2020. június 5., péntek

Kéktúra előnap: Bozsok

Egyszer már elindultam a kéken, két éve novemberben a havas túránkon már pecsételtem, tavaly nyáron pedig a Hétforrás és Kőszeg közötti szakaszra is pótoltam a pecséteket - az első túrán a kőszegi pecsétet nem találtam, ezért a Hétforrásnál is újra kellett pecsételnem. A pünkösdi hétvégén elutaztunk foxszal és húggal Bozsokra Apához, hogy másnap felmásszunk az Írottkőig, és eltúrázzunk Kőszegig. 

2020. május 30. szombat
Szombat délben indult a vonatunk Szombathelyre, ahol Apa már várt minket autóval. Húg nem találta meg otthon a kék túrás igazolófüzetét, ezért tettünk egy kitérőt a Decathlonban, ahol vett egyet. Vicces, mert így neki az új fajta füzet van, nekünk még a korábbi verzió - legalább össze tudjuk majd nézni a kettőt.
Római kori vízvezeték Bucsu határában
Bozsok felé megálltunk a Savaria vízvezetékénél Bucsu mellett, ami elképesztően izgalmas. A római időkben a bozsoki völgyből szállították a föld alatti vízvezetéken a vizet egészen Szombathelyig. A tervezés során kiemelten figyelni kellett arra, hogy a vezeték egészen a végpontig lejtsen. 
A vezeték közelebbről
A könnyebb karbantartás és tisztítás érdekében szakaszonként vízházakat telepítettek. A savariai elosztóban a csatorna olyan szélessé vált, hogy akár két szekér is elfért volna benne egymás mellett. 
Bucsu vasútállomás
A közlekedési emlékhely is itt található. A régi vasútállomás épülete előtt egy kis darabka sín fekszik, emléket állítva a Szombathely-Pinkafő vasútvonalnak, amit a trianoni döntés kettészakított, a vonal nagyobbik fele osztrák területre került. 1959. december 31-én gurult el az utolsó vonat az állomás előtt, 1960-tól bezárták ezt a vonalat. Az állomás épületében kiállítás van, mi viszont nem jutottunk be, mert júniustól szeptemberig látogatható csak, csütörtökön és szombaton. 
Bozsok innen már csak pár kilométer, a kis település közvetlenül a határ mellett fekszik, saját átkelője is van. Kőkorszaki leleteket találtak a falu határában, és gyanítható, hogy valaha római castrumja is volt, ahol a helyi katonák feleltek a vízvezeték őrzésével. Első írásos említése 1273-ból származik. Két kastélya is van/volt: az északabbi a Sibrik családé, a déli a Batthyányiaké volt, ez utóbbinak ma csak a romjai állnak. 1532-ben Kőszeg ostroma után Bozsokot is feldúlták, a falu elnéptelenedett. Később német és horvát lakosokat telepítettek be. Ma kb. 350-en élnek itt.    
Lepakoltunk Apáéknál, megvacsoráztunk, majd sétára indultunk. A két kastély közül a romosabbat, a Batthyányi családét akartuk mindenképpen megnézni. Nem kicsit lepődtünk meg, amikor átsétálunk az út túloldalára, és gyakorlatilag pár perc után ott álltunk a romok előtt. 
A bozsoki Batthyányi kastély romjai
Egykor mindkét kastély a Sibrikeké volt, míg 1552-ben a birtokokat felosztották a család fiatalabb és idősebb ága között. A fiatalabb ág 1616-ban eladta birtokait a rohonci Batthyányiaknak. 

