Kő-árok túra

A május elsejei háromnapos hétvégére bizony hazaszöktem. Tény, hogy elég jolly joker lakcímkártyám van, mert van rajta vidéki cím meg budapesti is, szóval jogilag talán be voltam biztosítva, de tény, hogy ha felelősségteljes állampolgár lennék, akkor nem utaztam volna. Felszerelkeztem maszkkal és kézfertőtlenítővel, és péntek reggel felcsaptam magam a veszprémi vonatra. Az utastársakon és a kalauzon is maszk volt. Veszprémbe érve én voltam az egyetlen, aki maszkban parádézott, le is vettem. A győri vonaton, amivel továbbutaztam, aztán tényleg senki nem hordott maszkot. Nagyon jó volt Zircen leszállni és hazaérni! 

Az útvonal (Forrás: turistautak.hu)

Útvonal: Csesznek - Kőmosó-szurdok - Kő-árok - Dudari-patak mente - Hódos-ér - Kardosrét

Táv: Kb. 15 km

Szombaton húggal elmentünk túrázni. Csesznekről terveztünk hazasétálni a Kő-árkon keresztül. Gyakorlatilag a zöld jelzésen mentünk egészen addig a pontig, ahol a Mária út különválik, onnantól azon haladtunk szinte végig. Az utolsó 1.5 km-re jelzetlen útra tértünk rá, amit gyerekkorunk óta ismerünk. 

Kőmosó-szurdok

Busszal mentünk Csesznekig. Jó lett volna, ha nem kell a faluba bemennünk, de a buszok vagy Suttonynál állnak meg, ami a falu széle, vagy bemennek a központba, ami még rosszabb. Suttonynál leszálltunk, és amilyen gyorsan tudtunk, elosontunk a Kőmosó-szurdokig. Bár a vasalt utak elvileg le voltak zárva, gyakorlatilag ennek semmi nyomát nem láttuk, és mászókat is láttunk. 

A húgom egy manó

A szurdok bár rövidke, de gyönyörű. Gyorsan átértünk rajta, az út kivezetett a falu szélére, a temetőhöz. Itt már biztonságban érezhettük magunkat, nem kellett a helyiek szúrós nézésétől tartani. Kis ideig a betonúton vezetett a zöld sáv, aztán hamarosan erdőben, hatalmas bükkfák között jártunk. 

Viszlát, cseszneki vár!

Megtízóraiztunk az otthonról hozott pogácsából, elkortyoltunk egy sört, és útnak indultunk. 

Bükkös erdő

Nem volt ismeretlen a terep, pár éve Dave-vel és kishúggal kirándultunk erre. Akkor ránk esteledett, és Gézaháza után a 82-es mentén gyalogoltunk haza, szerencsére most korábban elindultunk, úgyhogy ez a veszély nem fenyegetett. 

Sziklák

A Kő-árok azért ideális kirándulóhely, mert kevesen ismerik: aki túrázik a környéken, inkább az Ördög-árkot választja, mindenkinek az jut először eszébe. Nekem is megfordult a fejemben, hogy tehetnénk egy kört Csesznekről: először végig a Kő-árkon, aztán vissza az Ördög-árkon a kiindulópontja, de bár évekkel ezelőtt volt, még tisztán emlékszem, mekkora szívás az Ördög-árok. Nagyon szép, de jó erőnlét kell hozzá, és a két ároktúra egyben valószínűleg sok lett volna. 

Őserdő

Az egyetlen emberek, akikkel "találkoztunk", azok mászók voltak a fenti sziklafalnál. A Gézaházához közel eső pihenőig egy lélek sem járt a környékünkön, megvolt az igazi erdei elvonulós élmény. 

Érdekes sziklaképződmény

Az út nagyja nem volt túl nehéz, egy-két helyen kellett kidőlt fákon átmászni vagy a domboldalra felkúszva kikerülni, de alapvetően akár kisgyerekkel is járható a terep. Az út menti szakadék néha félelmetes, oda kell figyelni, hova lép az ember, de aki kicsúszik, az se esne nagyot, annyira nem mély. 

Természet temploma vagy hogy is mondják

Az egész Kő-árok nem hosszú, kb. 3 km. Kiérve egy erdei pihenőhöz jutottunk, ahol a zöld sáv és a piros kereszt találkozik. Nem pihentünk itt sokat, mentünk tovább a zöldön. 

Az árok

Egy kerítés mellett sétáltunk, amikor hangos zúgásra lettünk figyelmesek: felnéztem, és egy fa ága tele volt (valószínűleg) méhekkel. Szaporáztam a lépteimet, de szerencsére nem foglalkoztak velünk. Ezután egy olyan helyet kerestünk, amit a térkép úgy jelölt, hogy "meteorit a Bakonyban".  Le kellett térni a zöldről, és besétálni a fák közé. Mivel egy geoláda is van itt, könnyebben be tudtuk lőni, merre keresgéljünk. 

Meteorit darabkák a földön - vagy valami más?

Meg is találtuk az érdekes formájú köveket, de egy másik térkép, amit szintén néztem, lelombozta a meteoritról való álmodozást: ezek a fura kövek nagy eséllyel mészkőégetésből maradtak vissza. A környék tele volt gödrökkel, ami mészkőégetésre utal, úgyhogy a romantikus meteoritos elmélet sajnos megdőlni látszik. 

