Shakespeare's Globe

Szóval a két ünnep között Londonba utaztunk foxszal. A karácsony egyébként kellemesen, de túl gyorsan eltelt, 26-án este már vissza kellett jönnünk Budapestre, hogy 27-én repülhessünk. A reptéren már rutinosnak éreztem magam, hiszen nem telt még el sok idő Stockholm óta. Kis késéssel szállt fel a gép, és délután 3-4 körül sikeresen leszálltunk. Szerencsések voltunk, mert bár nem ablak mellé szólt a jegyünk, pont nem ült ott senki, így beszállás után elfoglaltam. Érdemes volt, láttam a Csatornát, ami tele volt hajókkal, és a szigetország tengerparti szakaszát, nagyon izgalmas volt. 

Kilátás a repülőről.

Este fox családjával karácsonyoztunk, vacsoráztunk, társasoztunk. Fox kicsit betegeskedett, és másnap úgy döntött, jobban jár, ha az ágyban fekve pihen egy napot, nehogy később rosszabbul legyen. Én persze nem bírtam megmaradni, várost akartam nézni. Elterveztem, hova megyek és hogyan, és elindultam egyedül.

Az Elizabeth tower a Westminster-palota

Nem mondom, hogy tökéletesen magabiztos voltam, amikor felszálltam a vonatra, de úgy gondoltam, Stockholmban is boldogultam egyedül, Londonban is fogok. Bevonatoztam a Victoriára, onnan gyalog indultam a Temze felé. A cél a Globe volt. Nem akartam tömegközlekedni. Már maga az odaút felért egy városnéző túrával, amit kár lett volna kihagyni.

Átsétáltam a Westminster hídon, és a Temze partján gyalogoltam. Elhaladtam a tipikus turistalátványosságok mellett, mint a nagy akvárium, a London Dungeon vagy a London Eye. A tömeg hatalmas volt, rám is tört az emberiszony hamar. Emellett úton-útfélen karácsonyi vásárokba botlottam. Kedvet kaptam egy jó meleg forralt borhoz, de csak kártya volt nálam, azt meg nem láttam, hogy bárhol is elfogadták volna. Hideg volt, meglepő módon hidegebb, mint Stockholmban bármikor.

Legutóbbi londoni látogatásunkkor a másik oldalon sétáltunk, úgyhogy most újdonság volt minden. "Találtam" a parton egy olyan szakaszt, ahol le lehetett sétálni a vízhez, nagyon menő volt!

Le lehet menni a homokos partra.

Egy laza óra alatt elértem a Globe-ot.

A Globe

Befizettem a vezetett túrára, 6 font az ára. Az kicsit kemény volt, amikor a túravezetőnk, egy idősebb, jókedélyű pasas olyan mélységes britséggel kezdett angolul beszélni, hogy néha csak néztem. Elvileg tudok angolul, a séta alatt időnként elbizonytalanodtam. :D Hazudnék, ha azt mondanám, értettem minden szavát, sőt, megesett, hogy egyszerűen egész mondatokat maradtak ki. Mivel félóránként indulnak a vezetések, az előző és az utánunk következő csoportot is láttam, hát mindkét csapat idegenvezetője sokkal érthetőbben beszélt. Mindegy, a lényeget azért értettem.

Színpad

Kiderült, mennyire műveletlen vagyok. Én naivan azt hittem, hogy az eredeti Globe-ba megyek. Nagyon nem. Az eredeti, ami 1599-ben épült, 1613-ban leégett. Egy évvel később felépült a második Globe, amit 1644-ben lebontottak, miután két évvel korábban az összes londoni színházat bezárták - akkoriban ugye nem volt annyira elfogadott dolog a színjátszás. A Shakespeare's Globe, ahova én is ellátogattam, az eredeti színházhoz közel épült, 1997 óta látogatható és működik igazi színházként. :O

Színpad közelről

Azt érdekes volt hallgatni, hogyan nézett ki a korabeli színházi élet: a színpad előtti placcon tömörültek a csórók, fent a pénzesebbek. Színészek csak férfiak lehettek, a színészet nem volt egy túl előkelő foglalkozás. Maga a színházba járás se volt a magas kultúra csúcsa: előadás közben a közönség soraiban ettek, ittak, mulattak, és tök oké volt bekiabálni vagy megdobálni a színészeket. Nekem erről a vidéki focimeccsek hangulata jut eszembe.

Ülőhelyről

Megtudtam, hogy a Globe nem kör alakú - valójában egy 20oldalú sokszögről van szó. A jelenlegi épület nem csak a rekonstruált színházat foglalja magába: van egy fedett terme is, a Sam Wanamaker Playhouse. Ennek az a nagyon menő tulajdonsága, hogy rendszeresen tartanak benne előadásokat, ahol a gyertyák jelentik az egyetlen fényforrást. Hú, nagyon hangulatos lehet! Pont véget ért egy előadás, mikor arra jártam, és be tudtam kukucskálni. Egyszer szeretnék beülni egy előadásra, ahol gyertyával világítanak. 

Az épület túloldala. Shop, étterem és bár is üzemel benne.

A shopban csorgattam a nyálam Shakespeare-darabok fakszimile kiadásaira, és majdnem megvettem egy kis Globe makettet, amit kartonból kell kivágni és összeragasztgatni, már a kosárból raktam vissza a polcra. Elhoztam inkább a Shakespeare's Globe guide bookját (ahhoz képest, hogy a belépő 6 font, a könyv csak 5), és egy kis összefoglaló könyvecskét Shakespeare életéről.

Naplemente a Southwark Bridge-ről

Kezdett sötétedni, úgyhogy elindultam vissza Wallingtonba. Valamiért azt hittem, a Cannon Streetről én vonattal könnyen el tudok jutni arra a környékre, de túl macerás lett volna a két átszállás olyan helyen, ahol nem jártam még, és nem volt internetem se, ami nem árt, hogy le tudjam ellenőrizni az útvonalat. Visszametróztam a Victoriára, a vonaton pedig az új könyveimet olvastam.

Fox is jobban volt kicsit, mire visszaértem. Én hasznosan töltöttem a napot, ő gyógyult, igazi csapatmunka volt. (Jó, igazából nem vagyok túl jófej, hogy otthagytam, de nem bírtam volna egész nap semmit se csinálni, miközben fél óra London belvárosa. nope, nope.) 

csuklás

Több mint fél órája, növekvő intenzitással csuklottam, mikor fox úgy döntött, kézbe veszi az irányítást és beveti az ijesztegetős módszert.

- Egy szörny van az ágy alatt!

No para, tudom, mióta itt lakunk. Hukk. Hukk.

-Egy szörny van a plafonon!

Hukk. Hukk.

- Egy szörny van a fejedben!

Csend. A csuklás abbamaradt.