Pincék
A kastély vendége volt II. Rákóczi Ferenc és I. Ferenc császár is. 1841-ben villám csapott az épületbe, azóta csak pusztul. 
Egykori torony
A romok körbe vannak kerítve, de ez minket nem akadályozott túlságosan. A pincét úgy tűnik, ma is használják, az ajtók nem tűnnek túl réginek, és a tetőn is viszonylag friss a murva. 
A tető
A tornyokból csak egy-egy fal áll, de ránézésre azért nem tűnt annyira életveszélyesnek az építmény, mint a figyelmeztető táblák írták. A gazt is nemrég kaszálhatták, nem volt dzsumbuj - ha valaki rendszeresen bejár kaszálni, akkor annyira nem lehet para. 
A másik torony
A kastély melletti gazdasági épületek közül egy még megvan, és egy öreg néni lakik benne. A főbejárat kapui ide vezetnek, egy részük még romosan, de áll. Az egyik oszlop tetején egy tehén látható, elég indokolatlan, de cuki is egyben. 
Múúú
Olvastam arról, hogy geoláda van a kastélynál, de benéztem, mert nem ennél, hanem a Sibrik kastélynál van, úgyhogy érthető módon nem találtuk meg. 
Mesekönyvbe illő látvány
Visszasétáltunk a házhoz, és a mögötte lévő kertet és kaszálót néztük meg. Csodálatosan idilli a környék: zöldellő domboldal, pipacsmező és árvalányhaj, tőlünk pár méterre legelésző őzek, nem messze a falu templomtornya és a háttérben a Kőszegi-hegység lankái. 
Őzikefülek a mező közepén
A szántók alatt sétáltunk el a Kerekes cukrászdáig, ahol már gyerekkoromban is jártunk. A bükfürdői nyaralások alatt jutottunk el Bozsokra, és a cukrászda nagy kedvence lett az egész családnak. A hely azóta bővült, sokkal kisebb volt gyerekkoromban, de a sütik még mindig nagyon finomak. 

Most szembesültem azzal a ténnyel, hogy Bozsokon nem kettő, hanem négy vár is állt! A Batthyányi kastélyról már írtam, a Sibrik kastélyt említettem, de volt még egy Árpád-kori földvár, amiből ma már semmi nem látszik, és volt egy torony is, ami az egykori castellum megmaradt sarka lehetett. Nem semmi, ennyi vár egy ilyen pici településen. :O
Egykori malom
Tovább sétáltunk a falu központja felé, és azon is túl, az egykori malom előtt csordogáló forrásig. Megkóstoltuk a vizét, vízíze volt. :D A malmot átalakították szálláshellyé, jól néz ki. 
Sibrik kastély
A Sibrik kastély kapujához értünk, besétáltunk a parkjába. Ez az épület már sokkal jobb állapotban van, ma oktatási központ működik benne.
Kastély
A Sibrik kastélyról azt tartja a néphagyomány, hogy Mátyás király vadászkastélya volt, és ő adományozta a Sibrik családnak. Az tény, hogy a 16-18. század között épülhetett a reneszánsz, emeletes kastély középkori alapokra. 1906-ban az akkori vártulajdonos eladta a kastélyt Végh Gyula művészeti írónak, aki az Iparművészeti Múzeum igazgatója volt. Az ő felesége szedette rendbe a parkot. Végh Gyula 1951-ben halt meg, amikor ÁVH-sok feldúlták a kastélyt - hivatalosan öngyilkos lett, de valószínűbb, hogy egyszerűen lelőtték, hogy a várból el tudják távolítani.  
Csobogó víz nélkül
A park vadregényes, ősfák magasodnak az utak mentén, de látszik, hogy  egykor szebb napokat látott. A kastély mögött üres medencét, mellette víz nélküli kutacskát találtunk. A parkban jázmin illatozott, én nem is tudtam, hogy ilyen kellemes illatú a virága. 
Jázminvirág
Kezdett esteledni, és fáradtak voltunk a hosszú utazástól, visszamentünk a házba. Az udvarról pont elcsíptem, ahogy a naplemente gyönyörű fényekkel világította meg a felhőket. 
Életem eddigi legszebb fotója
Este még beszélgettünk és söröztünk, de igyekeztünk viszonylag korán aludni menni. Másnapra felajánlották Apáék, hogy autóval felvisznek az Írottkőhöz legközelebbi parkolóig, ez utólag nagyon jó ötletnek bizonyult. 

