2016. december 23., péntek

Érdekességek Svédországból

Fun fact: tegnap bementem az irodába, mármint a budapestibe, és két hét alatt sikerült úgy elszoknom tőle, hogy majdnem rossz emeletre mentem, nem értettem, miért nem indul a lift (gombnyomás előtt csippantani kell a kártyával), kerestem a kávéautomatát a konyhában, és felborult az időérzékelésem, mert délután 3-kor még világos volt.

A svédországi kalandjaim meséjét egy kis összefoglalóval zárom, amiben azt taglalom, milyen kulturális-történelmi eltéréseket tapasztaltam. Ezek egy része hamar megszokható, de van, amit soha életemben nem tudnék magaménak érezni. 

Sötétség.
Ez mondjuk pont nem kulturális eltérés, hanem földrajzi, de a hatása érzékelhető a mindennapi életben. Ottjártunkkor reggel 9-re lett világos, ez eltartott délután 3-ig. Nehezen szoktam meg, hogy reggel sötét van, nem egyszer aludtam el emiatt. Mivel mindig sötét volt, nem érzékeltem, hogy éjjel mennyire van késő, ezért simán ébren voltam hajnalig. A sötét miatt Svédországban nagy divat a gyertya. Éttermek, középületek, hotelek, irodaházak bejárataihoz nagy, kültéri gyertyákat raknak mintegy útjelzőként. Több helyen kis tűzrakásoknál lehet melegedni. A kocsmákban, éttermekben tuti minden asztalon van kisgyertya, karácsony előtt pedig szinte minden ablakban látni fénydekorációt. A lenti videót én csináltam, vettem magamnak forgó gyertyatartót, annyira szép! 

 
Gender equality. 
Svédországban nem kell félni attól, hogy utánad füttyögnek az utcán, alaposan végigmérnek férfiak, vagy előreengednek az ajtónál. Amerre én jártam (Kista és a belváros), ott egyszer sem tapasztaltam ilyet. Csodálatosan megnyugtató érzés! Sok a koedukált wc, de ezek általában egyfős fülkék külön ajtóval, amire a férfi és női piktogramm is fel van festve. És elmondhatatlanul rengeteg apukát látni babakocsival, magára kötözött babával vagy kisgyerekekkel. Mert ott apukának nem szokás kivonnia magát a gyereknevelésből, ami mindkét szülő feladata.

Krákogás, szipogás.
Ez viszont nagyon undi szokás. Északon barbár dolognak tartják a zsebkendő használatát, és ahelyett, hogy kifújnák az orrukat, inkább visszaszürcsögik. Fújjj, fújjj, fújjj. Nem bírom elképzelni, hogyan szocializálódhatnak úgy emberek, hogy ezt tartják normálisnak. Nem tartják undorítónak, amikor lecsorog a torkukon? Fújj, mindjárt hányok, ha csak eszembe jut. Nem egy svéd kollégával dolgoztunk együtt, aki meg volt fázva, hát nem mondom, hogy élmény volt egy légtérben lenni velük. Egyszer láttam egy lányt a metrón, aki elővett egy zsebkendőt (!!!), de csak megtörölte vele az orrát. Soha nem tudnám megszokni a szipákolást. 

Értelmes tömegközelekedés.
A stockholmi bkv az SL, és a miénknél ezerszer értelmesebben szervezett a városi közlekedés. A metróba csak csippantós kapun juthatsz át, így a bliccelés esélye minimális. A villamosra még a megállóban csippantani kell felszállás előtt, a buszon pedig a sofőrnél kell lehúzni a kártyát, gyakorlatilag nem lehet bliccelni. Az SL kártyára (aminek a kiváltása 20 SEK) lehet pénzt feltölteni, de akár többnapos bérletet is vásárolhatunk vele. Lehet zónajegyet venni, de egy darab jegy drágább (36 SEK), mint ha legalább négyet vesz az ember (25 SEK/darab). Három zóna van: A, B, és C, de az A zóna olyan nagy, hogy az egész városra kiterjed. Még Kista, ahol mi laktunk és erdők, mezők választották el a várostól, még az is A zóna volt. Egy jegy 75 percig érvényes. 

Kaja
Svéd húsgolyó! Vörösáfonya! A legfinomabb csipszek! És a csoki! A legjobb csokikat a svédek gyártják. Hiányozni fog. 

Systembolaget
Svédországban komoly téma az alkoholizmus elleni harc. Erősebb alkoholt csak kijelölt boltokban, a systembolagetekben lehet vásárolni, 3,5 % alatt kapni sört az élelmiszerboltokban is. A systembolagetek nyitvatartása is korlátozott: este 7-kor zárnak, és vasárnap nincsenek nyitva, én legalábbis nem láttam vasárnap nyitva egyet sem. A személyit rendszeresen elkérik, tőlem minden alkalommal. Éttermekben viszont minden további nélkül lehet magas alkoholszázalékú italt venni, de minden esetben kibontják, olyan nincs, hogy kocsmában vagy étteremben megveszed a piát és hazasétálsz vele. Az utcán alkoholt fogyasztani tilos, de vannak kijelölt parkok, ahol lehet.
A systembolagetekben azt szeretem, hogy minden italnál kis zászlócskával jelzik, honnan származik. Én alapvetően a svéd söröket kerestem, így nem kellett a dobozok apró betűit böngésznem. 

Bevándorlók
Rengeteg a bevándorló. Svédország mindig is kedvelt úticélja volt a jobb életkörülményekben reménykedőknek, és az elmúlt pár évben is rendesen kivették a részüket a szír menekültek befogadásában. A kistai plázában sétálgatva szinte csak bevándorlókat látni, de láthatóan nem svédek a bolti eladók, a metrónál a jegyárusok, a takarítók, a szobalányok, szóval a kuli munkát ők végzik. Úgy láttam, nincsenek nagy konfliktusok; a fejkendős nők lazán svédül cseverésztek szőke, kék szemű barátnőikkel. A cégnél is vannak bevándorlók, ázsiaiak, lengyelek, amerikaiak és magyarok is akadtak.

Gyerekek
Rengetegen vannak! Nekem ez egy horror volt. Mindenhol, de mindenhol gyerekek, akik rohangálnak, visítoznak, üvöltenek. És nem csak a bevándorlók gyerekei voltak sokan, rengeteg az "őshonos" svéd baba. El lehetne gondolkodni mondjuk úgy kormány szinten, hogy vajon nem lenne-e értelme a svédországihoz hasonló kedvező körülményeket teremteni a gyerekvállaláshoz, és akkor itthon se kéne sírni, hogy fogy a magyar. Svédországban a szülők 480 napig jogosultak gyes-re, ebből 390 napig a fizetésük 80%-ának megfelelő támogatást kapnak. A 480 napból 90 nap kötelezően az apát illeti. Emellett a gyerek 16 éves koráig havi támogatást is kap a család, 19 éves korig pedig ingyenes az oktatás, és ebben a napi egy ebéd is benne van. Vannak városok, ahol a közlekedés is ingyenes gyerekkel.
A múzeumok is tárt karokkal várják a gyerekeket, szinte mindenhol van gyereksarok, gyerekkiállítás. És a szülők viszik is őket. Az összes múzeumban, ahol jártam, találkoztam babakocsis családokkal. A gyerekek visítva rohangálnak a múzeumokban, na ez mondjuk szerintem rohadt idegesítő, meg az is, hogy senki nem szól rájuk. Én néztem csúnyán, de nem hiszem, hogy bárkit is érdekelt volna.
Láttam viszont példát nagyon rossz szülőségre: a skanzen éttermében anyuka az ölében fogta a láthatóan iszonyat beteg, négy év körüli kislányát. Szerencsétlen gyerek majd megfulladt, annyira tele volt takonnyal a torka, azt vártuk, mikor hány oda, piros volt a feje a láztól és csak feküdni tudott. Mi a jó életet keresett ott anyuka egy olyan gyerekkel, akinek ágyban lett volna a helye? Anyuka közben szemrebbenés nélkül csevegett egy másik anyukával. Nincs gyerekem, nem is okos dolog olyanba belekotyognom, amihez nem értek, de ha valaki beteg, akkor nem kéne csakazértis elvinni a skanzenbe, és nyugodtan megvacsorázni, míg a gyerek a halálán van. :/

Angol
Nem nagyon találkoztam olyannal, aki ne tudott volna angolul. Még Mári néni a sarki postában is angolra váltott, amikor angolul szólítottam meg. Svédországban nem szinkronizálnak, eredetiben, felirattal mennek a filmek. Nem csoda hát, ha megtanulnak angolul.

Jeges utak
Az utak tisztítása viszont egyáltalán nem divat. Amikor leesett a hó, se a járdát, se az utakat nem takarították. Pár nap múlva felszórták kicsi kavicsokkal, attól legalább kevésbé csúszott, de azt se mindenhol. Meg kellett hát tanulnom gyorsan totyogni a jégen.

WC-k
Ah, imádtam, hogy a legtöbb helyen a WC-fülkében van csap és kéztörlő is. Nem kell közösködni a kinti csapnál.

Függönytelenség
Az ablakokon nincsenek függönyök. Ahol vannak, ott biztos nem svédek laknak. Egyik kolléganő megkérdezte a svéd kollégákat, miért nem zavar senkit, hogy mások belátnak a lakásba. Frappáns volt a válasz: you know, you're not supposed to look, vagyis te vagy a paraszt, hogy leskelődsz. Teljesen korrekt.

Most ennyi jutott eszembe, ha valami még beugrik, beírom a listába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése