Fotografiska

Csütörtök este már nem bírtam magammal, meló után elindultam múzeumozni. A csapatból senkinek nem volt kedve bemenni a városba, úgyhogy egyedül mentem. Az egyetlen olyan múzeum, ami aznap sokáig nyitva volt, az a Fotografiska, azaz a "fotómúzeum". Nem igazán múzeumról van szó, ez egy közösségi tér és művészeti központ, ahol például fotós tanfolyamokat is tartanak. Valószínűleg emiatt van nyitva meglepően sokáig: este 11-ig, de vannak napok, amikor hajnal 1-ig. 

Eljutni a helyszínre nem volt túl bonyolult, egy átszállás metróval, de sikerült a megálló másik felén felmennem és kavarognom egy kicsit a környéken, mire célirányba fordultam. Örök hála a google maps-nak és a GPS-nek, amik internet nélkül is működtek. A Katarinahissen környéke fel van túrva, és már szinte átcsalingáztam a Gamla Stan szigetére, mire megtaláltam az utat. Annyira nem egyértelmű elsőre, pláne hogy le kell lépcsőzni, átvágni egy buszpályaudvaron, és utána jut ki a partra az ember, ami egyenesen a múzeumhoz visz. 

Fancy ruhás emberek gyülekeztek a bejáratnál, mikor odaértem, néztem is, jó helyen járok-e. Mint kiderült igen, csak az egyik teremben zártkörű rendezvény volt. Mindenki öltönyben, kiskosztümben, én meg beestem munka után fáradtan, hátizsákkal, turistásan. :D 

120 SEK a felnőttjegy, készpénzzel nem lehet fizetni, csak kártyával. Ottjártamkor négy kiállításra tudtam bemenni:

• Diesel advertisement 1991-2001 "Finally it all makes sence"
  Erre bemegy az ember és végigkuncogja. Vagy mert tényleg vicces, vagy mert szatirikusan cinikus. Néha meg a két kuncogás között elkomorodik, úgy arconvágja egy-egy reklám üzenete.
• Martin Bogren: Italia 
  Lágy és elegáns. Annyira szépek ezek a fotók, hogy percekig tudtam nézni némelyiket. Magát a szépséget sugározzák, teljesen az én ízlésem. Örültem is, hogy végre, végre, valami, amit teljesen a magaménak tudok érezni.
• Charlotte Gyllenhammar: Night
  Ha Bogren tetszett, akkor Gyllenhammart imádtam. Nézed a műveit, és felrobbansz, annyira gyönyörűek! A kedvencem az az installáció volt, ahol egy lángoló ruhájú nő forgott és szalad a falra vetített képen, egyszerűen gyönyörű! Képek belőle itt. 
• Spirit for Change
  A Hand in Hand szervezet indiai munkásságának egy szeletét mutatja be, ezek klasszikus értelemben vett szép képek: szépek a színek, a beállítások, a hangulat. 

A shopban még vettem egy objektívnek kinéző bögrét, majd azzal a tudattal indultam haza, hogy zseniális helyen jártam. Charlotte Gyllenhammar munkásságába pedig beleszerelmesedtem, itt van még pár zseniális kép tőle.

http://www.artnet.com/artists/charlotte-gyllenhammar/olydnad-jlvaWu3gC_aubT8thLhZAA2

http://scandimood.se/category/fab-swedes/charlotte-gyllenhammar/

http://www.vlt.se/kultur/gyllenhammar-pa-plats-i-vasteras

Stockholm Santa Run 2016

Eredetileg a budapesti Mikulásfutásra akartam menni, de pont az utazásunk napján volt a pesti esemény, így vissza kellett mondanom a nevezést. Konkrétan a levegőben voltam, mikor a futam indult. Kicsit elszomorodtam, hogy idén nem lesz mikulásruhás futás, aztán rákerestem a neten, nem lesz-e tök véletlenül hasonló Stockholmban. Így találtam rá a Stockholm Santa Run-ra. 

Annyiban más a stockholmi futás, hogy ez egy teljes egészében jótékonysági futás, a befizetett nevezési díjak három szervezetnek, köztük a svéd Vöröskeresztnek mennek. Magyar pénztárcához mérten nem volt olcsó a nevezés: 340 SEK (kb. 11.000 HUF), de ebben benne van a ruha is. A táv 3 km, és Stockholm egyik legszebb részén, a Gamla Stanon vezet keresztül. A rajtcsomag megszerzése kicsit macerás volt, múlt hétvégén lehetett felvenni, amikor még nem voltam a városban, de egy kollégámat, aki már itt volt, megkértem, hogy hozza el nekem.  A rajtcsomagban a giganagy ruha volt, térkép a helyszínről, "rajtszám" (szám nem volt rajta, csak a mikulások száma jelezte a várható sebességedet) és két kis zacskó peanut butter.

A helyszín a belváros, a Kungstradgarden volt. A szállásunkról, Kistából közvetlenül oda megy a metró, 20 perc az út. Már pár megállóval a végállomás előtt elkezdtek mikulásruhás emberkék feltűnni, és sokan vettük fel a ruhánk fölé a megállóban a jelmezt. Nem volt véletlen a nagy méret: kényelmesen alá lehetett öltözni, én a télikabátomat is alávettem. Kellett is a réteges öltözködés, ma esett a hó és fagyott is.

11-re várták a futókat, addigra értem oda - azaz értünk, mert fox is velem volt. A hétvégén meglátogatott, arról majd később írok. Volt színpad, és nagyon megörültem, amikor a speaker közölte, hogy angolul fog beszélni, mert nagyon sok külföldi jelentkezett a futásra. Kezdésnek egy capoierás fickó mutatott pár mozdulatsort, aztán a főszervező lány köszöntött minket. Egy kórus énekelt két karácsonyi dalt, majd a park korcsolyapályáján láttunk műkorcsolya bemutatót. Volt közös selfie a színpadról, aztán bemelegítés. Programokkal teli fél óra volt ez a futásig, és annyira zökkenőmentesen gyorsan történt minden, hogy az mesés volt! Beálltunk a rajtkapuhoz és pár perc múlva go!

Itt viszont előjöttek szervezésbeli hibák. Az volt az elgondolás, hogy a lassú futók/sétálók - merthogy sétálni is lehetett - menjenek a menet elejére, a leggyorsabbak pedig a végére. Feltételezem azért, hogy ne szakadjon nagyon szét a menet, ne legyen az, hogy a gyorsak lefutják 20 perc alatt, míg a sétálók egy óra alatt, és a város bedugul a mikulásoktól. (Ja mert utcákat nem zártak le miattunk, sőt, a lámpáknál is meg kellett állni, ha piros volt.) Ennek az lett az eredménye, hogy aki futni szeretett volna, nem győzte kerülgetni a sétáló kiscsaládokat. Nekem külön sietnem kellett, mert nem akartam, hogy fox lekésse a buszát vissza a reptérre miattam, előzgettem rendesen. Az út csúszós és latyakos volt, de meglepő módon nem estem el, egy helyen sétáltam pár métert, mert lejtett a talaj és nem mertem ott szaladni. Az emberek egyébként cukik voltak, gyerekek tartották pacsira a mancsukat, akit értem, azzal pacsiztam. Az időjárás viszont nem kímélt, apró szemekben szakadt a hó, a szél fújta egyenesen az arcomnak, bele a szemembe, ami meg is fájdult a végére emiatt.

A célban vizet kaptunk, érem csak a gyerekeknek járt. :/ Meglepően hamar beértem. Oké, 23 perc alatt tettem meg a távot, ami messze nem rekord, de esett a hó, csúszott az út, fújt a szél, és haladni se tudtam - ezekkel együtt kifejeztetten jót mentem. Elfáradni se volt időm. És hatalmas élmény volt a Gamla Stanon futni! ^_^

Mondanám, hogy jövőre újrázok, de kevés esély van rá, hogy akkor Stockholmban leszek. Egy futásnak jó volt, kellemes volt a hangulat, mesés a táj, és igazi telet is kaptunk a mikulásruhákhoz. Ho-ho-hó!

mikulásselfie

tranbär

Ahhaha, megvan az új kedvenc kajám: a vörös áfonya. Hát van ennél finomabb gyümölcs? Ma húsgolyókat ebédeltem, kis tálkában adtak hozzá áfonyát, zseniális volt a húshoz! Vettem vörös áfonyás gyümölcslevet, annyira finom, hogy hazafelé tele fogom tömni vele a bőröndömet. 

Svéd húsgolyó vörös áfonyával

Reggel sikeresen kinyomtam az ébresztőmet, és akkor ébredtem, amikor már ott kellett volna lenni a tréningen. Még jó, hogy közel van az épület, negyed órát késtem csak, és még el se kezdték. Tréning után voltam futni a konditeremben, majd szaunáztam egy órát. Hamar hozzá tudnék szokni ehhez az életvitelhez. 

Ooszlán még mindig nincs meg, de már riasztották a mosószolgálatot, ahova az ágyneműhuzatokat viszik, hogy nézzenek körül. Kezdek becsavarodni a tehetetlen várakozástól. Ráadásul reggel a recepciós megkérdezte a szobaasszonyokat, és azt mondták, az ágyon hagyták a plüssömet. Ha az ágyon hagyták volna, nem lennék két napja idegben. Már százszor felforgattam a szobát, egyszerűen nincs itt. Az esti recepcióslány viszont tökre együttérző, látom rajta, hogy sajnálja és reméli megkerül. Én is nagyon remélem. 

gamla stan

Nagyon nyomasztó úgy felkelni, hogy tudod, mindjárt reggel 8, de kint még kvázi sötét van. Üdv Svédországban, itt ez a módi. Fél 9 körülre világosodik ki rendesen, néha mintha látnád is a napot, mert amúgy nem igazán emelkedik fel a horizontól, aztán délután 3 felé elkezd sötétedni. Természetesen a "napos" órákat az irodában töltjük tréningen. Igencsak depresszív.

Két tréningnapon vagyunk túl, eddig vegyesek az élmények. Van, ami tök hasznos, de van, amiről ordít, hogy nem tudtak jobbat kitalálni és töltelék bullshit. A svéd kollégák kedvesek, tegnap együtt ebédeltünk velük, érdeklődőek voltak. Azt mondjuk nem tudtam hova tenni, hogy valahányszor felém intéztek kérdést, kínosan ügyeltek rá, hogy megvárják, amíg bekapom a falatot, és csak utána szólítottak meg, nehogy értelmesen válaszolni tudjak. :D Az iroda egyébként jól felszerelt, látszik, hogy HQ. Ja, egy full magyar nevű néni adta ki a belépőkártyáinkat, aki magyarul amúgy nem beszélt, érdekes. Ha már magyar, akkor még elmondom, hogy csabai kolbászt is láttam a helyi szupermarketben. Mindenhol ott vagyunk!

Tegnap kipróbáltam a konditermet. Kissé félve közelítettem meg a futópadot, használtam ilyet életemben vagy kétszer, azt is csak poénból kb. Egész hamar rájöttem a működésének titkaira, majdnem egy órát futottam. Határozottan unalmasabb, mint a szabadban futni, viszont nagyon hasznos látni a tempómat. Érdemes lenne otthon is futópadoznom néha. 

Futás után becsatlakoztam a konyhai iszogatásba a kollégákkal. És igen, ezúttal igazi sört ittam, letelt a száraz novemberem. Sejtettem, hogy nem lesz egy egetrengető élmény újra inni, nem volt tűzijáték, de jólesett, és meg kell állapítanom, hogy a svéd sörök finomak. 