2020. május 30., szombat

Pilisszántóról Klastrompusztára és vissza

Újabb kószatúrán jártunk, és ezúttal már helyreállt a világ rendje, létszámkorlát nélkül lehetett részt venni a kiránduláson: össze is gyűltünk tízen május 24 vasárnapján. 
Erre jártunk (Forrás: Endomondo)
Útvonal: Pilisszántó - Szontagh Ottó útja -  Legénybarlang - Klastrompuszta - Csillagösvény kápolna - Pilisszántó
Táv: 17 km

Az Árpád-hídól indult a busz Pilisszántóra reggel 8.45-kor. (Ahhoz képest, hogy előző este online társasozást tartottunk, egész frissek voltunk.) Fél óra múlva már a falu központjában voltunk, és alaptábort vertünk a helyi cukrászdában. Besütizve sétáltunk ki a faluból.
A Pilis-tetőt nem másztuk meg
Nem durvultunk a Pilis-tetővel, a hegy aljában lévő sokszoros turistaúton indultunk el: itt gyűlt össze a piros sáv, a sárga a kereszt, a Mária út és egy biciklis út is. 
Szevasz, Nimród!
A Csillagösvény és Nimród faszobra mellett csak elmentünk, majd a felhagyott kőbánya után a Szontagh Ottó útján folytattuk a túrát. Szontagh Ottó közkedvelt túravezető volt, neki állít emléket ez az út, ami gyönyörű szép! 
Kőfejtő
Kényelmes, füves erdei úton sétáltunk, fölénk borultak a fák, madarak csicseregtek, és emberrel egyáltalán nem találkoztunk. 
Fák között kilesve
Egy réten megálltunk, és a társaság boldogan vetette rá magát egy nagy halomnyi kakukkfűre. Én gyerekkoromban allergiás voltam rá, inkább nem kísértettem a sorsot.  
Legény-barlang
Meglátogattuk a Legény-barlangot, ahol a kószák rendszeresen tartanak ottalvós bulikat. Én most jártam itt először. Erre a kilátásra jó lehet ébredni. 
A barlangi kilátás
A Legény-barlang az Ariadne-barlangrendszer része, párjával, a Leány-barlanggal 1997 óta tartoznak egy rendszerhez, ekkor találták meg a két barlang közötti összeköttetést. A barlangbejáratokban régészeti leletek is előkerültek: kőeszközök, agancsbalta, római kori fésű, Árpád-kori cserépdarabok, de a Legény-barlangból pénzérmék is előkerült, mert egykor pénzhamisító műhely működött itt. 
Barlangban
Hamarosan elértünk Klastrompusztára, ahol a Tölgyfa büfében ebédeltünk meg. Csak a kinti terasz volt megnyitva, de kényelmesen elfértünk így is. A vega opció saláta volt sült krumplival, ami bár nem tűnt hatalmas adagnak, jóllaktam vele. Többen is hoztak otthonról csokit, sütit, gyümölcsöt, minden körbejárt, úgyhogy a lakoma végén le kellett dőlnöm egy padra fetrengeni, úgy tele lettem. 
Még mindig a barlangtól
Mielőtt visszaindultunk, a Szent Kereszt pálos templomromot körbejártuk. 1250 körül építették, ekkor alapította Boldog Özséb az első és egyetlen magyar szerzetesrendet, a pálosok rendjét. Ez lett az első központjuk egészen 1308-ig, amikor a budaszentlőrinci kolostor felépült - ez az, ami a Szépjuhásznénál fekszik, és januárban írtam róla egy kószatúra beszámolójában
Pálos templom romjai
A Szent Kereszt templom sorsa akkor pecsételődött meg végleg, amikor a mohácsi vész után a környék török uralom alá került, a település elnéptelenedett, az épület pedig elkezdett pusztulni. A török kiűzése után a helyiek hordták el a templom köveit és használták fel az újjáépítkezésben. 
Unikornis túraút
Pilisszántó felé a sárga jelet követtük. Főleg lefele és szintben mentünk, kellemes lazító séta volt.
Fox a háttérben
Már a településhez közel áttértünk a pirosra, és egy kilátóponthoz értünk a település felett. 
Még egy kis kilátás Pilisszántó felett
Felmásztunk a Csillagösvény végén található Boldogasszony kápolnához. A szokatlan formája és az ősmagyaros beütés miatt nem gondoltam volna, hogy felszentelt kápolnáról van szó, pedig de. 
Boldogasszony kápolna
2006-ban építették, és eléggé a spirituális-ősmagyaros vonalat követték építtetői, akik a szent Pilisben emeltek kápolnát. A tájolása is egyedi, december 21-én pont a Boldogasszony arcát világítja meg a felkelő nap fénye: "A szántói kápolna égre nyújtott két könyörgő karjának anya ölében és a csíksomlyói templom kettős tornya közt ugyan azt a termékenyítő Napot látjuk amely itt a sumér elnevezésű Ziribár hegyszoros öléből, december 21-én a legsötétebb éjszaka után a nap-éjforduló reggelén éledő, teremtő Fény az évnek ezen a kivételes napján Napba öltözteti az oltár mögött ülő Boldogasszonyt, mert az új élet az édesanya ölében fogantatik meg. Keletelő tájolásával a kápolna így lett kozmikusan megjelölve." - írják Pilisszántó honlapján. (Ezt a sumér Ziribárt csak most vettem észre. Jéjzus.)
A nem éppen hagyományos Boldogasszony
Azt már nem is meglepő, hogy a szomszédos kőfejtő gödrében kövekből kirakott spirituális formákat láttunk. Mindig érdekes betekinteni ebben a táltos-sumér-ősmagyar katyvasz hitvilágba, de számomra bőven elég messziről rálesni időnként.
Körök és egyebek
Az már igazán csak egy kis semmiség, hogy egy hófehér Jézus szobor leskelődik a kőfejtő tetejéről. 
Vakító fehérség
A buszfordulóból éppen indult egy járat Budapestre, azt a társaság nagyja elcsípte, páran maradtak a következő buszig. A hazaúton mindenki kidőlt, olyanok voltunk, mint akik kétnapos osztálykirándulásról mennek haza. :D 

