2020. május 15., péntek

Solymártól Hűvösvölgyig

Hetekig voltam nagyon mérges a solymári polgármesterre, amiért minden hétvégén lezáratta a jegenye-völgyi turistautat a koronavírus miatt. Puffogtam, hogy micsoda szemétség ez, hiszen kirándulni szabad. Május második hétvégéjére már nem kaptak extra jogokat a polgármesterek, így Solymárt se tudták lezárni, mi pedig kihasználtuk az alkalmat. Utólag belátom, igaza volt a polgármesternek: olyan sokan voltak a völgyben, ami már élvezhetetlenné tette a sétát.
Solymártól Hűvösvölgyig (Forrás: turistautak.hu)
Útvonal: Solymár - Alsó-Jegenyevölgy - Paprikás-patak vízesése - Kálvária-hegy - Tök-hegy alja - Gercse templom - hármashatárhegyi reptér - Hűvösvölgy
Táv: Kb. 12-13 km

Az Árpád-hídtól buszoztunk a településre, a temetőnél szálltunk le. Innen csak pár perc séta a solymári vár, ami mellett a turistaút vezet. Az hamar egyértelművé vált, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a völgyet választották vasárnap délutáni sétájuk helyszíneként, és ahogy beljebb értünk az erdőbe, egyre többen lettek. Mintha a Margitszigeten sétáltunk volna egy forgalmas időszakban, nagyon durva volt. A táj szép, fák között, agyagos sziklák mellett lépkedtünk, másik oldalon a kis patak. Az út ennyi emberre nagyon keskeny volt, egyáltalán nem lehetett tartani a javasolt másfél méter távolságot. Sokan andalogtak, kerülgetni is kellett az embereket, szóval nem volt túl jó. 
A Paprikás-patak vízesése
A vízesésnél is kisebb tömeg volt. Ahhoz, hogy közelről is megcsodálhassuk, a patakon át kellett mászni és egy csúszós domboldalon lejutni, ami önmagában se egyszerű, de folyamatos volt a forgalom, fel és le is másztak az emberek. Mikor éppen senki nem mászott, mi is leereszkedtünk gyorsan. A vízesés bájos, de nehéz volt kiélvezni a természet nyugalmát, mert hát az nem igazán volt. Ide hétköznap érdemes jönni, hétvégén tuti nem. 
Fahíd a patak felett
Nem is voltunk itt sokat, visszamentünk egy rétig, ahonnan a sárga sáv a Kálvária-hegy felé indult. Elkezdtünk mászni. Tengerszint felett 180 méterről kellett feljutnunk 384 méterre, úgyhogy a szuszogás megvolt. Ahogy rátértünk erre az útra, a tömeg megszűnt, alig pár emberrel találkoztunk csak. 
Ismeretlen utakon
Nem mentünk végig a sárgán, amikor a nagyfeszültségű villanyoszlopok alatt áthaladtunk, egy jelöletlen útra tértünk át, ami rövidebb, ám meredekebb volt a sárgánál. Cserébe már útközben szép panoráma tárult elénk.  
Közeledés a tetőre
Még egy utolsó mászás, és a Kálvária tetején voltunk. Pihentünk, én ettem egy saját sütésű kiflit (nem volt egy nagy kunszt megcsinálni, de sokkal jobb lett a boltinál). 
Kálvária-hegy
Fújt a szél, borult volt az ég, ideális túraidő. 
Vadrózsa
Szusszanás közben a továbbiakat tervezgettük. Végigmehettünk volna a sárga jelen, egészen a Virágos-nyeregig, ahonnan a Fenyőgyöngyéhez vagy az 1-es villamos végállomásához is el tudtunk volna jutni. A másik opciót választottuk: lemászunk a hegyről a jelöletlen úton, és hármashatárhegyi reptéren átvágva elsétálunk Hűvösvölgyig. 
Még a Kálvárián
A Tök-hegy aljában baktattunk hétvégi házak között, aztán egyszer csak véget ért a település, és tücsökciripelésben közeledtünk a Gercse templomhoz
A jobb oldalt kiemelkedő hegy a Kálvária
Zárva volt, bemenni nem tudtunk, úgyhogy folytattuk utunkat. Fura, hogy a környék hegyeit már alaposan bejártuk, de a sík részeken még nem nagyon kirándultunk. A templomig eljutottam két éve egy teljesítménytúrán, de a Hűvösvölgyig vezető utakon még nem jártam. 
Fetrengés - szemben az Újlaki-hegy
A reptérnél megálltunk, leterítettük fox kabátját és kifeküdtünk a fűbe. Sokan voltak kint aznap, látszik, hogy az emberek már nem bírnak otthon ülni. Mi sem.
Virágok
Az erdőbe beérve már csak a kéket kellett követni Hűvösvölgyig. Az egész túra kb. 12-13 km volt, ami önmagában nem sok, de a Kálváriára mászás kivett az erőnkből. Változatos kirándulás volt: volt vízesés, patak, mászás, szép kilátás, templom, mezőn fetrengés - minden, ami egy jó túrához kellhet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése