Nordiska Museet

A hétvégét megint városnézéssel és múzeumlátogatással töltöttem. Egyedül kalandoztam, mert ahova a kollégáim menni akartak, ott én már jártam egy héttel korábban. Szombaton a Nordic Museum volt a cél, ami néprajzi múzeumként funkcionál. 

Dél előtt nem sokkal értem a Djurgarden szigetre, ahol már harmadszor jártam. Rájöttem, hogy ki kéne használni a világost és sétálni egyet a szigeten, mielőtt besötétedik, és csak utána bemenni a múzeumba. Az egyik svéd kolléga említette korábban, milyen szép a sziget, ez is az eszemben járt, mikor elindultam. 

A kék kapu

Tényleg szép, bár így télen kicsit kopár. Találtam a parton olyan szakaszt, ahol bele tudtam lógatni a kezem a vízbe. A parton sokan sétáltak babakocsival, kutyával, síbottal. Azóta se bírom eldönteni, hogy haluztam-e, de volt egy csoport, akik esküszöm olyan kutyákat sétáltattak, amik farkasoknak tűntek. Ha belegondolok, hogy ott van a skanzen a szigeten, még el is képzelhető, hogy tényleg ott sétáltatják őket. Nézzétek meg ti is, én nem bírom eldönteni. Mondjuk a csehszlovák farkaskutya pont így néz ki, szóval valszeg ez lesz a válasz. 

Kutya vagy farkas?

Hamar erdős területen találtam magam, a magasabb helyeken fenyőfák között, az elég mesés volt. Alig találkoztam emberrel, néha egy-egy futóval, amúgy senki. Találtam egy kertészetet, ami nyitva is volt, és nem csak virágot árultak, hanem volt üvegház, ami kifejezetten étteremként működik. Mekkora ötlet már! 

Mohás kövek

Havas kövek

Nem volt melegem séta közben. Mikor elértem a zöld terület egyik csücskére, elindultam visszafele. Nem voltak egyértelműek az utak, jelzés nem sok volt, kicsit mintha turista jelek nélkül túráztam volna.  

Jégház

Már újta a parton sétáltam, amikor egy igencsak wtf épülettel találkoztam: egy ókori római templommal. Heh? Messze északon? A Rosendal kastély jégháza ez az épület, kvázi egy hűtőszekrény. :D A kastély a szigeten található egyébként, el is sétáltam mellette, de fotót nem készítettem, mert nem tűnt fel, hogy ez egy kastély, egészen puritán. 

A tornyos épület a Nordiska Museet

Délután 2 körül értem vissza a múzeumhoz. 100 SEK volt a belépő, és volt 3 órám bejárni a kiállításokat, 5-kor zártak. Már maga az épület bámulatos: hatalmas csarnok, több szint, a bejárattal szemben egy hatalmas szobor fogadott. Azt se tudtam elsőre, merre kéne indulnom. Beszereztem az ingyenes audio guide-ot, amit aztán időhiány miatt alig használtam. Az első, amit megnéztem, egy kis terem volt, ahol a sarki fényt imitálták vetítéssel. Teljesen meggyőző volt, én elhiszem, hogy tényleg így néz ki élőben. Az ötlet amúgy zseniális, csak az emberek ostobák; hiába van kiírva, hogy várj pár percet a terembe vezető sötét folyosón, mielőtt bemész, mert idő kell a szemnek, hogy hozzászokjon a sötéthez. Nyilván becsörtet mindenki, aztán nem győznek nekimenni másoknak. 

Csarnok

A fenti kép nem túl szép, de legalább érzékeltetni tudom, mekkora hatalmas térről van szó: 126 méter hosszában. 

Én amúgy nem tudom, hogy csinálják, de egyik kiállítás izgalmasabb volt, mint a másik. Valószínűleg ehhez erős néprajzi és kulturális antropológiai érdeklődés kell, de abból bennem nincs hiány. Volt, amin át kellett szaladnom, mert sürgetett az idő. Egy napot simán el lehetne tölteni itt. 