Kő közelről

Sebaj, így is érdekes volt közelről megfigyelni a köveket. Ráadásul a geoládát is megtaláltuk, illetve húg vette észre. Ez volt az első ládája, úgyhogy örültünk mindketten. 

Az Ördög-árok kapujában

Közeledtünk az Ördög-árokhoz, így a népsűrűség is megnőtt. és sajnos a frissen eldobált szemét mennyisége is. Húg hősiesen összeszedte a csokipapírt, műanyag poharat és sörösdobozt, ez utóbbi kivételével a többit láthatóan nem sokkal előttünk dobták el. Annyira szomorú és bosszantó - aki kirándulni megy, elvileg azért megy, hogy szép helyeken járjon, miért csúfítja el mégis? :/ 

Dudar felé az út

Nem jártunk messze Dudartól, csak át kellett volna sétálni egy rövid szakaszon az erdőn, de mi kitartottunk a zöld sáv mellett. Ezzel elkezdődött utunk legnehezebb szakasza. A Dudari-patak mellett haladt a turistaút, a domboldalban, de a területen nemrég fákat vágtak ki, amiket aztán ott hagytak érintetlenül. Gyakorlatilag nem lehetett az úton menni, mert tele volt kidőlt fákkal - és nem a törzsek lógtak be leginkább, hanem a lombkoronák, úgyhogy még átmászni se lehetett rajtuk rendesen. Erről a részről nem is nagyon van fotóm, mert inkább a túlélésre koncentráltam. :D 

Dudari-patak

Lemásztunk a patakhoz, inkább mellette sétáltunk. Ez se volt annyira egyszerű, mert csak vadcsapásokat tudtunk követni, és kétszer is át kellett kelni a patakon úgy, hogy híd nem volt. Végül a zöld jelzés kitisztult annyira, hogy  érdemes volt visszamászni, de még így is utunkba került egy-egy kidőlt fa, de legalább már nem csoportosan.  

Ez már lightos volt a korábbiakhoz képest, rég kidőlt, ki tudtuk kerülni

Azon poénkodtunk, hogy értjük mi, hogy itt halad a Mária út, és a zarándoklatnak kihívásnak kell lennie, de ez azért mégiscsak túlzás. Utolsó megpróbáltatásként újra át kellett mászni a patakon - a térkép szerint van híd, a valóságban persze nincs. 

Szeles puszta - a jobb szélen, a kiszáradt fa alatt pihentünk

Egy rétre értünk ahol, ahol egy nagy fa alatt elterültünk. Megettük a maradék pogácsát és a fűben fetrengtünk. Szép napos időnk volt, csak a szél fújt állandóan, el is neveztük a helyet Szeles pusztának - jut eszembe, a térképembe még be kell írnom a névadást. 

Nagyon idilli

Átsétáltunk a mezőn. Útjelzést csak a mező széli fákon láttunk, út az hol volt, hol nem, de nem volt magas a fű, nem volt nagy gond. 

Virágos mező

A zöld sáv és a Mária út egy kicsit még együtt haladt, de hamarosan kettéváltak. Mi a Mária úton mentünk tovább, de előbb halálra rémített valami madár, ami a közeledtünkre éktelen ricsajjal repült el. Legalábbis reméljük, hogy madár volt, és nem valami szörnyeteg. 

Túracsapat - és igen, lilára festettük a hajam ^_^

A 82-es főút felé sétáltunk, a távolban már Nagyesztergár házait is észrevettük. Ha a zöldön mentünk volna tovább, oda jutottunk volna el. 

Úton

A főút mellett már kevésbé volt idilli sétálni, a szép idő az autósokat és motorosokat is az utakra vonzotta. Ráadásul a 82-es ezen szakaszán úgy száguldoznak, mintha muszáj lenne, nem is csoda, hogy gyakoriak erre a balesetek. 

A távolban Nagyesztergár

Szerencsére a főút melletti szántóföld szélén földút vezetett, ezért nem kellett kimennünk a betonútra. Hamar elértük azt a pontot, ahol a Mária út, amit követtünk, letért a főútról. Igen ám, de egy elektromos kerítés állta utunkat pont ott, ahol a Mária útnak folytatódnia kellett volna, és egyik térképem se jelölte az útvonal változását. Kicsit tanakodtunk, aztán tovább sétáltunk, most már a 82-es mentén egészen a következő leágazásig. Közben láttuk, hogy a Mária utat is erre terelték el, jó irányba mentünk. Ez a rész igazán zarándoklathoz illik: halálfélelem volt rendesen, a motorosok csak úgy cikáztak, attól féltem, hogy valamelyik barom kisodródik és elüt. 

Hódos-ér

Innen már nem volt messze a Hódos-ér, ahol gyerekkoromban gyakran jártunk. Letértünk a Mária útról, és a dombok aljában egy erdei ösvényen sétáltunk be a faluba. Hazaértünk. 

Ismerős utakon

Nagyon szép túra volt, még ha fárasztó volt is néha. Kb. 15-16 km-t sétáltunk. Felüdülés volt újra a Bakony útjait koptatni.