8!

És igen, megvan a 8 km! A múlt heti szerencsétlenkedés után kellemes időben, kényelmesen futottam le a távot. Belegondolva nagyon durva, hogy ilyen sokat egyhuzamban most életemben először sikerült futnom, és nem haltam bele. Most azért érzem a lábaim, de nem volt olyan szenvedős edzés, mint a múlt heti. Úgy tűnik, nagyon sokat számít az időjárás is, a szembeszél nem kifejezetten előnyös. Ami kicsit zavar, hogy mostanában kimondottan forgalmas a margiszigeti futópálya. Olyan jó volt januárban futkározni, amikor alig volt kint valaki! Nyugodtan tudtam a saját tempómban haladni, most sokszor érzem magam csigalassúnak, miközben ezren megelőznek. 

8 km után

Elajándékoztam a kontaktlencse folyadékomat, és a mai nappal búcsút intettem a kontaktlencsének. Műtét előtt egy hétig nem lehet hordani - keddig még várhattam volna, de úgy vagyok vele, hogy holnap suliba meg munkába jó lesz a szemüveg is. Az egyetlen, ami fáj a lelkemnek, hogy MTT farsangon is szemüvegben leszek. Rendkívül autentikus jane austen korabeli lány leszek. 

Tegnap pedagógustüntetésen voltam. Másfél órát áztunk a szakadó esőben, mára meg is fájdult a torkom, de megérte. Rengetegen voltak, jók voltak a beszédek, és megintcsak azt éreztem, hogy egy jó ügy mellett állok ki. Egyébként meg elképesztően elkeserítő, ami ma a közoktatásban történik. Valamennyire az okj miatt érintett vagyok, még ha minimálisan is, de már az is elég durva, amit az én sulimmal művelnek. Őszintén hálás vagyok érte, hogy nem most vagyok általános vagy középiskolás, és el nem tudom képzelni, mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik most azok. Milyen felnőttek lehetnek így, hogy ellehetetlenítik a boldogulásukat már gyerekkorukban? Elkeserítő, de tényleg. 

Ami napok óta izgalomban tart, az nagy királyság lenne, ha összejönne. Pár nap, és kiderül. Ha pozitív választ kapok, akkor ihajcsuhaj de jó munkám lesz! Szurkoljatok plíz! :)