Kevès ennèl félelmetesebb dolgot tudok elképzelni. Fox meg elmehetne horrort írni. :D 

2. Zúzmara Futófesztivál, 10 km

Tavaly januárban kezdtem el rendszeresen futni, és már akkor nézegettem, milyen versenyek vannak. Láttam ezt a Zúzmara Futófesztivált, és bár én is hidegben futottam, azt csodáltam, hogy ilyen időben versenyt szerveznek, mert azt gondoltam, nem sokan akarnak hidegben futkározni. Idén megtapasztaltam, hogy ez nem így van. Nem volt akkora tömeg, mint a nyári eseményeken, de egyáltalán nem voltak kevesen.

A Hungexpónál rendezték meg a fesztivál. Ráparáztam, hogy sokáig tart odaérni, úgyhogy korán elindultam. 2 előtt volt a rajt, én már dél előtt a Pillangó utcához értem, onnan sétáltam a 3-as kapuig, ahol a bejárat volt. Az úton a félmaraton indulói küzdöttek az utolsó km-jeiken. 

A versenyközpontot a csarnokban állították fel. Átvettem a rajtcsomagot: több színből lehetett választani zúzmarás pólót. Először sárgát kértem, de rájöttem, hogy hülyén néz ki, és kicseréltettem egy sötétkékre. Teljesen meglepődtem, hogy a női S-est simán rá tudtam venni a trikó+hosszúujjú kombóra. Inkább M-es szokott lenni a méretem.

A sötétkék a legszebb

Időm még bőven volt a rajtig, viszont éhes voltam, úgyhogy a büfében betoltam egy melegszendvicset meg egy kis cappyt. Azt mondják, futás előtt egy órával már nem célszerű enni, még pont nem estem bele ebbe az időintervallumba. Éhesen futni még rosszabb lett volna, kell az energia. Pláne 10km-re.

Még mindig volt időm, úgyhogy körbenéztem a helyszínen. Akkor ért be egy 80 feletti bácsi 21 km-es távon. Basszus, én annyira elérzékenyültem ezen, hogy majdnem elsírtam magam. Annyira szeretnék én is ilyen öreg lenni, aki nem hagyja el magát, és csapatja a félmaratont!

Korábban kicsit aggódtam, hogyan is lesz a rajt. A rajtvonalhoz már negyed órával indulás előtt be szokás állni, várakozás közben még lehet kicsit bemelegíteni, megigazítani a ruhát, mentálisan felkészülni. Féltem, hogy mindez a szabadban fog történni. A futós ruha mozgás közben jó, de ha az ember kint ácsorog a hidegben, hamar átfagy benne. Szerencsére tök okosan lett megoldva: a rajt és a cél is a csarnokon belül volt. Az 5 és a 10 km-es táv versenyzői egyszerre indultak. Ahogy kiértünk a csarnokból, megcsapott a hideg. Brrr. A hideg a kisebb para, bemelegszik az ember és már nem is érzi, na de a pálya, uramatyám, borzasztó volt. Nem tettem meg 50 métert, és beázott mindkét cipőm. Fasza. Latyak, pocsolyák, sár, dagonya váltakozott hóval és jéggel. Köszi. Nem éppen ideális terep. Elfutottunk ott is, ahol nyáron a Color Run központja állt. Próbáltam előzgetni, tempósan haladni, de sokszor beragadtam kis családok mögé, akik gyerekkel nyilván lassan-óvatosan haladtak. Ez a dagonya tartott 5 km-en keresztül, amíg vissza nem kanyarodtunk a csarnokhoz. Itt az 5 km-es táv futói beszaladtak a célba, a 10 km-esek folytatták a futást, frissítés után immár betonúton.

Annyira nem szeretek betonon futni, de ezerszer jobb, mint jégen és sárban. Az első 5K kanyargós, kacskaringós útvonal volt, a második egy nagyrészt tökegyenes szakasz. Abban azt nem szeretem, hogy a hosszú egyenesek még hosszabbnak tudnak tűnni, ha nem látod a végét. Kikerültünk a szélvédett zónából, jeges szél fújt. Kezdtem fáradni. 7 és 8 km között nagyon rossz volt. Amikor tudod, hogy már nincs annyira sok hátra, de még túl messze vagy ahhoz, hogy ezzel nyugtatgasd magad. 8 km után elkezdett fájni a combomban egy izom, valamelyik combközelítő, de mindkét lábamban ám. Nem volt vészes, de azért éreztem. Kétszer is belesétáltam pár lépést, az segített. 9 km-nél már kezdtem örülni, de tudtam, hogy ilyenkor van az, hogy az ember azt hiszi, az az 1 km már lófaszestifényben, de meg kell azzal is küzdeni. Megküzdöttem. Beértem. Örültem.

1 óra 17 perc 13 másodperc. Jobban örültem volna egy 1 óra 10 perc felé közelítő eredménynek, de ez nem az a terep volt, ahol ez reális lett volna. Meg őszintén szólva nem is nagyon készültem fel, utoljára 10K-t október végén futottam, mondjuk akkor rekordjó eredménnyel, 1 óra 13 perc 7 másodperccel. Anno a Vivicitta 1 óra 20 perc 33 mp volt, a Coca Cola Futógála 1 óra 24 perc 15 mp. Háthát. Bízom benne, hogy az októberi eredmény vagyok inkább én, a mostani meg a terepviszonyok miatt lett ilyen.

Jó volt ez a verseny, örülök, hogy télen is lehet szervezetten futni. A táv azon szakaszait, amit lehetett, letakarították a szervezők, a többivel sokat nem tudtak volna kezdeni. Meg kell tapasztalni ezt is, most már tudom, hogy totál beázik a cipőm.

Cuki póló, cuki érem

 Otthon pihentem egy pár órát, és mentem korizni húgomékkal. Csodálkoztam is, mert ilyen futások után általában annyira kimerülök, hogy csak aludni van kedvem, most simán koriztam másfél órát. Az óbudai főtéren egész jó a pálya. Nem túl nagy, de jó a jég és ingyenes. És este 10-ig nyitva van. Fogunk még menni oda ebben a szezonban. Annak külön örülök, hogy kiderült, nem felejtettem el korizni. ^_^ Nagymenő sose voltam, de alapszinten el tudok közözni a jégen. Kori után beültünk egy kellemes legalja kocsmába egy-két sörre. Egy órát töltöttünk ott, és utána jött a feketeleves: annyira, de annyira fájt a combizmom, hogy alig bírtam menni. Elvonszoltam magam a buszig, itthon pedig belevetődtem az ágyba. Ma is érzem még, de már jobb. Egy kicsit lehet túlerőltettem. Holnapra múljon el, mert biciklizni akarok, este pedig rúdtánc edzés.

Úgy szeretek ilyen sportosan élni. :)

Winter is coming - or is it already here?

Egyrészt brrr. Másrészt imádok télen biciklizni!

Sokáig azt gondoltam, hogy jóvan, jóvan, vígan eltekergetek én nyáron, ősszel meg meglátjuk. Ősszel nem akartam letenni a bringát, hiába esett, gurultam rendületlenül. Úgy voltam vele, hogy na jó, akkor majd ősz végén elmegy a bicikli aludni, a téli álom után pedig tavasszal új lendülettel veszem elő. Haha, na persze. Hiába lett egyre hidegebb, csak nem akaródzott bkv-ra szállni. Már kezdtek röpködni a mínuszok, de még kitartottam. Az utakon már csak az igazán kitartók tekeregtek, köztük én, amikor lecsapott az igazán hideg. Az első mínusz 10 fokos biciklizésem kifejezetten nagy élmény volt, kisebb hősként ünnepeltem magam. Nem bírok nem biciklizni, mindig eszembe jut a nyomorgás a villamoson, és azonnal megyek ki inkább a fagyba, minthogy tömegközlekedjek. Nope, nope, nope. Bérletet se akarok venni, de ha lenne bérletem se szállnék fel semmire, ha nem muszáj. 

És sokkal kényelmesebb is így az utakon: a bicikliutak szinte üresek, de sokszor az egész út is, főleg estefelé: se autóval, se gyalog nem szívesen mennek ki az emberek. Én pedig élvezem, hogy úgy tekerhetek, ahogy akarok, alig van kit kerülgetni, enyém a világ! Igaz viszont, hogy aki kint van, az hajlamos elfelejteni, hogy vannak olyan őrültek, akik ilyenkor is bringáznak. Az a kevés gyalogos hajlamosabb rátévedni a bicikliútra. :/ De még így is ezerszer jobb, mint nyáron. Most tényleg csak a keménymag teker. 

Lassan véget ér ez a kemény, reggel-este mínusz 10eket produkáló idő. A végére egészen belejöttem. Egy kesztyűben fáztam, úgyhogy ma már kettőt húztam egymásra. A sálból olyan fasza kis maszkot tekertem az arcomra, hogy pár km után le kellett vennem, mert melegem lett tőle. A kabátom tökéletesen tartja a meleget. A nadrág az egyetlen gyenge pont, abból még nem sikerült télit vagy bringást beszereznem, sima farmerben járok. Néha a lábam is fázik, nem nagyon, csak épp annyira, hogy kicsit zavarjon, pedig direkt vastag csizmát vettem. Most, hogy kialakultak a trükkjeim, kibírok bármit, de amíg egy réteg kesztyűt hordtam, megesett, hogy küszködtem, hogy ne sírjam el magam, annyira égetett és fájt a hideg. 

Elképesztően brutál hideg van. (Jó, mindig van rosszabb. A komi Alex olyan fotókat posztol facebookra, ahol mínusz 50-nél abbahagyta a hőmérő a mérést, de csak azért, mert addig tart a skála. :O)

Elég hálás vagyok, hogy van egy mennyezet a fejem fölött, meg egy meleg ágy takarókkal, ahova be tudok bújni és meleg van. Meg van fűtés. Sokaknak ezek közül egyik sincs meg.

A Duna gyönyörű a jégtáblákkal. Reggelente mindig megállok fotózni munkába menet. Este meg van, hogy megállok a Margit hídon, és negyed óráig bámulom, ahogy a háznyi jégtáblák a pillérnek ütköznek, széttöredeznek, egymásba csúsznak. Egyik este havazott is, nagyon hangulatos volt hazabiciklizni. 

Szeretem én a telet, úgyhogy nem panaszkodom. 

Jeges Duna - egy reggelem munkába menet

Bebugyolálva

Tolkien Nap 2017

Ez jó volt. Egy LEP, ahol tökéletesen megvolt a munka-szórakozás egyensúlya. 

Tavaly vittem először én az infópultot, na az halál volt. Főleg nyitáskor. Merthogy olyan bonyolult előregisztrációval dolgoztunk, ami elméletben jól működött, a helyszínen viszont az volt, hogy az információs pult előtt tolongott ezer ember, az egyiknek ilyen foglalása volt, a másiknak olyan, a harmadik azt hitte, hogy ilyen, de valójában olyan, a negyedik meg nem is foglalt és most szeretne, szóval totál káosz és követhetetlenség volt. Később javult a helyzet, de se enni, se sehova nem tudtam elmenni egész nap, pedig voltak segítőim is. Na de idén, hajjaj, olyan csill és nyugalom volt, hogy csak na. Közöm nem volt a foglalásokhoz, az információs pult tényleg csak információkat adott. Volt időm beülni két előadásra, nem szakadtunk meg, közben ugyanúgy tudtunk válaszolni a látogatók kérdéseire. 

Úgy sikerült tehermentesíteni egy tavaly nagyot szívó területet, hogy közben az nem ment a minőség rovására. Zseniális. És ezek után lehet úgy hazamenni, hogy igen, ott voltam, segítettem, én is hozzájárultam ahhoz, hogy egy fasza rendezvényt hozzunk össze, mégse vagyok totál hulla,és tök jól éreztem magam. És amikor hazafelé menet még odaszól egy csapat résztvevő, hogy nagyon jól érezték magukat és köszönik, akkor szívből érzi az ember, hogy igen, megérte. És lehet rendezvényt úgy is szervezni, hogy nem kell belepusztulni.

Jó volt ott lenni, és látni, hogy akármennyit nyavalygunk is évközben, azért csak össze tudunk hozni minden évben egy olyan rendezvényt, amire alapvetően külsősök jönnek, és úgy tűnik, jól érzik magukat. 

Nem is nagyon tudom ezt tovább ragozni. Jól éreztem magam és pont. És még a sörcsapolási képességeim is javultak! :D 

2016 összegzés

Mindenki rettenetesen gyűlöli 2016-ot, most ez a trendi. Aláírom, a világ- és belpolitika is egy kalap szar volt, brexit, Trump, Népszabadság, és igen, meghalt egy rakás zenész meg színész, nekem mégis egy kájó év volt.

Korábban úgy fogalmaztam, hogy 2014 a párkapcsolat éve volt, 2015 pedig a fiatal felnőttség kezdete. 2016 ennek a fiatal felnőttségnek a folytatása: kezdek egyre otthonosabban mozogni ebben a szerepben, konkretizálódnak a céljaim, a hosszútávú terveim. Hobbijaim vannak, ami megint egy olyan dolog, amit általában akkor enged meg magának az ember, ha van rá pénze és szabadideje, és a kocsmázás meg partizás már nem kielégítő elfoglaltság. Már az se zavar, hány éves vagyok. Csendben betöltöttem a 27-et, de nem tudok emiatt pánikolni. Tudom, hogy most építem fel magam, hogy aztán a 30as éveimben még jobban kiteljesedhessen az életem. És bár vannak terveim, az sem vág földhöz, ha menet közben mégsem úgy alakul minden, ahogy elképzeltem. 

2016 sűrű év volt. 

• Elkezdtem rendszeresen futni: volt, hogy heti egyszer, volt, hogy háromszor, de csináltam, és végre az életem részévé vált. Egy rakás versenyen jártam, amiket nagyon élveztem. Ha nem kezdek el futni, akkor nem jutok el Grazba a Zombie Runra és a stockholmi Santa Run is kimarad. 2016-ban 294 km-t futottam, 12 versenyen voltam, ebből 8 helyen adtak érmet. 32:51 volt a leggyorsabb 5K-m. Azért nem rossz, ha azt nézem, hogy januárban még 45 percek kellettek egy 5 km-es távhoz. :) 
  Egyszerűen imádom ezt az egészet, hogy futok és fejlődök, és mindig van hova tovább fejlődni. A kedvenc versenyem a zebegényi Panorámafutás volt, azt élveztem a legjobban mind közül. 
• Ha már mozgás, nem csak futottam: az I bike Budapest után újra elkezdtem biciklivel közlekedni, rúdtáncon pedig már a középhaladó csoportban vagyok. Emellett életemben nem túráztam annyit, mint 2016-ban.
• Befejeztem a kiadványszerkesztő OKJ-t, lett egy szakmám. A programozást végül nem tudtam elvégezni - egyrészt elbalfaszkodta az iskola: idén ősztől lett volna egy nagyon intenzív felkészítés a  2017 január-februári vizsgára. Nem láttam reálisnak, hogy tartunk ott, hogy már vizsgázzunk, és azt se tudtam, mikor tudnék felkészülni rá, plusz a munkahelyen is jött egy sűrű szakasz. Decemberben nem tudtam volna bejárni az órákra, mert külföld, ennyi hiányzással vizsgázni se engedtek volna. Így ezt a részét elengedtem, szabadidőmben szoktam programozgatni.
• Lett egy fasza munkahelyem, ahol már sikerült szintet lépnem az új projekttel. Az új csapattal jól összerázódtunk Stockholmban, végre igazán a helyemen vagyok, és a végén még beindul a kis karrierem.
• Újra elkezdtem németezni.
• Megműttettem a szemem: február vége óta sasszem vagyok. :) És decemberben kifizettem a műtét utolsó részletét is. Mint egy igazi felnőtt!!!
• Idén is sokat voltam külföldön: Prága, Komarno, Zágráb, Drage és környéke, Graz, Bécs, Stockholm, London. Belföldön is kalandoztam: Veszprém Esztivel, Szentendre, Komárom, Győr, Mecsek, Bakonybél, Lillafüred, Zebegény, Parádfürdő.
• MTT: januárban LEP-et szerveztem, nyáron voltam táborban, ahol mesterré avattak, ősszel pedig összehoztunk egy elég fasza KÖMFT-öt. Volt tevékenyebb évem is, de a munka miatt ennyi fért bele idén. Ja meg az IHB-k, de arra egyre kisebb az érdeklődés. 
• Fesztiváloztam: Alfa Fesztiválon és Utcazenén is voltam. 
• Lett egy Rambónk, aki a világ legcukibb törpehörcsöge. <3 

És még mindig jó emberek vesznek körül. Ez még mindig megnyugtató.

A párkapcsolatom pedig változatlanul zseniális.

Szóval én eredményes évet zártam, és úgy érzem, egyre csak ível felfelé az életem. Azt kívánom, hogy ez folytatódjon 2017-ben. Legyen sok futás, szépen alakuló karrier, barátok, család, hörcsög, utazás és egyszerűen boldogság. És mindig legyen mellettem egy fox, aki a legjobb társ ebben a nagy kalandban.

fölszállt inkább a fejünk fölè

-Jövőre máshogy csinálom. -közöltem a húgommal. - Úgy intézem, hogy több napot legyek itthon karácsonykor.

- Úgyse tudsz megülni a seggeden. - hangzott a válasz.

Azt hiszem, van benne valami. Nemsokára indul a gépünk Londonba, ahol fox rokonaival karácsonyozunk. Azért egy kis városnézés is bele fog férni szerintem.

Nem hiszem, hogy utaztam volna valaha ennyit egy hónapon belül. Meglehetősen élvezem. :)

Érdekességek Svédországból

Fun fact: tegnap bementem az irodába, mármint a budapestibe, és két hét alatt sikerült úgy elszoknom tőle, hogy majdnem rossz emeletre mentem, nem értettem, miért nem indul a lift (gombnyomás előtt csippantani kell a kártyával), kerestem a kávéautomatát a konyhában, és felborult az időérzékelésem, mert délután 3-kor még világos volt.

A svédországi kalandjaim meséjét egy kis összefoglalóval zárom, amiben azt taglalom, milyen kulturális-történelmi eltéréseket tapasztaltam. Ezek egy része hamar megszokható, de van, amit soha életemben nem tudnék magaménak érezni. 

Sötétség.
Ez mondjuk pont nem kulturális eltérés, hanem földrajzi, de a hatása érzékelhető a mindennapi életben. Ottjártunkkor reggel 9-re lett világos, ez eltartott délután 3-ig. Nehezen szoktam meg, hogy reggel sötét van, nem egyszer aludtam el emiatt. Mivel mindig sötét volt, nem érzékeltem, hogy éjjel mennyire van késő, ezért simán ébren voltam hajnalig. A sötét miatt Svédországban nagy divat a gyertya. Éttermek, középületek, hotelek, irodaházak bejárataihoz nagy, kültéri gyertyákat raknak mintegy útjelzőként. Több helyen kis tűzrakásoknál lehet melegedni. A kocsmákban, éttermekben tuti minden asztalon van kisgyertya, karácsony előtt pedig szinte minden ablakban látni fénydekorációt. A lenti videót én csináltam, vettem magamnak forgó gyertyatartót, annyira szép! 

 

Gender equality. 

Svédországban nem kell félni attól, hogy utánad füttyögnek az utcán, alaposan végigmérnek férfiak, vagy előreengednek az ajtónál. Amerre én jártam (Kista és a belváros), ott egyszer sem tapasztaltam ilyet. Csodálatosan megnyugtató érzés! Sok a koedukált wc, de ezek általában egyfős fülkék külön ajtóval, amire a férfi és női piktogramm is fel van festve. És elmondhatatlanul rengeteg apukát látni babakocsival, magára kötözött babával vagy kisgyerekekkel. Mert ott apukának nem szokás kivonnia magát a gyereknevelésből, ami mindkét szülő feladata.

Krákogás, szipogás.
Ez viszont nagyon undi szokás. Északon barbár dolognak tartják a zsebkendő használatát, és ahelyett, hogy kifújnák az orrukat, inkább visszaszürcsögik. Fújjj, fújjj, fújjj. Nem bírom elképzelni, hogyan szocializálódhatnak úgy emberek, hogy ezt tartják normálisnak. Nem tartják undorítónak, amikor lecsorog a torkukon? Fújj, mindjárt hányok, ha csak eszembe jut. Nem egy svéd kollégával dolgoztunk együtt, aki meg volt fázva, hát nem mondom, hogy élmény volt egy légtérben lenni velük. Egyszer láttam egy lányt a metrón, aki elővett egy zsebkendőt (!!!), de csak megtörölte vele az orrát. Soha nem tudnám megszokni a szipákolást. 

Értelmes tömegközelekedés.
A stockholmi bkv az SL, és a miénknél ezerszer értelmesebben szervezett a városi közlekedés. A metróba csak csippantós kapun juthatsz át, így a bliccelés esélye minimális. A villamosra még a megállóban csippantani kell felszállás előtt, a buszon pedig a sofőrnél kell lehúzni a kártyát, gyakorlatilag nem lehet bliccelni. Az SL kártyára (aminek a kiváltása 20 SEK) lehet pénzt feltölteni, de akár többnapos bérletet is vásárolhatunk vele. Lehet zónajegyet venni, de egy darab jegy drágább (36 SEK), mint ha legalább négyet vesz az ember (25 SEK/darab). Három zóna van: A, B, és C, de az A zóna olyan nagy, hogy az egész városra kiterjed. Még Kista, ahol mi laktunk és erdők, mezők választották el a várostól, még az is A zóna volt. Egy jegy 75 percig érvényes. 

Kaja
Svéd húsgolyó! Vörösáfonya! A legfinomabb csipszek! És a csoki! A legjobb csokikat a svédek gyártják. Hiányozni fog. 

Systembolaget
Svédországban komoly téma az alkoholizmus elleni harc. Erősebb alkoholt csak kijelölt boltokban, a systembolagetekben lehet vásárolni, 3,5 % alatt kapni sört az élelmiszerboltokban is. A systembolagetek nyitvatartása is korlátozott: este 7-kor zárnak, és vasárnap nincsenek nyitva, én legalábbis nem láttam vasárnap nyitva egyet sem. A személyit rendszeresen elkérik, tőlem minden alkalommal. Éttermekben viszont minden további nélkül lehet magas alkoholszázalékú italt venni, de minden esetben kibontják, olyan nincs, hogy kocsmában vagy étteremben megveszed a piát és hazasétálsz vele. Az utcán alkoholt fogyasztani tilos, de vannak kijelölt parkok, ahol lehet.
A systembolagetekben azt szeretem, hogy minden italnál kis zászlócskával jelzik, honnan származik. Én alapvetően a svéd söröket kerestem, így nem kellett a dobozok apró betűit böngésznem. 

Bevándorlók
Rengeteg a bevándorló. Svédország mindig is kedvelt úticélja volt a jobb életkörülményekben reménykedőknek, és az elmúlt pár évben is rendesen kivették a részüket a szír menekültek befogadásában. A kistai plázában sétálgatva szinte csak bevándorlókat látni, de láthatóan nem svédek a bolti eladók, a metrónál a jegyárusok, a takarítók, a szobalányok, szóval a kuli munkát ők végzik. Úgy láttam, nincsenek nagy konfliktusok; a fejkendős nők lazán svédül cseverésztek szőke, kék szemű barátnőikkel. A cégnél is vannak bevándorlók, ázsiaiak, lengyelek, amerikaiak és magyarok is akadtak.

Gyerekek
Rengetegen vannak! Nekem ez egy horror volt. Mindenhol, de mindenhol gyerekek, akik rohangálnak, visítoznak, üvöltenek. És nem csak a bevándorlók gyerekei voltak sokan, rengeteg az "őshonos" svéd baba. El lehetne gondolkodni mondjuk úgy kormány szinten, hogy vajon nem lenne-e értelme a svédországihoz hasonló kedvező körülményeket teremteni a gyerekvállaláshoz, és akkor itthon se kéne sírni, hogy fogy a magyar. Svédországban a szülők 480 napig jogosultak gyes-re, ebből 390 napig a fizetésük 80%-ának megfelelő támogatást kapnak. A 480 napból 90 nap kötelezően az apát illeti. Emellett a gyerek 16 éves koráig havi támogatást is kap a család, 19 éves korig pedig ingyenes az oktatás, és ebben a napi egy ebéd is benne van. Vannak városok, ahol a közlekedés is ingyenes gyerekkel.
A múzeumok is tárt karokkal várják a gyerekeket, szinte mindenhol van gyereksarok, gyerekkiállítás. És a szülők viszik is őket. Az összes múzeumban, ahol jártam, találkoztam babakocsis családokkal. A gyerekek visítva rohangálnak a múzeumokban, na ez mondjuk szerintem rohadt idegesítő, meg az is, hogy senki nem szól rájuk. Én néztem csúnyán, de nem hiszem, hogy bárkit is érdekelt volna.
Láttam viszont példát nagyon rossz szülőségre: a skanzen éttermében anyuka az ölében fogta a láthatóan iszonyat beteg, négy év körüli kislányát. Szerencsétlen gyerek majd megfulladt, annyira tele volt takonnyal a torka, azt vártuk, mikor hány oda, piros volt a feje a láztól és csak feküdni tudott. Mi a jó életet keresett ott anyuka egy olyan gyerekkel, akinek ágyban lett volna a helye? Anyuka közben szemrebbenés nélkül csevegett egy másik anyukával. Nincs gyerekem, nem is okos dolog olyanba belekotyognom, amihez nem értek, de ha valaki beteg, akkor nem kéne csakazértis elvinni a skanzenbe, és nyugodtan megvacsorázni, míg a gyerek a halálán van. :/

Angol
Nem nagyon találkoztam olyannal, aki ne tudott volna angolul. Még Mári néni a sarki postában is angolra váltott, amikor angolul szólítottam meg. Svédországban nem szinkronizálnak, eredetiben, felirattal mennek a filmek. Nem csoda hát, ha megtanulnak angolul.

Jeges utak
Az utak tisztítása viszont egyáltalán nem divat. Amikor leesett a hó, se a járdát, se az utakat nem takarították. Pár nap múlva felszórták kicsi kavicsokkal, attól legalább kevésbé csúszott, de azt se mindenhol. Meg kellett hát tanulnom gyorsan totyogni a jégen.

WC-k
Ah, imádtam, hogy a legtöbb helyen a WC-fülkében van csap és kéztörlő is. Nem kell közösködni a kinti csapnál.

Függönytelenség
Az ablakokon nincsenek függönyök. Ahol vannak, ott biztos nem svédek laknak. Egyik kolléganő megkérdezte a svéd kollégákat, miért nem zavar senkit, hogy mások belátnak a lakásba. Frappáns volt a válasz: you know, you're not supposed to look, vagyis te vagy a paraszt, hogy leskelődsz. Teljesen korrekt.

Most ennyi jutott eszembe, ha valami még beugrik, beírom a listába.

Még egy adag városnézés

Vasárnap megint próbáltam időben elindulni, ezúttal még az idő is ideális volt: kisütött a nap. 