2020. május 25., hétfő

Riska Virtuális Futóhétvége

Május 15-17 között virtuális futóhétvégét tartott a BSI, hogy a vírus miatt elmaradt versenyek helyett legalább virtuálisan futhassanak egyet a versenyezni vágyók. Mivel szeretnék jövőre Spuri Aranykártyát (ehhez 5 BSI-s rendezvényen részt kell venni egy évben vagy a versenyeken legalább 75 km-t futni), régen versenyeztem, és nagyjából rendszeresen futok újra, benevezetem. Egy fillérembe se került, mert a januári zúzmarás átnevezésem után visszakaptam annyi pénzt, ami elég volt.

Kicsit nagy fába vágtam azt a bizonyos fejszét, kapásból 10 km-re neveztem. Logikus lépés volt, mert szintidő nem volt, záróbusztól nem kellett félni, és a felhívásnál is írták, hogy akár le is lehet sétálni. Úgy gondoltam, belesétálva menni fog nekem is a tizes. 

A futóhétvége péntekén a névnapomat ünnepeltük tortával és filmezéssel, szombaton kószatúra, így maradt a vasárnap, mint a "verseny" időpontja. Kicsit későn keltem, aztán az ebédelést húztam el addig, amíg már késő lett volna előtte elindulni, akkor már teli hassal nem lehetett futni, ezért este fél 7 lett, mire a Puskás Stadion lépcsőjén lesétáltam. Mostanában az új stadion körül futok, mert egy kör pont 1 km. Mindig vannak más futók és bringások is, de jobban el lehet férni, mint mondjuk a Városligetben - cserébe viszont beton az egész. Egyébként meglepően szép tud lenni itt a naplemente, ellátni a Jánoshegyig, és a Stefánia épületei is egész csinosak, főleg a Földtani Szolgálaté.
Indulás! (Zsírúj Tihanyi félmaratonos póló, amit már felavattam - októberre tolták a versenyt)
Az első három kör lement viszonylag lazán, a negyediknél lassultam és kezdtem néha belesétálni. Kicsit unalmas ugyanazon a pályán körbe-körbe futkosni, nyomasztó egy idő után, hogy már megint ugyanott tartok. Mivel tényleg nem a personal best elérése volt a cél, hanem a teljesítés, megegyeztem magammal, hogy a 200 m séta - 800 m futás most belefér. Ezzel a felosztással a táv második fele teljesen jól ment. Az utolsó kilométerekre már az aggasztott, hogy be ne zárjanak - este nyolckor zárják a kerítést. Belefértem volna még éppen a zárásidőbe, de az utolsó km-t már a Stefánián futottam, az utolsó párszáz métert pedig már a tömb körül, sikerült is pont az ajtónk előtt befejeznem. 1 óra 26 perc 43 mp lett a vége - a legrosszabb 10 km-em, de most ezt megengedtem magamnak.