Ma este végrevégre a városban jártam. Barbi kolléganőmmel szereztünk reskasse kártyát a tömegközlekedéshez. Maga a kártya 20 SEK, minimum 100 SEK-et kell rátölteni. Egy út a városba 25 SEK. A feltöltős módszer a legolcsóbb, szóval érdemes kiváltani a kártyát. Metróztunk, és egy átszállással jutottunk el a Gamla Stanra, Stockholm óvárosába. Elképesztően bűbájos és aranyos! A házak mesébe illőek, színesek, keskenyek, minden karácsonyi fényekkel díszítve, mindenhol macskakő és régi utcai lámpák, tényleg olyan, mint a mesekönyvek rajzain. 

Utcácska

Fények

Jávorszarvasok fényből!(Ez nem az óváros, hanem a metrómegálló)

Indokolatlan kirakat

Mint a mesében

Karácsonyi fények

Szobor 

Viking

Macskás díszsor :D 

Tökéletesen indokolatlan volt, hogy a karácsonyi vásár zárva volt, mire odaértünk. Pedig forralt bort akartam inni. :( Utánanéztem, este 6-kor zárnak. Wtf? Nem értem a logikáját, illetve ahhoz vagyok szokva, hogy otthon késő estig nyitva vannak a bódék a vásárban. 

Metró

A séta után már csak ágyban fetrengeni volt kedvem, elfáradtam. Nagyon szeretném már világosban is látni a várost, de erre hétvégéig nem kerül sor. 

A hotelben viszont történt egy katasztrófa. :( A takarítónők benyúlták a plüssoroszlánomat. :( Valszeg az ágyneműhuzattal elvitték - nem értem, hogyan lehettek ilyen bénák. Már reklamáltam a recepción, holnap megnézik, ma már nem voltak ott a takarítók. Nagyon ajánlom, hogy meglegyen, mert nem először utaztattam és eddig sehol nem tűnt el, és ne menjen szobalánynak, aki elviszi a vendég holmiját. Nyomik. 

Drukkoljatok, hogy előkerüljön.

Stockholm, baby

Ezt a bejegyzést már a hotelből írom. Fárasztó dolog Budapestről eljutni Stockholmba. A repülés eseménymentes volt, időben kiért mindenki a reptérre, a gép kb. 2 óra alatt gond nélkül megérkezett a skavstai reptérre - egyedül annyi para volt, hogy gyenge látási viszonyok között landoltunk. Én ebből annyit érzékeltem, hogy felhő, felhő, felhő, majd hirtelen kifutópálya és leszálltunk. A másfél órásnak induló buszút a reptérről egyre hosszabbodott, ahogy közeledtünk Stockholm felé, de szűk két óra alatt beértünk. Ha valaki azt hinné, ezzel az utazás véget ért, az téved: a buszpályaudvarról metróval jutottunk el Kistába, ami már az agglomeráció része. Nem hangzik bonyolultnak, de az összes metróvonal összefut az állomáson, ahol felszálltunk, és mire megtaláltuk a megfelelő vágányt, megszakadtunk a bőröndöktől - mozgólépcső ugyanis csak felfelé van, lefelé nem. :O Sebaj, túléltem, legalább erősödik a karom. 

A hotel eléggé wow. Saját szoba két és fél hétre, nem is akármilyen! Itten lehet csekkolni, ha valakit érdekel. Elsőre nagyon sterilnek tűnt, meg fura, hogy akkor én most itt fogok lakni, de most, hogy kipakoltam, kezd otthonos lenni.  A közelben van egy nagy bevásárlóközpont, voltunk is már ott kajálni meg boltban, és letudtuk az első "csapatépítő" iszogatást is. Eléggé megkönnyíti a száraz novemberem utolsó napjait, hogy antibiotikumot kellett szednem az elmúlt napokban. A konstans fejfájás, hőemelkedés és takonykór, ami vele járt, annyira nem volt kellemes. Szerencsére mára múlt el a fejfájás, amiért nagyon hálás vagyok, nem lett volna jó úgy repülni. Most este is alkoholmentes almacidert kortyoltam, nem hiányzott a házi pálesz, amit a többiek ittak. :D Viszont vettem egy doboz finn sört, arra kíváncsi vagyok. 

Eddig sokat nem láttam a környezetemből, hiszen sötétben érkeztünk. Sötét van, hideg, jeges szél fúj, és van némi hó is mutatóba. És nincsenek függönyök az ablakokon. Ellenben szép karácsonyi dekoráció van szinte minden ablakban. És égősorokkal feldíszített fenyőfák az utcákon. 

Szóval a svédországi kaland elkezdődött, holnaptól tréning az itteni csapattal. Izgi, izgi. 

Bécs

Most, hogy elkészültem a grazi beszámolóval, gyorsan el kell készítenem a bécsit, mert aztán teljesen új kalandok következnek. Vasárnaptól céges kiküldetésen leszek Stockholmban, a svéd napokról tervezek beszámolni. Ehhez viszont az kell, hogy ott már ne kelljen elmaradt bejegyzéseket befejeznem. 

Szóval Bécs. Eredetileg egy hétvégét terveztünk ott tölteni december elején, a szülinapom előtti hétvégén. Közbeszólt azonban az élet és a munka. Beindult egy új projekt a cégnél, ahova én is átkerültem, és a projekt beindulása előtt egy két és fél hetes svédországi tréning vár rám és jópár kollégámra. Eleinte úgy tűnt, aznap lenne az indulás Stockholmba, amikor jönnénk haza Bécsből, még az is megfordult a fejemben, hogy Bécsből repülök, de kiderült, hogy már a tervezett bécsi hétvége előtt utazunk. Lemondtam hát a bécsi utat, szerencsére csak a szállást foglaltam le előre, vonat- vagy buszjegy még nem volt. (Az megér egy külön misét, hogyan mondtam le a booking.com-on a szállást. A honlapon foglaláskor választani lehet: később még variálható foglalás drágábbért vagy fix, le nem mondható olcsóbbért. Ez utóbbit választottam. Mikor kiderült, hogy nem tudunk menni, írtam a hotelnak, hogy bár tudom, hogy nem lehet lemondani a foglalást, mit tudnánk csinálni? Visszaírtak, hogy nyugodtan lemondhatom free of charge. A booking.com-on a foglalás lemondásánál két opció közül választhattam: az egyik a lemondás a foglalás árának megfelelő összegért vagy kedvezményesen. A kedvezményesen azt jelenti, hogy "megpróbálnak kedvezményi kicsikarni a hoteltől", hogy ne kelljen a teljes összeget kifizetnem. Ezt választottam, tudván, hogy amúgy ingyenes a lemondás. Pár percre rá kaptam az emailt, hogy sikerült letárgyalni a hotellel és kivételesen elengedik az összeget. Akkor most egy percre gondoljunk azokra, akik automatikusan a "lemondás x pénzért" gombra kattintanak, mert nem tudják, hogy amúgy valószínűleg a legtöbb helyen ez ingyenes. Gondolom azt a pénzt a booking.com nyúlja be, nem a hotel kapja meg. Nem semmi.) 

Pár nap gondolkodás után jutottunk arra, hogy egy napra azért mégiscsak kiugrunk, kicsit várost nézni meg karácsonyi vásározni. November 26 volt a kinézett dátum. Hajnalban, az 5.40-es vonattal indultunk, negyed 9-kor már a Hauptbahnhofon voltunk. Megreggeliztünk az egyik pékárusnál, majd összeszedtünk egy rakás brosúrát és térképet. Konkrét tervünk kevés volt, a Hundertwasser házhoz akartunk elmenni és a karácsonyi vásárba, ezek mellett pedig minél több érdekes és szép helyet megnézni. A térkép szerint a Belvedere közel volt, arra kezdtük a sétát. Pár perc után megpillantottuk a barokk kastélyt és a hozzá tartozó hatalmas udvart.

Felső Belvedere

Némi séta és fotózkodás után derült ki, hogy ez csak a hátsó bejárat, a kert ennél sokkal nagyobb, és egyébként van egy alsó kastély is.

Alsó Belvedere

1714-23 között épült Savoyai Jenő megrendelésére a barokk palotamonstrum, később Mária Terézia vette meg, majd Ferenc Ferdinánd élt benne meggyilkolásáig.

Kert

A felső palotában írták alá az első és második bécsi döntést. Ma mindkét épület látogatható, a felsőben művészeti galéria, az alsóban időszaki kiállítások láthatók. 

Hundertwasser

A Hundertwasserhaus azért is aktuális téma nálam, mert németórán (járok céges németre) volt róla szó. Sokkal szebb, mint a tankönyvben. A 80-as években épült ház arról híres, hogy aszimmetrikus, színes, nincs két egyforma ablaka, a lakások is teljesen eltérőek, sőt, még a padló se teljesen egyenes. Hundertwasser ezzel az egyedi építészeti stílussal követendő példát próbált állítani, hogy az ember újra a természethez közel érezhesse magát, ahol nincsenek tökéletesen egyenes felületek. Nem véletlenül ültettek fákat a tetőre.

Oroszlános

A ház tényleg bámulatos, nekem nagyon tetszik a sokszínűsége. Hundertwasser tragédiája mégis pont az, hogy művét turistahadak csodálják: a cél nem a kuriózum státusz elérése lett volna, hanem egy új korszak megnyitása az építészetben. Én őszintén remélem, hogy egyszer épülnek majd ilyen épületek, laknék bennük. 

Másik oldal

A ház aljában lévő kávézóban ettünk egy almás strudelt, alkoholfrei puncsot ittunk, közben pedig megnéztünk egy rövid dokumentumfilmet a házról és annak belső tereiről. 

Kunsthaus

Jóllakottan sétáltunk át a Kunthaushoz, ahol a Museum Hundertwasser üzemel. A múzeumot nem néztük meg, de az épületet körbejártuk, ez is Hundertwasser tervei alapján épült.

St. Othmar unter den Weißgerben

Útközben észrevettem egy szép templomot, arra vettük az irányt. A St. Othmar unter den Weißgerben kirchéről van van szó. Tök jó, most már tudom, hogy a Gerber tímárt jelent.

Templombelső

1862-ben kezdődött az építkezés neogót stílusban. Ottjártunkkor a bejárat szélesre volt tárva, be is mentünk körülnézni. Imádom a gótikus épületek mennyezetét, annyira kecsesek az ívek! 

Stadtpark

A templom után megkezdtük utunkat a Ringstraßén. Átkeltünk a Stadtparkon, majd tettünk egy kis kitérőt a Heldendenkmal der roten Armee felé. Olyan volt, mint egy nagy szovjet hősök tere.

Vörös Hadsereg emléműve

Visszakanyarodva a Ringre a Karlsplatzon sétáltunk keresztül. Ott is van karácsonyi vásár, de még világos volt, úgy meg nem tartottuk elég hangulatosnak.

Karlskirche. Bal szélen fox for scale.

Elérkezettnek tartottuk az időt egy igazi, eredeti, bécsi Sacher szelet elfogyasztására. Az opera közelében található a Café Sacher Wien. Kisebb sor állt a bejáratnál, de úgy voltam vele, ha már idáig eljutottunk, én képes vagyok várni. Végül gyorsan sorra kerültünk. A hely pici, és ugyanazt a trükköt alkalmazták, mint Grazban: az egyik falon egy nagy tükör hatására úgy tűnik, mintha duplaakkora lenne a tér. Grazban is, Bécsben is sikerült átverniük. :D

Sacher

Én azt hittem, hogy Grazban jó Sachert ettünk, de Bécsben most rájöttem, hogy nem. A bécsi puhább, omlósabb volt, mint a kifejezetten kemény grazi. Nyamnyam. A pincérünkről hamar kiderült, hogy magyar. Örülök, hogy nem próbáltam meg németül rendelni, pedig már majdnem elkezdtem, de valamiért angolra váltottam. 

Stephansdom

A következő úticél a Stephansdom volt. 5 euróért fellifteztünk a haranghoz megnézni a kilátást.

A harangtól

Emlékszem, még gimis koromban jártam ott és nem nyűgözött le annyira. Cirka 10 év elteltével még mindig értem, miért: zavar az a disszonancia, ami a modern és a régi keveredésével alakítja a bécsi városképet. A monumentális régi templomok, kastélyok között olyan lehetetlenül hatnak a modern épületek, hogy nem tudom szépnek látni. Bécs egyes részei szépek - de összességében nem tudom kijelenteni, hogy szép város, mert az én szememben nem az. Ízlések és. 

Dekor 1

 A Hofburg felé vettük az irányt.

Dekor 2

Hofburg

Bementünk a Szent Mihály templomba, ahol épp szólt az orgona.

Orgona

Hangulatos volt így végigjárni a templomot. 

A Rathausplatz felé menet tüntetőkbe futottunk, akik ha jól értettem, a menekültek mellett álltak ki. Nem voltak sokan, de Amnesty International pólós emberkéket láttam. 

Karácsonyi vásár

És a karácsonyi vásár. Huh. Az az embertömeg... Jesszum. Rengetegen voltak. És azoknak is a fele magyar. 3 éve jártam a karácsonyi vásárban, mikor az 50. évfordulós Doctor Who epizódot mentünk megnézni moziban. Akkor sokkal szebb volt a dekoráció, mint most. Nincs már szivecskés díszes fa, csak alulról színes fénnyel megvilágítottakat láttam, ami annyira nem kreatív. Nagyjából végignéztük a kínálatot, de nem karácsonyi vásárban vesz az ember használati tárgyakat, a díszek meg nem tetszettek vagy túl drágák voltak, úgyhogy maradtunk a jugendpunschnál. A korcsolyapálya nagyon jól nézett ki, nem csak ovális, hanem kanyargós szakasza is volt, ha sok időnk és energiánk is lett volna, tök jó lett volna korizni. Másfél órát töltöttünk el a vásárban, lassan indulnunk kellett a buszhoz. Visszasétáltunk még a Hofburghoz,hogy a másik oldalról is megnézhessük, aztán metróra szálltunk. A nemzetközi buszpályaudvaron becsekkoltunk, és a 19.30-as busszal hazajöttünk. 11 körül kerültem ágyba, de csak bedőltem, fogat mosni se bírtam kimászni. 11 órát aludtam. 

Fárasztó nap volt, sokat sétáltunk, de ezért mentünk. :) Megért volna Bécs egy hétvégét, sok látnivaló kimaradt, de ízelítőnek jó volt ez a nap.   

Graz day 02

A második reggel a szállásról való kicsekkolással indult. A kocsiba bepakoltuk a holminkat, és nekiindultunk újra a városnak. 

Még korábban kinéztük, hogy van egy kávézó a közelben, ahol brunchot adnak reggelente, úgyhogy megkerestük. A Café Centraalba ültünk be. Kintről semmi extra, de bent valami elképesztő punkos hangulata van: a pultnál egy tetovált, halál laza nő, aki elsőre nagyon félelemetesnek tűnik, aztán mikor fox szabad konnektort keresett, mosolyogva hozta neki az ipari hosszabbítót. A szomszéd asztalnál újságot olvasva cigarettázott egy férfi, a füst szaga mégse ért el hozzánk. A reggeli változatos és bőséges, életem legjobb sült szalonnáját ettem itt. Ha valaki Grazban jár, itt reggelizzen. :) 

Torony

Engergiával telve kezdtük a második városnézést. Kellemes, meglepően meleg időnk volt október közepéhez képest, pólóban mászkáltunk és nekem így is melegem volt. 