A városnézést egy hajós túrával kezdtem. A Kungstradgardennél szálltam le a metróról, onnan pár perc a part és a kikötő. A Strömma bódéjánál megérdeklődtem, milyen opcióim vannak. 5 perc múlva indult egy 50 perces hajóút, 35 perc múlva egy 3 órás. A hosszabb biztos nagyon szép és izgalmas volt, de a rövidebbet választottam, mert más terveim is voltak aznapra. A Royal canal tourért 190 SEK-et fizettem. 

Beálltam a sorba, és hamarosan elfoglalhattam a helyem. Kicsit vicces kinézetű, egészen lapos hajónk volt, rengeteg üléssel. Beültem az ablak mellé. Audio guide egy rakás nyelven volt, az angolt választottam. Érdemes volt hallgatni, mert érdekes infókat osztott meg az utasokkal. 

Tükröződés

Az általam leggyakrabban meglátogatott Djurgarden sziget körül tettünk egy kört. 

Idill

A város szélén

Nagyon gyorsan eltelt az 50 perc. 

Katarinahissen

Abból a szempontból mondjuk nem volt baj, hogy természetesen felhoztak egy üvöltő gyereket a hajóra. :/ 

Gamla Stan

A Gamla Stan karácsonyfája

Remélhetőleg járok még Stockholmban és akkor el tudok menni egy hosszabb hajóútra. Ez az 50 perc is elég látványos volt, bírtam volna még nézelődni.

Hajózás után elindultam gyalog a stadshuset, azaz a városháza felé. Kényelmes sétával 20 perc alatt értem a Kungsholmen szigetre.

Stadshuset

A városháza csak vezetéssel látogatható. Angol nyelven 10-től délután 3-ig óránként indulnak séták, én a 2 órásira fizettem be. A 45 perces túra 70 SEK-be került, egészen baráti ár. Cserébe egy rahedli pénzt otthagytam a shopban, de ez már az én hülyeségem. :D

Belső udvar

1907-ben döntött úgy a stockholmi városvezetés, hogy új városháza épületre van szükség. Pályázatot írtak ki, amit Ragnar Östberg nyert meg. 20 évig folyt az építkezés, a hivatalos megnyitó 1923 júniusában volt. Ma a kék teremben tartják a Nobel díjátadó utáni bankettet, maga a díjátadás máshol történik.

Itt ülésezik a városvezetés

Az a nagyon durva az épülettel kapcsolatban, hogy ránézésre több száz évesnek gondolná bárki, közben nincs 100 éves.

Itt szoktak aranyáron házasodni a svédek

A túravezetőnk elmesélte, hogy az ülések nyilvános. Külön lelátót kapnak az újságírók, hogy elsőkézből értesüljenek a hírekről, és bárki bemehet egy ilyen ülésre, még csak svéd állampolgárnak se kell lennie. Emellett online is közvetítik. És egyébként a városnak nincsen polgármestere.

A toronyba nem tudtunk felmenni, mert az télen zárva van.

Arany terem

Az arany terem tényleg arany díszítésű. Megtudtuk, hogy eredetileg ide tervezték a Nobel banketteket, de akkora a vendégsereg, hogy át kellett helyezni a kék terembe. Liftet viszont ide építettek, és az épület szerkezetét nem alakíthatják át, úgyhogy a pincérek egy lépcsősoron hurcolják az ételt a lehető legelegánsabb módon. Megtudtam, hogy a mulatságon 300 diák is részt vesz, ők "lottózhatnak", és sorsolással dől el, ki jöhet. Mennyire jó már!

A kék terembe értünk vissza. 

Kék terem

Nagyon örülök, hogy befizettem erre a sétára, nagyon érdekes volt.

Egy állomás volt még hátra a betervezettek közül, a Historiska Museet, a történeti múzeum. A városházától hosszabb séta volt odajutni. Útközben csodás naplementét láttam.

Naplemente

A múzeumba ingyenes a belépés. A legjobban a vikingeket bemutató kiállítás érdekelt.

Kövek

Nem gyakran látok igazi viking emlékeket.

Rúnák

Muszáj lesz elmennem Birka szigetére. A vikingek idején fontos kereskedelmi központ volt, 700 lakosa is lehetett fénykorában. Ma múzeum működik a szigeten, és egész napos túrákat szoktak szervezni Stockholmból Birkára - nyilván nem télen. Sajnos. A történeti múzeumban egy férfi, egy nő, és egy kislány sírja és a benne talált leletek adják a vikinges kiállítás nagy részét.

A többi kiállításon szinte csak végigrohantam, nagyon fáradt voltam már.

Ezt a képet a svéd történelmet bemutató részlegen lőttem, srsly wtf, rémálom.

Félelmetes :(

Ez a múzeum is egész napos program lenne, ha mindent el akar olvasni az ember.

A stockholmi két és fél hét alatt azért azt hiszem, elég sok mindent láttam. Próbáltam minél több időt a városban tölteni. Azért izgalmasabbak az ottani múzeumok, mert olyan dolgokat látni, amiket Magyarországon nem. Komolyan fantasztikus volt Stockholmban lenni, hálás vagyok, hogy bár céges úton voltam, turistának is érezhettem magam. De még így is vannak helyek, amik kimaradtak. Hagyni kell látnivalót legközelebbre is. ;)

(Az nem tudom, mennyire jött át, de az árakat nem hencegésből írtam mindenhova, hanem arra az esetre, ha valamelyik olvasóm Stockholmba menne valamikor és kíváncsi rá. Meg azért magamnak is, hogy ne felejtsem el. Jelenleg egyébként 1 SEK kb. 33 HUF.)

all good things come to an end

Valaki mondja már meg nekem, mikor telt el két és fél hét? Pedig eltelt, ma utazunk haza. Ezen a héten már nem néztem várost. Hétfőn hazaértem munkából és eldőltem aludni, annyira kimerült voltam. Tegnap este bementünk páran a városba szuvenírt vásárolni, egészen üdítő volt nem egyedül mászkálni. Elvertem egy rakás pénzt, de mindenkinek találtam szép ajándékokat, úgyhogy elégedett vagyok. Szívem szerint az összeset megtartanám magamnak, de az nem lenne túl kedves tőlem. :D Meg azért vettem magamnak is pár dolgot, na. A Pusheen the cat karácsonyi pólót nem tudtam otthagyni.

Ma délelőtt zárjuk a tréninget, aztán indulunk a reptérre.

A vasárnapi városnézés leírásával még lógok, azt már otthonról fogom megírni.

Jó volt  Stockholm, bármikor visszajönnék. Van még egy rakás hely, ahova el akarok menni. De legközelebb inkább nyáron. :) 

Nordiska Museet

A hétvégét megint városnézéssel és múzeumlátogatással töltöttem. Egyedül kalandoztam, mert ahova a kollégáim menni akartak, ott én már jártam egy héttel korábban. Szombaton a Nordic Museum volt a cél, ami néprajzi múzeumként funkcionál. 

