kis utcájában leldzik. Az épület kívülről szép, belépve már kevésbé bizalomgerjesztő: omladozó vakolat, koszos lépcső, szegényes, régies ajtók, reklámszemét szétszórva. A harmadikon van a bejárat, ott is mozgó csempék és rendezett káosz volt jellemző mindenre. Hamar észrevettük, hogy a vendégek és a recepciósok is oroszul beszélnek, de mind nagyon kedvesek voltak az új vendégekkel. Egy emelettel feljebb kaptunk szobát, ami kerek falú volt, mint egy kastély tornya, és kellemesen lepukkant. Romkocsmára emlékeztetett az egész hely. Elsőre kicsit sokkolt, a képek alapján nem erre számítottam, de hamar megtetszett. Kicsit rumlis, kicsit romos, de tök laza és bohém hely. Nekem nagyon tetszett.
 |
| Kilátás a szobából - végülis tényleg városra néz a kilátás, ahogy ígérték |
Akartunk mosni a városnézés előtt, de foglalt volt a mosógép. Sokat kellett volna várni, inkább elindultunk a városba. Az eredeti terv az volt, hogy aznap este várost nézünk, másnap pedig elhajózunk Naissar szigetére, ahol egykor aknákat gyártottak, és nagyon izgatta a fantáziámat. A terv több dolgon megbukott: az én papucsom strandpapucs volt, tudtam benne a sajgó lábamat pihentetni, de fox csak mamuszt hozott, így a városban csak vonszolta magát a zárt cipőjében - ezzel az aznapi városnézés gyakorlatilag ellehetetlenült. Másrészt kiderült, hogy aznap már nem megy hajó a szigetre, másnap pedig egyáltalán nem, csak szombaton, amikor mi már Helsinkiben leszünk.
 |
| Városháza |
 |
| Tallinn este 10-kor |
Visszamentünk a szállásra, és bár nem volt egyszerű, de sikerült a mosás. Amíg lejárt, csilleztünk. Este kerestünk egy szimpatikus kocsmát, ahol söröztünk és cidereztünk, majd amikor az zárt, egy hostel egészen alter kocsmájába keveredtünk, ahol székek helyett repülőgép ülésein lehetett ülni.
Mikor jóval éjfél után visszaértünk a szállásra, a Sauna utcában ment a buli rendesen - mintha a Kazinczy utcában lettünk volna. A szobánkba szerencsére nem hallatszódott be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése