Vasamuseet

Fox már akkor áradozott nekem a Vasaról, amikor még közöm nem volt Stockholmhoz. Először nem értettem, mitől hozza lázba annyira egy múzeum tele vázákkal, de felvilágosított, hogy kicsit másról van szó.

Múlt vasárnap, miután felraktam foxot a reptéri buszra, én is buszra szálltam, és elmentem a Djurgarden szigetre. Vicces volt, mert a sofőrbácsi eltévesztette az útvonalat, és másfele ment, mint kellett volna, de korrigált, úgyhogy kisebb spontán városnézés után megérkeztem. 130 SEK a belépő, csomagmegőrzés zárható szekrényekben történik, egyébként fogasokra lehet pakolni a kabátokat, de az nem őrzött. Eddig az összes múzeumban ez volt a rendszer, ahol jártam: ruhatár nincs, csak ezek a fogasok, és a zárható szekrény, amihez pénzérme szükséges, de a végén visszakapod. Igénybe lehet venni guided tourt. de az annyi, hogy egy-két helyre elvisznek az épületen belül, aztán szabadjára vagy engedve, én a saját utamat jártam. Van viszont wifi, a múzeum honlapján pedig el lehet indítani az audio guide-ot. Az elején használtam, de sose jutottam volna ki onnan, ha mindent meghallgatok. Nem mellesleg a honlapnak van magyar nyelvű verziója is, korrekten összefoglalja a tudnivalójat. 

Belépsz a múzeumba és ez fogad

A Vasa azért elképesztően zseniális, mert 1628-ban, az első útján 1300 m-re a parttól elsüllyedt, majd 1961-ben épen tudták kiemelkni a vízből. Nyilván a felszínre kerülve nem úgy nézett ki, mint jelenleg a múzeumban, sok évnyi munka volt, mire összeillesztették az elmozdult darabokat és pótolták a hiányokat, de 95%-ban eredeti a hajószerkezet. Borzasztó izgalmas, hogyan találták meg, emelték ki, hogyan konzerválták és küzdenek ma is azért, hogy minél tovább létezzen. És basszus, konrétan felhúztak egy múzeumot a hajó köré! 

Ők nem élték túl az utat

A története röviden: a Vasát a svéd flotta faszagyerekének tervezték, nevét az uralkodó dinasztiáról kapta. Két évig épült. Nem csak monumentálisnak kellett lennie, erős fegyverarzenállal kellett felszerelni, emellett félelmetesre is építették, hogy az ellenség megrémüljön, ha meglátja. A kor divatja szerint vörös és arany színekben pompázott, na ezt ma pont nem látjuk. II. Gusztáv, az akkor uralkodó svéd király sokat várt a hajótól és sürgette a vízre bocsátását. Így törénthetett, hogy hiába adott hangot aggályainak az építésvezető és mutatta be, hogy ha 30 ember oda-vissza szalad a fedélzeten, a hajó veszélyesen imbolyog, a Vasának útra kellett kelnie. Mint tudjuk, el is indult, de sok köszönet nem volt benne. A hajó elsüllyedésének méretezésbeli okai voltak: túl sok ágyú került a hajóba, ettől a vízfelszín feletti rész túl magas lett, és a hajófenékbe pakolt nehezékkövek kevésnek bizonyultak az egyensúlyban tartáshoz. Konkrétan az első "nagyobb" szél felborította. Legalább 30, de lehet, hogy 50 ember is odaveszett. 

4 szintnyi hajó

1956-ban találták meg a roncsot, és elképesztően jó állapotban volt. Az oka egyrészűen az, hogy a sós vizek hajóférgei nem zabálták fel a fát: a víz túl hideg és édes volt hozzá. Hozzájárult az is, hogy a város szennyvizét a kikötőbe engedték, ezzel olyan környezetet hozva létre, ami megakadályozta a hajóférgek megmaradását. 2 évig tartott, míg a roncs alá megfelelő mennyiségű kábelt helyeztek el, 1961-ben emelkedett a felszínre. A hajótestből ki kellett szivattyúzni a vizet, közben nedvesen kellett tartani a fát, hogy kiszáradva ne roppanjon össze. 17 évig permetezték polietilén-glikollal, ami kiszorította a vizet a fából és átvette a helyét, majd további 10 évig szárították. 1990-ben hivatalosan is megnyílt a Vasa Múzeum. 

Annyira elképesztő, nem? 

Egy le nem játszódott jelenet

Miközben ámultam és bámultam, kicsit rossz érzésem is támadt. Egyrészt szerencsés vagyok, hogy abban a korban élek, amikor a hajó teljes pompájában látható, de közben ott motoszkált a gondolat, hogy minden lélegzetvételemmel hozzájárulok a pusztulásához is. A hideg, sötét környezet segít minél tovább megőrizni a hajót - fáztam is bent néha -, de a pára és testmeleg nem tesz jót neki. Tény viszont, hogy bűn lenne elzárni és nem mutogatni. 

Három órám volt zárásig, azt ki is használtam szinte teljesen, és bírtam volna még maradni. A kiállítás nagyon izgalmas, részletesen bemutatja a hajó történetét és a korabeli hajós életet. Spoiler: a hajón talált csontvázakat is meg lehet nézni. A túrám végére maradt a kisfilm megnézése, amit vetítenek, de jobb volt így, hogy nem az elején láttam, kerekebb volt a történet. 

Szóval a Vasamuseet must-see, közelező mindenkinek, aki Stockholmban jár!