Dél előtt nem sokkal értem a Djurgarden szigetre, ahol már harmadszor jártam. Rájöttem, hogy ki kéne használni a világost és sétálni egyet a szigeten, mielőtt besötétedik, és csak utána bemenni a múzeumba. Az egyik svéd kolléga említette korábban, milyen szép a sziget, ez is az eszemben járt, mikor elindultam. 

A kék kapu

Tényleg szép, bár így télen kicsit kopár. Találtam a parton olyan szakaszt, ahol bele tudtam lógatni a kezem a vízbe. A parton sokan sétáltak babakocsival, kutyával, síbottal. Azóta se bírom eldönteni, hogy haluztam-e, de volt egy csoport, akik esküszöm olyan kutyákat sétáltattak, amik farkasoknak tűntek. Ha belegondolok, hogy ott van a skanzen a szigeten, még el is képzelhető, hogy tényleg ott sétáltatják őket. Nézzétek meg ti is, én nem bírom eldönteni. Mondjuk a csehszlovák farkaskutya pont így néz ki, szóval valszeg ez lesz a válasz. 

Kutya vagy farkas?

Hamar erdős területen találtam magam, a magasabb helyeken fenyőfák között, az elég mesés volt. Alig találkoztam emberrel, néha egy-egy futóval, amúgy senki. Találtam egy kertészetet, ami nyitva is volt, és nem csak virágot árultak, hanem volt üvegház, ami kifejezetten étteremként működik. Mekkora ötlet már! 

Mohás kövek

Havas kövek

Nem volt melegem séta közben. Mikor elértem a zöld terület egyik csücskére, elindultam visszafele. Nem voltak egyértelműek az utak, jelzés nem sok volt, kicsit mintha turista jelek nélkül túráztam volna.  

Jégház

Már újta a parton sétáltam, amikor egy igencsak wtf épülettel találkoztam: egy ókori római templommal. Heh? Messze északon? A Rosendal kastély jégháza ez az épület, kvázi egy hűtőszekrény. :D A kastély a szigeten található egyébként, el is sétáltam mellette, de fotót nem készítettem, mert nem tűnt fel, hogy ez egy kastély, egészen puritán. 

A tornyos épület a Nordiska Museet

Délután 2 körül értem vissza a múzeumhoz. 100 SEK volt a belépő, és volt 3 órám bejárni a kiállításokat, 5-kor zártak. Már maga az épület bámulatos: hatalmas csarnok, több szint, a bejárattal szemben egy hatalmas szobor fogadott. Azt se tudtam elsőre, merre kéne indulnom. Beszereztem az ingyenes audio guide-ot, amit aztán időhiány miatt alig használtam. Az első, amit megnéztem, egy kis terem volt, ahol a sarki fényt imitálták vetítéssel. Teljesen meggyőző volt, én elhiszem, hogy tényleg így néz ki élőben. Az ötlet amúgy zseniális, csak az emberek ostobák; hiába van kiírva, hogy várj pár percet a terembe vezető sötét folyosón, mielőtt bemész, mert idő kell a szemnek, hogy hozzászokjon a sötéthez. Nyilván becsörtet mindenki, aztán nem győznek nekimenni másoknak. 

Csarnok

A fenti kép nem túl szép, de legalább érzékeltetni tudom, mekkora hatalmas térről van szó: 126 méter hosszában. 

Én amúgy nem tudom, hogy csinálják, de egyik kiállítás izgalmasabb volt, mint a másik. Valószínűleg ehhez erős néprajzi és kulturális antropológiai érdeklődés kell, de abból bennem nincs hiány. Volt, amin át kellett szaladnom, mert sürgetett az idő. Egy napot simán el lehetne tölteni itt. 

Nordic Light

A sötétség és fény hatását mutatta be a svéd lélekre és a mindennapokra egészen a középkortól napjainkig. Én amúgy teljesen megvilágosodtam (megvilágosodtam, haha, érted): jobban értem az északi lelket. Ahogy teremről teremre haladtam, egyre több lett a fény; az első szobában csak kandallótűz égett, gyertyák, olajlámpák, gázlámpák, majd a végére eljutottunk napjaink fényárjáig. Azt hiszem, most már értem, miért van az, hogy Svédországban sötét van. Nem úgy értem, hogy ha lemegy a nap akkor besötétedik, hanem az utcai lámpák is csak gyenge fényt adnak, az épületeket nem világítják ki erősen, az a szintű fényesség, ami Budapesten van esténként, teljesen elképzelhetetlen Stockholmban. Mész az utcán, és egyszerűen azt érzed, hogy túl kevés a fény, időnként alig látsz. Biztos van ebben egy adag igyekvés a fényszennyezés csökkentésére, mert úgy tűnik, elég komolyan veszik, de felmérések alapján a svédek otthon is jobban szeretik a gyenge fényt, a félhomálytól érzik magukat kényelmesen. Meg tudom érteni, jobban természetes fény érzetet kelt, ha nincs kivilágítva az egész szoba, hanem egy-két kisebb lámpa ég. 

Patakot síró cicák

Itt találkoztam a mesekönyvvel, ahol a felgyulladó kislány megsiratják a macskák. Megláttam, és hangosan felröhögtem - remélem nem gondoltak szívtelennek. 

Villanykörték.

Megtudtam, hogy a biztonsági gyufát, ami már mentes a mérgező fehérfoszfortól és a mai napig használjuk, svédek alkották meg (Erik Pasch és John Edvard Lundström), és egyébként svédgyufának is nevezik. Vicces egyébként, hogy szuvenírboltokban rendszeresen látok díszes gyufásdobozokat, most már értem, miért. 

Traditions

Vááá, én imádom a népszokásokat! 

De ezen azért kiakadtam. 

Szülés után 6 hétig ki vagy tiltva a templomból

Értem én, hogy hagyomány meg minden, de mi az már, hogy nem elég, hogy szültél egy gyereket, ami nem egy könnyű munka, azon szerencsések közé tartozol, akik túlélik, majd ezek után kikiáltanak tisztátalannak és külön szertartás kell hozzá, hogy a közösség visszadfogadjon. because fuck logic, that's why.

Menyasszonyi korona

A legtöbb svéd hagyományos ünnep nálunk is megtalálható valamilyen formában, de nyilván vannak eltérések. Lucia ünnepe például Finnországban és Svédországban terjedt csak el. December 13-án szent Lucára emlékeznek, akit egy fehér ruhás, a fején gyertyakoszorút viselő lány jelenít meg. A családokban a legidősebb lányt szokás Lucának beöltöztetni. Gyerekkorom óta arra vágyok, hogy ha már én vagyok a legidősebb lány, és még aznap is van a szülinapom, egyszer hadd legyek már Luca gyertyával a fejemen. Jövőre megcsinálom, bármi lesz is.