Mura

Lesétáltunk a Mura partjára. Nagyon tetszett, hogy erős sodrású, igazi hegyi folyó, vad és sebes. A sétány viszont kissé lehangoló volt a sok graffitivel és szétszórt szeméttel, úgyhogy nem időztünk ott sokat. 

Rathaus

A főtéren, ahol a városháza is áll, bódés kirakodóvásár található. Forralt bor van puncs itt sem volt, így viszont beneveztünk egy fagyira. Éles váltás a forralt borhoz képest, de tökéletesen illett az időjáráshoz. Ja, és tök büszke voltam magamra, németül kértem fox fagyiját meg a sajátomat is, és nem lepleződtem le, hogy magyar vagyok. 

Ház a Herrengassén

A Herrengassén sétáltgattunk, elképesztő, mennyire szépek az épületek!  

Villamossínek

Az utca egyébként Bürgerstraße néven futott a középkorban, az épületek barokk stílusban épültek. Az Am Eisernen Tortól az Opernringen folytattuk a sétát.

Szobor

Akármennyire is hangulatos a belváros, az a helyzet, hogy Grazon helyenként az elhanyagoltság érezhető. Ahogy a Muraparton is tapasztaltuk, ha egy kicsit is letér valaki a "kijelölt turistaútról", könnyen igénytelenségbe futhat. A fenti képen is a szobor talapazata tele van fújva graffitivel - pedig nem távololdtunk el nagyon a sétálóutcától.

Operaház

A grazi operaház a második legnagyobb Ausztriában, 1899-ben nyitott. Ez már egy átépített változat, a 2. világháborúban találat érte az épületet.

A Mauzóleum

II. Ferdinánd császár mauzóleuma volt a következő, amit megnéztünk. Ferdinánd  uralkodása idején robbant ki a 30 éves háború, btw magyar király is volt. Az ellenreformációban és az abszolutizmusban hitt. Feleségével együtt nyugszik az épület alagsorában.

II. Ferdinándék síremléke

A harangtoronyba is felmentünk. Kicsit csalódás volt, hogy az ablakok helyén sűrű rács várja a lelkes fotósokat, de igyekeztem a legjobbat kihozni a helyzetből.

Kilátás

A mauzóleum melletti dómba már nem mentünk be, annyi időnk nem volt.

Kép a dóm oldalán

Továbbsétáltunk, és a városkapunk áthaladva megtaláltuk a Stadtparkot. Tele volt andalgó, jógázó, piknikező emberekkel.

Szökőkút

A park hatalmas, de tényleg.

Kepler-törvények

A parkból az egyetem felé vettük az irányt. Útközben egy szokatlan plakátot vettünk észre.

Memento

Amikor az ember a magyarországi uszító gyűlöletkampányhoz "szokott", üdítő felfedezni, hogy vannak még, akik emberséggel tudnak gondolni azon embertársainkra, akik háború elől menekülnek. Osztrák művészek így emlékeznek azokra a menekültekre, akik tavaly augusztusban fulladtak meg egy embercsempész hűtőkocsiban. A plakáton az áldozatok nevei olvashatók.

Az egyetem egyik épülete

Az egyetemet körbesétáltuk. Bár vasárnap volt, láttunk az udvaron együtt tanuló diákcsoportokat. :O Innen visszaindultunk a belvárosba, hogy hazaindulás előtt még egy Sacher tortaszeletet megegyünk. A cukrászdából a kocsi felé vettük az irányt, és elindultunk Budapestre.

Nyamm

Grazban tetszett, hogy a barokk belváros tényleg olyan formában megmaradt, hogy a csodájára járnak az emberek. Pozitív, hogy sok a nyilvános WC, bár ezek mind fizetősek, de legalább vannak és nem mocskosak. Fura volt látni, hogy nem elég, hogy rengeteg a bicikli, a tárolókat nem kikötésre, csak támasztóként használják. Lopás ellen a kereket kötik össze a vázzal - elvinni el lehet a bringát így is, de tekerni vele már nehéz lenne.

Sajnálom, hogy a sziget kimaradt, remélem egyszer még tudom nézni.