Egyszer már elindultam a kéken, két éve novemberben a havas túránkon már pecsételtem, tavaly nyáron pedig a Hétforrás és Kőszeg közötti szakaszra is pótoltam a pecséteket - az első túrán a kőszegi pecsétet nem találtam, ezért a Hétforrásnál is újra kellett pecsételnem. A pünkösdi hétvégén elutaztunk foxszal és húggal Bozsokra Apához, hogy másnap felmásszunk az Írottkőig, és eltúrázzunk Kőszegig.
2020. május 30. szombat
Szombat délben indult a vonatunk Szombathelyre, ahol Apa már várt minket autóval. Húg nem találta meg otthon a kék túrás igazolófüzetét, ezért tettünk egy kitérőt a Decathlonban, ahol vett egyet. Vicces, mert így neki az új fajta füzet van, nekünk még a korábbi verzió - legalább össze tudjuk majd nézni a kettőt.
 |
| Római kori vízvezeték Bucsu határában |
Bozsok felé megálltunk a Savaria vízvezetékénél Bucsu mellett, ami elképesztően izgalmas. A római időkben a bozsoki völgyből szállították a föld alatti vízvezetéken a vizet egészen Szombathelyig. A tervezés során kiemelten figyelni kellett arra, hogy a vezeték egészen a végpontig lejtsen.
 |
| A vezeték közelebbről |
A könnyebb karbantartás és tisztítás érdekében szakaszonként vízházakat telepítettek. A savariai elosztóban a csatorna olyan szélessé vált, hogy akár két szekér is elfért volna benne egymás mellett.
 |
| Bucsu vasútállomás |
A közlekedési emlékhely is itt található. A régi vasútállomás épülete előtt egy kis darabka sín fekszik, emléket állítva a Szombathely-Pinkafő vasútvonalnak, amit a trianoni döntés kettészakított, a vonal nagyobbik fele osztrák területre került. 1959. december 31-én gurult el az utolsó vonat az állomás előtt, 1960-tól bezárták ezt a vonalat. Az állomás épületében kiállítás van, mi viszont nem jutottunk be, mert júniustól szeptemberig látogatható csak, csütörtökön és szombaton.
Bozsok innen már csak pár kilométer, a kis település közvetlenül a határ mellett fekszik, saját átkelője is van. Kőkorszaki leleteket találtak a falu határában, és gyanítható, hogy valaha római castrumja is volt, ahol a helyi katonák feleltek a vízvezeték őrzésével. Első írásos említése 1273-ból származik. Két kastélya is van/volt: az északabbi a Sibrik családé, a déli a Batthyányiaké volt, ez utóbbinak ma csak a romjai állnak. 1532-ben Kőszeg ostroma után Bozsokot is feldúlták, a falu elnéptelenedett. Később német és horvát lakosokat telepítettek be. Ma kb. 350-en élnek itt.
Lepakoltunk Apáéknál, megvacsoráztunk, majd sétára indultunk. A két kastély közül a romosabbat, a Batthyányi családét akartuk mindenképpen megnézni. Nem kicsit lepődtünk meg, amikor átsétálunk az út túloldalára, és gyakorlatilag pár perc után ott álltunk a romok előtt.
 |
| A bozsoki Batthyányi kastély romjai |
Egykor mindkét kastély a Sibrikeké volt, míg 1552-ben a birtokokat felosztották a család fiatalabb és idősebb ága között. A fiatalabb ág 1616-ban eladta birtokait a rohonci Batthyányiaknak.
 |
| Pincék |
 |
| Egykori torony |
 |
| A tető |
A tornyokból csak egy-egy fal áll, de ránézésre azért nem tűnt annyira életveszélyesnek az építmény, mint a figyelmeztető táblák írták. A gazt is nemrég kaszálhatták, nem volt dzsumbuj - ha valaki rendszeresen bejár kaszálni, akkor annyira nem lehet para.
 |
| A másik torony |
A kastély melletti gazdasági épületek közül egy még megvan, és egy öreg néni lakik benne. A főbejárat kapui ide vezetnek, egy részük még romosan, de áll. Az egyik oszlop tetején egy tehén látható, elég indokolatlan, de cuki is egyben.
 |
| Múúú |
Olvastam arról, hogy geoláda van a kastélynál, de benéztem, mert nem ennél, hanem a Sibrik kastélynál van, úgyhogy érthető módon nem találtuk meg.
 |
| Mesekönyvbe illő látvány |
Visszasétáltunk a házhoz, és a mögötte lévő kertet és kaszálót néztük meg. Csodálatosan idilli a környék: zöldellő domboldal, pipacsmező és árvalányhaj, tőlünk pár méterre legelésző őzek, nem messze a falu templomtornya és a háttérben a Kőszegi-hegység lankái.
 |
| Őzikefülek a mező közepén |
A szántók alatt sétáltunk el a Kerekes cukrászdáig, ahol már gyerekkoromban is jártunk. A bükfürdői nyaralások alatt jutottunk el Bozsokra, és a cukrászda nagy kedvence lett az egész családnak. A hely azóta bővült, sokkal kisebb volt gyerekkoromban, de a sütik még mindig nagyon finomak.
Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy Bozsokon nem kettő, hanem négy vár is állt! A Batthyányi kastélyról már írtam, a Sibrik kastélyt említettem, de volt még egy Árpád-kori földvár, amiből ma már semmi nem látszik, és volt egy torony is, ami az egykori castellum megmaradt sarka lehetett. Nem semmi, ennyi vár egy ilyen pici településen. :O
 |
| Egykori malom |
Tovább sétáltunk a falu központja felé, és azon is túl, az egykori malom előtt csordogáló forrásig. Megkóstoltuk a vizét, vízíze volt. :D A malmot átalakították szálláshellyé, jól néz ki.
 |
| Sibrik kastély |
A Sibrik kastély kapujához értünk, besétáltunk a parkjába. Ez az épület már sokkal jobb állapotban van, ma oktatási központ működik benne.
 |
| Kastély |
A Sibrik kastélyról azt tartja a néphagyomány, hogy Mátyás király vadászkastélya volt, és ő adományozta a Sibrik családnak. Az tény, hogy a 16-18. század között épülhetett a reneszánsz, emeletes kastély középkori alapokra. 1906-ban az akkori vártulajdonos eladta a kastélyt Végh Gyula művészeti írónak, aki az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Az ő felesége szedette rendbe a parkot. Végh Gyula 1951-ben halt meg, amikor ÁVH-sok feldúlták a kastélyt - hivatalosan öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy egyszerűen lelőtték, hogy a várból el tudják távolítani.
 |
| Csobogó víz nélkül |
A park vadregényes, ősfák magasodnak az utak mentén, de látszik, hogy egykor szebb napokat látott. A kastély mögött üres medencét, mellette víz nélküli kutacskát találtunk. A parkban jázmin illatozott, én nem is tudtam, hogy ilyen kellemes illatú a virága.
 |
| Jázminvirág |
Kezdett esteledni, és fáradtak voltunk a hosszú utazástól, visszamentünk a házba. Az udvarról pont elcsíptem, ahogy a naplemente gyönyörű fényekkel világította meg a felhőket.
 |
| Életem eddigi legszebb fotója |
Este még beszélgettünk és söröztünk, de igyekeztünk viszonylag korán aludni menni. Másnapra felajánlották Apáék, hogy autóval felvisznek az Írottkőhöz legközelebbi parkolóig, ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult.