Swedish folk art
Naiv népi művészet, úristen, a legjobb.

Mert a hintaló túl mainstream

A zokni mintája azóta se változott

Órák

Power of fashion
Nem sokat tudtam itt időzni, sajnos a feliratokat nem tudtam végigolvasni, csak azt, ami nagyon érdekelt.

Generációk találkozása

Sápmi
Ez volt az a kiállítás, ami a legjobban érdekelt, de őszintén szólva csalódást okozott. Nem éreztem összeszedettnek a kiállítás anyagát, az elrendezés szerintem botrányosan semmilyen, sokkal többre számítottam. Nem volt történeti áttekintés, csak néhány kézműves tárgy, néhány adat, pár fotó, de kevés olyan volt, ami megfogott volna. Ha nulla ismerettel érkezik valaki ide, akkor érdekes lehet a számik bemutatása, nekem kevés volt. Megvettem viszont a múzeum shopjában a számi kiállítás anyagából készült könyvet, az viszont érdekes.

Bőven lett volna még mit nézegetnem, de sajnos zárt a múzeum. Visszasétáltam a belvárosba, és mivel volt időm, megnéztem közelről a Gamla Stan karácsonyfáját. Eléggé megdöbbentem, mikor megláttam, hogy gyökere van, és nem egy kivágott fát állítottak oda.

Karácsonyfa a Gamla Stanon

Bementem még egy-két szuvenírboltba. aztán visszatértem a hotelba. Ez a nap is izgalmasan telt. :) 

Medelhavsmuseet

Múlt héten kifejezetten elfoglaltak voltunk a munka utáni programokat illetően. Hétfőn project kick-off, ami közös vacsorába és minimális iszogatásba torkollott. A Victoria Towerben várt minket a svédasztal, amihez egy választott ital (sör vagy bor) járt. Páran voltunk olyan szerencsések, hogy meghívott minket még egy körre az egyik itteni kolléganő. Meglepően kellemes este volt, jó beszélgetésekkel. 

Kedden vacilláltam, hogy bemenjek-e a városba megnézni a Moderna Museet-ot, de végül győzött a "lustaság": futottam a konditeremben, aztán szaunáztam. Aznap volt a szülinapom, de nem nagyon volt születésnapérzésem. Nagyon sokan felköszöntöttek, aminek örültem, de azért hiányzik, hogy a barátaimmal koccintsunk. 

Szerdán hivatalosak voltunk egy karácsonyi vacsorára a stockholmi főhadiszálláson. Főtt sonkát ettünk sajttal, mustárral és kenyérrel. Nekem kicsit húsvét fílingem lett tőle. Volt lazac is, de nem vagyok nagy halas, úgyhogy kihagytam. Julmustot és sört ittunk. Vacsora után páran, akiket érdekelt, útrakeltünk a Nya Carnegie Bryggerietbe, ami egy sörfőzde, ahol az egyik svéd kolléga korábban dolgozott. Végigvezetett minket a főzdén, majd megkóstoltuk a kocsmarészlegben a söröket. A kellerbiert és az ambert kóstoltam. Kicsit keserűek voltak az ízlésemnek, de alapvetően finomak. Igaz, hogy sztenterd kézművessör ízük volt, az áruk viszont ejha ( 72 SEK 4 deci. igen, 2300 huf.). Terveztem, hogy ittlétem alatt egyszer elmegyek kocsmába, ezzel ezt a pontot kipipálhattam, úgyhogy nem bánom egy percig se a nagy költekezést. :D 

Ser

Csütörtökön céges mozizáson voltunk, a Rogue One-ra hívtak minket a svéd kollégák. Nagyon fancy volt, külön teremben voltunk, és minden ülésre popcorn és kóla volt kikészítve. Még a kiutazás előtt tervezgettük, hogy csak meg kéne nézni az új Star Warst Stockholmban, már nézegettük is a jegyárakat, amikor jött az e-mail, hogy lesz ez és akarunk-e menni. Hát naná! Nem akarom elspoilerezni a filmet, de az utolsó 10 percért megbocsátok mindent, ami addig történt és nem tetszett. Amitől a falba tudnám verni a fejem, az a gyerekmentős jelenet, annyira klisé, hogy fáj. De a vége zseniális, imádom.

Pénteken munka után elmetróztam Stockholmba és felkerestem a Medelhavsmuseet-ot. A medelhavat Földközi-tengert jelent svédül, ezt a térséget mutatja be a múzeum, mégpedig az ókori időszakot. A kiállítás legnagyobb részét egy ciprusi svéd régészeti expedíció leletei adják még 1927-1931-ből. A múzeumot is azért alapították anno, hogy ezeket a tárgyakat bemutassák. Belépő nincs, ingyenes, és péntekentként este 8-ig nyitva van.

görög vázák

Maga a tér viszonylag kicsi, mégis rengeteg a látnivaló. És magyar vonatkozást is találtam! Az Arany szobában ókori ékszereket mutatnak be, és a kiállított tárgyak egy része magángyűjteményekből származik. Az egyik ilyen magángyűjtemény Georg von Békésy tulajdona volt. Békésy György (1899-1972) a 2. világháború után két évet töltött Svédországban, onnan emigrált Amerikába, ahonnan nem is tért vissza Magyarországra. 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat a belső füllel kapcsolatos kutatásaiért. Halála előtt két évvel adományozta gyűjteményét a Nobel Alapítványnak, akik az ókori ékszereket a múzeumnak adták.

Békésy György gyűjteményéből

Az egyik legizgalmasabb látnivaló az Ajia Irini szentély agyagbábui. A nyitott szentélyt i.e. 12. sz-tól az i.e. 1. sz-ig használták. A kb. 2000 bábut eredeti pozícióikban fedezték fel svéd régészek 1929-ben. A múzeumban a bábuk fele látható, a másik fele Cipruson maradt. (Magyar forrást nem is találtam erről a helyről, hmm.) A szobrok emberalakjai mind férfiak, és akad köztük olyan is, amelyik láthatóan nem helybelit ábrázol, például egyiptomi férfit is találni köztük. Minél nagyobb a szobor, annál magasabb a társadalmi pozíciója az ábrázoltjának. Valószínűleg áldozati ajándékokként kerültek a szentélybe.

Agyagbábuk

Az egyiptomi részleg is igen részletes volt. A kedvencem az a hely, ahol be lehet öltözni fáraónak. Annyira imádom, hogy a svéd múzeumok próbálnak interaktívak lenni és bevonni a látogatót.

Kígyó van a fejemen

És természetesen volt múmia is.

10 év körüli gyerek múmiája

Nem sokáig nézegettem, mert egyrészt elég nyomasztó gyerekmúmiát nézegetni, másrész a múmiás terem az alagsorban volt. Mivel zárás előtt voltunk fél órával, rajtam kívül nem volt ott senki. Kicsit félelmetes volt, na.

Gosh, de imádok múzeumba járni!