Stockholmi városnézés

Múlt pénteken volt a céges karácsonyi buli a svédeknél. Mivel előző nap volt a budapesti, amiről így lemaradtunk, meghívtak minket a stockholmira. Vicces volt a repülés tematika: a bejáratnál egy pilóta és két stewardess fogadott minket, a "reptéren" csipszet és sört kaptunk a várakozáshoz, majd állomásos játék során "repültünk" el öt országba. A feladatok mérsékelten voltak viccesek, de pia volt mindenhol, az tény. Pont véget ért a játék, mire fox, aki meglátogatott a hétvégén, megérkezett. Táncolni amúgy se akartam maradni, ő meg nem jöhetett volna be, mert plusz egyeket nem lehetett vinni, úgyhogy elindultunk a hotelbe. 

Szombaton várost néztünk egész nap. Reggel próbáltunk időben elindulni, hogy minél tovább lássuk a várost világosban. Hatalmas élmény volt úgy metrózni, hogy végre láttam, hol haladunk azon a szakaszon, ahol külszínen robogunk. Havazott, és a táj gyönyörű volt: fenyőfák, mezők, és minden tiszta hó. ^_^ Azt hittem, a városban eső lesz, de nem, ott is a hó esett. 

A hídról

A Djurgarden szigetére mentünk, ahol többek között a skanzen és a Vasa múzeum található. A skanzen volt a cél, a Vasa múzeummal úgy voltunk, hogy fox már látta, és ha van időnk, bemegyünk, ha nem, akkor én megnézem máskor egyedül. Természetesen nem maradt rá időnk, mert a skanzen HATALMAS. Négy órát töltöttünk ott, és jó, ha a felét láttuk. :O Sajnos a nyitvatartása télen rövidke: hétköznap 10-15 h között, hétvégén 10-16 h között van nyitva. Nyáron este 6, 8-ig látogatható, de van, amikor este 10-ig. A belépő ára is változó: nyáron 180 SEK a felnőtt, ősszel és tavasszal általában 120, télen 100, de ha karácsonyi vásár van, akkor 150 SEK. Amikor mi mentünk, karácsonyi vásáros hétvége volt, szóval 150 SEK/főt kellett perkálnunk.  

Sor

Elsőre elrettentő volt a hatalmas sor, ami a bejáratnál állt, de négy pénztár is működött, és seperc alatt bejutottunk. A képen is látni kicsit, hogy a sor közepetáján van egy tűzrakás, ami mellett nagyon jól lehetett melegedni. A skanzenben egyébként több helyen is volt ilyen, nem egyszer mentünk felolvasztani az átfagyott testrészeinket. 

Ha bejutott az ember, választhat: megmássza a dombot egy csúszós, jeges úton vagy 20 SEK-ért cserébe felviszi a lanovka. A sétát választottuk, de csoda, hogy nem estünk el. 

Sárga ház

A skanzen egy része amolyan 19. századi kisvárosként van berendezve kovácsműhellyel, szatócsbolttal, üvegfújóval. Érdekes az is, de az igazi móka az igazán régi házaknál kezdődik. Mint ez. 

Faház

A fenti házba be lehetett menni, és az egyik szobában éppen népi hangszereken játszottak egy dalt népviseletbe öltözött fiatalok. Elég hangulatos volt. 

Nem lehetett volna bent fotózni, de már lőttem pár képet, mire észrevettem a piktogramot

A skanzen 1891-ben nyílt meg a világ első szabadtéri múzeumaként. Azt hivatott bemutatni, milyen körülmények között élt a svéd nép a 16. és a 20. század között. A honlapjuk szerint az alapításkor a számi kultúra bemutatásán volt a fő hangsúly. Lappföld, azaz Sápmi négy mai ország területén helyezkedik el: Norvégia, Svédország, Finnország és Oroszország. Svédországban kb. 20.000-re teszik a számukat. Az a helyzet, hogy nem igazán bántak kesztyűs kézzel a svédek velük, kiszorították őket a lakóhelyeikről, de mostanában próbálnak szépíteni. 1905 óta létezik számi parlament, de annak nem jártam utána, mekkora ráhatással bírnak a svéd politikára. 

Kacsalábon forgó számi tárolóépület

Kunyhó sárból, fából és kövekből

Malom

A skanzen legöregebb épülete, vannak részei, amik a 14. (!!!) századból valók

A skanzen nem csak a házikók miatt must-see látnivaló Stockholmban, az épületek mellett állatokat is lehet nézni. Persze nem egzotikus állatokat mutogatnak, hanem őshonosakat, mint a medve, farkas, róka, hiúz, jávorszarvas és rénszarvas. 

Rénszarvas

Jávorszarvas

Róka

Hiúzok

A medvék aludtak. Mire idáig jutottunk a sétában, kezdett sötétedni, lefagyott a lábunk, - főleg foxé, aki sportcipőben jött Stockholmba, mert nem gondolta, hogy havazni fog. :D Úgy döntöttünk, ideje megkeresni a karácsonyi vásárt. Fájt a szívem, mert az összes épület olyan volt, hogy megnéztem volna közelebbről, de egyszerűen nem fért bele az időbe. A vásár a skanzen közepén helyezkedik el, a fő portéka a kaja minden formában: sütik, húsok, bonbonok, csoki minden mennyiségben. Forralt bort viszont alig találtunk, és azt is csak extramini kiszerelésben, jó, ha volt egy deci. Találgattuk, mi lehet az oka, én arra tippelek, hogy köze lehet a meglehetősen szigorúan szabályzott alkoholárusításhoz. Boltban 3,5%-nál magasabb alkoholtartalmú italokat csak a systembolagetekben lehet kapni, és ezek a boltok legkésőbb este 7-kor bezárnak. A vásárban ráadásul ki is írták, hogy 2,2%-os a forralt bor, szóval komolyan veszik. 

Forralt boros csendélet

Még bementünk egy házikóba, aztán közös megegyezéssel betértünk a skanzen éttermébe/menzájába egy délutáni ebédre. Svéd húsgolyó rulz! 

Mire végeztünk, teljesen besötétedett - értsd: délután 4 óra. A skanzen zárt, úgyhogy megindultunk mi is. Tényleg egy csomó mindent nem láttunk, pedig a fél délutánt ott töltöttük. A Gamla Stan felé vettük az irányt, ahol benéztünk a geek boltba, majd ittunk még egy forralt bort az ottani karácsonyi vásárban.  

Karácsonyi vásár a Gamla Stanon - ezúttal nyitva

Átsétáltunk a következő szigetre, hogy felmásszunk a Katarinahissenre. A hissen liftet jelent svédül, így kicsit érthetetlen talán a mászás, de az építkezés miatt a lift nem üzemel, lépcsőn lehet megközelíteni a kilátót. A Katarianhissent 1883-ban építették, később elektromossá építették át. 38 méterről lehet a várost nézni a tetejéről. Itt élő kamerakép látható. A lépcső csúszott, a magasban fújt a szél, de a kilátás mesés volt. 

A piros fény a karácsonyfával a kilátó felett van.

Kilátás a városra

A Slussenen még beugrottunk a McDonald'sba egy almás pitére. Stockholmban nekem úgy tűnik, hogy a meki kifejezetten proli hely. Koszos, igénytelen, és valamiért mindig tele van gyerekekkel. 

Szombatra több városnézés nem fért bele, másnap pedig a Santa Run elvitte a délelőttöt, fox pedig ment haza utána. Miután elkísértem a buszhoz, elmentem a Vasa múzeumba, de arról majd legközelebb.