A teljesítést bizonyító screenshotot a BSI honlapjára kellett feltölteni vasárnap éjfélig, az eredmények már a hét elején megérkeztek. A teljesítésért járó póló következő pénteken érkezett meg: a koronavírus elől futó Riska képével.
Menekülő Riska
Fura volt így versenyezni. Ha tényleg élesben ment volna szintidővel, záróbusszal, versenyzőtársakkal és versenyhangulattal, biztosan jobban odatettem volna magam, de egynek ez sem volt rossz. Ha máshogy nem lehet, legalább így behúztam egy tavaszi versenyt.

2020. május 23., szombat

Kószatúra a Dömörkapuhoz

Mióta a korlátozások életbe léptek, a kószatúrák is elmaradtak. Május elején, amikor a sporttevékenységeket ("a sportegyesület által szervezett, valamint az amatőr sport, a szabadidős sport és a tömegsport célú edzésen való részvétel") újra engedélyezték az egész országban, ezek a közös kirándulások is újra elindultak kis csoportban, 6 fős létszámmal. Az elsőre nem fértünk be, de a második közös kószálásra már mi is mentünk. 
Útvonal
Útvonal: Pilisszentlászló, Gyöngyök Útja - Bükkös-patak völgye - Zergevirág-forrás - Ikon-kő - Dömörkapui vízesés - Dömörkapu Rengeteg - Annavölgy - Bükkös-patak-tanösvény
Táv: Kb. 20 km

Korán keltünk, fél 9 előtt már a HÉV-vel robogtunk Szentendre felé, ahol buszra szálltunk. Pilisszentlászlóig vitt a busz, onnan indult a túra. A faluban viszonylag sok parkoló autót láttunk, de kirándulókkal eleinte alig találkoztunk. Szinte még el sem indultunk, már meg is álltunk: egy szimpatikus, száraz patakmederben megtízóraiztunk. 
Mint egy tündérmesében
A Bükkös-patak mellett haladt a turistaút, mi is ezt követtük. Gyakran megálltunk fotózni, a patak nagyon hálás témája volt a képeknek. Csendesen csordogált a víz, a parton mesébe illő fák álltak telizöld koronákkal, madarak csicseregtek békésen - a megtestesült nyugalom. 
Meglepő figyelmeztetés az erdőben - szerencsére nem volt éppen éleslövészet
A nyugalom nem tartott sokáig, mert a párhuzamosan futó betonút pár km után egybeolvadt a turistaúttal, és látszott, hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe szombat reggel erre kirándulni. 
Ikon-kő
Az Ikon-kőnél megálltunk, megnéztük közelebbről. A kő eredete nem ismert, a szerb nyelvű felirat azoknak a szentendreiek szerbeknek a nevét sorolja fel, akik felújították az emlékhelyet - az nem derül ki, mit is újítottak fel pontosan. Egy évszám is szerepel, az 1862. A követ pár éve megtisztították és tájékoztató táblát is kapott. 
Dömör-kapui-barlang
A Dömör-kapui-barlang bejáratát csak messziről láttuk, le volt zárva omlásveszély miatt.  A járatot láthatóan mesterségesen kitágították, a kőbányászat idején tárnaként használták, de a járat vége már természetes jelleget ölt, járhatatlanul szűkké válik.
Vízesés
Kis séta után a Bükkös-patak vízeséséhez értünk. Kisebb tömegbe futottunk bele, közvetlenül mellette kezdődik a parkoló, úgyhogy idáig még a kényelmesek is elmerészkednek. 
A vízesés köveit mintha valaki szándékosan legózta volna össze ilyenre, egyszerűen ordított azért, hogy megmásszuk. A csapat nagyja így is tett, engem is beleértve. 
Erre csordogál tovább a patak
Melian felajánlotta a választás lehetőségét: megebédelünk vagy előtte mászunk fel a Kőrösi Csoma emlékműhöz. Még ebéd előtt túl akartunk lenne a hegymászáson, úgyhogy nekiveselkedtünk: kapkodtam a levegőt én is, mire felértünk. 