Nordic Light

A sötétség és fény hatását mutatta be a svéd lélekre és a mindennapokra egészen a középkortól napjainkig. Én amúgy teljesen megvilágosodtam (megvilágosodtam, haha, érted): jobban értem az északi lelket. Ahogy teremről teremre haladtam, egyre több lett a fény; az első szobában csak kandallótűz égett, gyertyák, olajlámpák, gázlámpák, majd a végére eljutottunk napjaink fényárjáig. Azt hiszem, most már értem, miért van az, hogy Svédországban sötét van. Nem úgy értem, hogy ha lemegy a nap akkor besötétedik, hanem az utcai lámpák is csak gyenge fényt adnak, az épületeket nem világítják ki erősen, az a szintű fényesség, ami Budapesten van esténként, teljesen elképzelhetetlen Stockholmban. Mész az utcán, és egyszerűen azt érzed, hogy túl kevés a fény, időnként alig látsz. Biztos van ebben egy adag igyekvés a fényszennyezés csökkentésére, mert úgy tűnik, elég komolyan veszik, de felmérések alapján a svédek otthon is jobban szeretik a gyenge fényt, a félhomálytól érzik magukat kényelmesen. Meg tudom érteni, jobban természetes fény érzetet kelt, ha nincs kivilágítva az egész szoba, hanem egy-két kisebb lámpa ég. 

Patakot síró cicák

Itt találkoztam a mesekönyvvel, ahol a felgyulladó kislány megsiratják a macskák. Megláttam, és hangosan felröhögtem - remélem nem gondoltak szívtelennek. 

Villanykörték.

Megtudtam, hogy a biztonsági gyufát, ami már mentes a mérgező fehérfoszfortól és a mai napig használjuk, svédek alkották meg (Erik Pasch és John Edvard Lundström), és egyébként svédgyufának is nevezik. Vicces egyébként, hogy szuvenírboltokban rendszeresen látok díszes gyufásdobozokat, most már értem, miért. 

Traditions

Vááá, én imádom a népszokásokat! 

De ezen azért kiakadtam. 

Szülés után 6 hétig ki vagy tiltva a templomból

Értem én, hogy hagyomány meg minden, de mi az már, hogy nem elég, hogy szültél egy gyereket, ami nem egy könnyű munka, azon szerencsések közé tartozol, akik túlélik, majd ezek után kikiáltanak tisztátalannak és külön szertartás kell hozzá, hogy a közösség visszadfogadjon. because fuck logic, that's why.

Menyasszonyi korona

A legtöbb svéd hagyományos ünnep nálunk is megtalálható valamilyen formában, de nyilván vannak eltérések. Lucia ünnepe például Finnországban és Svédországban terjedt csak el. December 13-án szent Lucára emlékeznek, akit egy fehér ruhás, a fején gyertyakoszorút viselő lány jelenít meg. A családokban a legidősebb lányt szokás Lucának beöltöztetni. Gyerekkorom óta arra vágyok, hogy ha már én vagyok a legidősebb lány, és még aznap is van a szülinapom, egyszer hadd legyek már Luca gyertyával a fejemen. Jövőre megcsinálom, bármi lesz is.

Swedish folk art
Naiv népi művészet, úristen, a legjobb.

Mert a hintaló túl mainstream

A zokni mintája azóta se változott

Órák

Power of fashion
Nem sokat tudtam itt időzni, sajnos a feliratokat nem tudtam végigolvasni, csak azt, ami nagyon érdekelt.

Generációk találkozása

Sápmi
Ez volt az a kiállítás, ami a legjobban érdekelt, de őszintén szólva csalódást okozott. Nem éreztem összeszedettnek a kiállítás anyagát, az elrendezés szerintem botrányosan semmilyen, sokkal többre számítottam. Nem volt történeti áttekintés, csak néhány kézműves tárgy, néhány adat, pár fotó, de kevés olyan volt, ami megfogott volna. Ha nulla ismerettel érkezik valaki ide, akkor érdekes lehet a számik bemutatása, nekem kevés volt. Megvettem viszont a múzeum shopjában a számi kiállítás anyagából készült könyvet, az viszont érdekes.

Bőven lett volna még mit nézegetnem, de sajnos zárt a múzeum. Visszasétáltam a belvárosba, és mivel volt időm, megnéztem közelről a Gamla Stan karácsonyfáját. Eléggé megdöbbentem, mikor megláttam, hogy gyökere van, és nem egy kivágott fát állítottak oda.

Karácsonyfa a Gamla Stanon

Bementem még egy-két szuvenírboltba. aztán visszatértem a hotelba. Ez a nap is izgalmasan telt. :)