Szomorú történet, de a hegyen még tavaly nyárig kulcsosház volt, mi már csak néhány vasat és törmeléket találtunk, elbontották az egészet. Pedig képek alapján kifejezetten jó állapotban volt, nem is értem. 
Megbontott hegy
Több kilátópont mellett is elmentünk, mire az emlékműhöz értünk. Ezekről a helyekről látni lehetett az egykori kőbányászat nyomait: a hegyek sebei nem hegedtek be. 
Kőrösi Csoma emlékmű
Az emlékműnél megpihentünk, gyönyörködtünk a tájban. Én az ottani geoládát kerestem, de sajnos nem találtam meg. Közben fox átnevezte Kőrösi Csomát Csőrösi Komára - sose fog kitörlődni az agyamból, és tuti egyszer így fogom mondani véletlenül. 

A visszaút kevésbé volt fárasztó, csak a legmeredekebb részeken kellett óvatosan lépkedni, hogy ne csússzak meg a köveken. Úgy éreztük, most már igazán megérdemeljük azt az ebédet. 
Melian hangulatos fotója a Rengeteg büféről, fox integet a távolban (Fotó: Melian)
A Dömörkapu Rengeteg Büfé aznap nyitott meg újra. Most jártam ott először, de engem teljesen meggyőztek a grillsajtos tállal, eszméletlen finom volt. A vírus óta ez volt az első alkalom, hogy valami helyen ettem, nagyon felszabadító érzés volt. Bónuszként ebéd után olvastam, hogy hétfőtől Budapesten is elkezdődnek a lazítások, juhéjj. 
Soványka vízesés
Ebéd után újra útra keltünk, vissza Szentendre felé. A Lajos-forrás elágazó után egy újabb potenciális vízesést kerestünk fel, de csak vékonyan csordogáló vizet találtunk. 
Rét
A Bükkös-patak tanösvényig mezőn sétáltunk, kiértünk a fák alól. Szép volt körbe a kilátás, még a hegyeket is láttunk, ahonnan jöttünk. 
A völgy és a megbontott hegy, ahonnan jöttünk. 
A mezőn persze sütött minket a nap, azt hiszem, itt sikerült egy kicsit lepirulnom. 
A háttérben Szentendre
Ahogy közeledtünk Szentendréhez, egy kisebb farm mellett vitt az út, ahol kecskék ugráltak szénabálákon. Nagyon aranyosak voltak! 
Kecskehad
A Bükkös-patak tanösvénytől megint megnőtt a népsűrűség, érezhetően a város szélén jártunk már. Egy ponton lecsatlakoztunk az útról, és a patak mellett telepedtünk le Bent hallgatni, ahogy szetáron játszott - végig hozta magával a túra alatt. Meditálós, andalító volt a zene, a csobogó patak mellett igazán hangulatos volt. Közben a mókust figyeltem, aki megmutatta ezt a szép helyet, az ugrándozásával hívta fel a figyelmemet, és a zeneszó alatt is az egyik közeli fán mászkált. 
Itt ültünk le
Mire a HÉV állomásra értünk, rendesen elfáradtunk. Elmondani nem tudom, mennyire jó volt társaságban kirándulni.